Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 49. szám - A birósági jegyzők

VI. évfolyam. 49. szám. Kolozsvár, 1913. december 7. ELVRESZIJOBI KOZLONV R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHEIYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birók, ítélőtáblai tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-ittcza 42. szám. Megjelelt minden vasárnapon. Félévre.... 8 kor Negyedévre... . 4 kor. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A bírósági jegyzők. •— Osztrák polgári törvénykönyv. Irta: dr. Hatiegán Emil. — A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alkotásokra. Irta: Kertész Antal magy. kir. javítóintézeti családfő. (Befejező közi.). — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette: Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki bites tolmács és keresk. akadémiai nyűg. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelvi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X fl bírósági jegyzők „Igazságszolgáltatásunk sorsa nem utolsó sorban a jövő nemzedék kezébe van letéve. Meg fog-e és mennyiben felelni igazságszolgáltatásunk a jogkereső közönség igényeinek és az élet követelményeinek : attól függ, hogy milyen ez a jövő nemzedék, melynek feladata lesz az Ítélkezés". Ezeket a nagyjelentőségű, értékes szavakat a m. kir. Kúria egyik tekintélyes tanácselnöke mondotta még akkor, midőn pár évvel a bírósági jegyzők anyagi helyzetük megjavítása és előmenetelük megkönnyítése érdekében mozgalmat indítottak, amely mozgalomnak jelentős sikerei is voltak. Valóban elsőrendű érdeke az igazságszolgáltatásnak, hogy „testben és lélekben egyaránt erős bírói és ügyészi gárda álljon a szolgálatában." Ezt pedig főleg ugy lehet elérni, ha különös gond fordittatik azokra, kik hivatva lesznek a birói és ügyészi tisztség viselésére. Más szavakkal, a jegyzői kart megelégedetté kell tenni. Azt kell elérni, ami ma különösen hiányzik e karból. A megelégedettséget. Hogy pedig ez elérhető legyen, ahoz két dolog szükséges. Egyik az anyagi helyzetükön való javítás, a másik pedig az, hogy öntudatos kinevezési rendszerrel az előmenetelük is biztosittassék. Mindkettőnek rendezése régi óhaja a bírósági jegyzőknek. Hangoztatták azokat már évekkel ezelőtt s hangoztatják ma is. Ma azonban már kevésbbé, mert ma már a kar belefásult a meddő küzdelembe. E két eszköz közül (mert nem célok azok, hanem csak eszközök) elsősorban az anyagi helyzeten való javítás jön tekintetbe. Sokszor hangoztatott körülmény, hogy az állami tisztviselők fizetése a drágaság emelkedésével nem emelkedett aránylagosan. Ez az általános mondás áll a bírósági jegyzőkre is. És ezekre még fokozottabb mértékben, mint bárki másra. Hogy ennek hangoztatása nem puszta kijelentés, annak bizonyságául csak arra hivatkozunk, hogy a bírósági jegyzők fizetését is szabályozó 1908 : VI. tc. életbeléptetése után egy évre ismét hangos volt az ország a bírósági jegyzők panaszaitól. És ha ez a panasz az utóbbi időben némileg halkabb is lett, annak oka nem a helyzet javulásában, hanem abban keresendő, hogy a hosszas eredménytelen küzdelem, amint mondottuk, bizonyos fásultságot váltott ki a lelkekből. Elismerjük ugyan, hogy az igazságügyi kormány a legutóbbi időben igyekezet: némileg javítani ezen a helyzeten, ámde ez a javítás olyan volt, hogy annak nyomában megelégedettség nem támadhatott, Mert mi is történt ? Száz jegyzői állást a IX. fizetési osztályba rendszeresítettek át. Ez csak kijelentve jelentős dolognak tűnik fel, de közelebbről vizsgálva kitűnik, hogy ez az álrendszeresités nem járt a bírósági jegyzők anyagi helyzetének javításával. A IX. fizetési osztályú jegyzők száma ugyanis csak 100 lehet. Minthogy pedig a szám ilyen csekély, méltányosnak mutatkozdtt, hogy oda a legidősebb jegyzők vitessenek át. És ezt a méltányosságot tényleg gyakorolták is, mert mind olyanokat léptettek elő, kiknek jegyzői szolgálata a négy évet meghaladja. Ezeknek pedig az illetményük volt 2000 korona fizetés, 400 korona képesítési és 200 korona személyi pótlék, összesen tehát 2600 korona. Az előléptetéssel pedig lett 2600 korona fizetésük. Azaz, hogy nem épen 2600 korona, hanem annál valamivel kisebb összeg, mert szolgálati dijban levontak tőlük 1913. évre 133 korona 33 fillért. Tehát az előléptetéssel a tényleges (s nem a papiroson levő) járandóságuk egy év tartamára még kevesbedett. És ez a rendezés neveztetik a helyzeten való javításnak ? Javítás csak az lehet, ha kimondatik az, hogy mindenki, aki a birói vizsgát leteszi, a IX. fizetési osztályba már ezen tény által előlép. Ez az államkincstár nagyobb megterhelésébe sem kerülne, mert ezzel természetszerűleg elesne a ma érvényben levő képesítési pótlék rendszere. De különös előnye volna az, hogy a birói vizsga letételének ideje a rangsort is megadná. És ez sem lekicsinyelhető körülmény. Hasonlókép szükséges mt gvulósitani a kinevezésnek rendszerességét is. Ma a jegyzők teljesen az ötletszerű kinevezésnek vannak kiszolgáltatva. Nincsenek meghatározott elvek, amelyek az albirói kinevezéseknek logikusan követtetnének. A bírósági kijelölő tanácsok is, az igazságügyminiszterium is nem követ egy állandó irányt e tekintetben. így a teljesen tehetségtelen fiatalok megelőzhetik és megelőzik az érdemes időseket s a birói állásra egyáltalán nem alkalmas idősek útját vágják a kiváló fiatalok boldogulásának. Rendszer kell a kinevezésekben is, mert az ötletszerűség lehet egyesek hasznára, de ártalmára van az igazságügynek. Ezt a kérdést különben már máskor is fejtegettük s most csak utalunk arra, amit ott eredményként levezettünk. A kinevezéseknél, így hangsúlyoztuk, elsősorban döntőnek kell lenni a gyakorlati minősítésnek, egyenlő gyakorlati minősítés mellett pedig az elméleti előképzettség Teendő tekintetbe s ha mindkettő egyenlő, a rangidösbség számítson. Ha ez az elv következetesen alkalmaztatnék, megnyugvás keletkezne ott, ahol most az elégedetlenség honol. A jelenlegi igazságügyminiszter már több méltánylandó sérelmet igyekezett orvosolni, ezért bizton hisszük, hogy a bírósági jegyzők helyzetén is megnyugtatóan fog segíteni.