Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 48. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

190. oldal. Jogesetek Tára 48. szám. cégek a gereb felállítása körül mulasztást követtek el, nem zárja j ki azt, hogy e perben a kár bekövetkezte idejében egyedül úsztató alperes a felperesekkel szemben kártérítésre köteleztessék, miután az alperes azt nem is állította, hogy a nevezett *égek vagy azok valamelyike is akkor úsztatott volna, hogy tehát a kár ezek usztatása miatt is állott volna elő. Nem lehet kétség tehát, hogy csak az alperes usztatásával van oki összefüggésben a felpereseket ért kár. Ebből folyik a szemle mellőzésére s a tanúvallomások bizonyító erejére vonatkozóan előterjesztett panaszoknak alaptalansága, annál is inkább, mert a felebbezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv tartalmából és a felebbezési bíróság ítéletéből nem tűnik ki. hogy alperes a hosszú idő után már amúgy is nyilván céltalan szemle elrendelését kérte volna s mert a S. E. 94. és 64. §§-ok rendelkezéseire tekintettel, a szakértő tanuk vallomásai alapján megállapíthatta a felebbezési bíróság azokat a tényeket, melyek a kártérítési felelősség megállapítására szolgáltak, valamint a felmerült kárösszeget is. Az a körülmény, hogy az usztatási idény alatt árvizek voltak, mint az alsóbiróságok előtt nem érvényesített tény, a S. E. 197. §-a értelmében figyelembe nem vehető. A felülvizsgálati kérelem nem vezetvén sikerre, az alperest i a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek viselésére kellett kötelezni. (S. E. 204., 168. és 109. §-ok). 1913. évi szeptember 9. Hozomány. Ténykérdés, hogy a« ingaflanok tényleges átadása hozományul (és nem más címen) történt. 172. 1913. G. 144/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok : Alperes azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a S. E. 64. és 96. §-aiban irt lényeges eljárási szabályok megsértésével állapította meg azt a tényállást, hogy alperes a pertárgya ingatlanokat felperesnek hozományul adta. Eljárási szabály megsértését lényegileg abban látja, hogy B. R. és Á. J. ügyleti tanuk vallomását kellően nem méltatta s az ügydöntő tényállás szempontjából ítélet alapjául el nem fogadta, hanem jelentéktelen valószínűsítő körülmények alapján s a S. E. 96. §-a ellenére felperest, a bizonyító felet, bocsátotta esküre, holott bizonyítási elv, hogy a felek megállapodása, a szerződés létrejötte, — amennyiben az ügyletről okirat fel nem vétetett — az ügyletnél jelen volt tanuk vallomása alapján bírálandó el, a nevezett tanuk vallomásában pedig olyan tényállás nem foglaltatik, hogy alperes a pertárgya ingatlanokat hozományul ígérte volna. A panasz alaptalan. A felebbezési bíróság a B. R. és Á. J. tanuk vallomását ítéletében megfelelően méltatta, illetve az ügydöntő tényállás megállapításánál figyelembe vette, amennyiben épen a nevezett j tanuk vallomása alapján fogadta el bizonyítottnak azt a tényt, hogy alperes a peres ingatlanokat 1911. évben, a felperes férjhezmenete előtt pár héttel, tényleg felperesnek adta. E tanukvallomása alapján más ügydöntő tényt, nevezetesen azt, hogy az ingatlanok tényleges átadása valamely és pedig minő kifejezett cimen (t. i. életjáradék, halálesetre szóló ajándék, vagy hozomány) történt, meg nem állapított, sőt a felek eskii alatti kihallgatását épen azért rendelte el ebben az irányban, mert a tanuk vallomásait (pozitív állítás hiányában) erre nézve bizonyítékul, illetve valószínűsítő okul sem fogadhatta el. Azt a körülményt tehát, hogy az ingatlanok tényleges átadása hozományul (és nem más cimen) történt, más bizonyítékok hiányában, a felek eskü alatti kihallgatása utján nyert bizonyíték alapján döntötte el a felebbezési bíróság. És itt sem sértett eljárási szabályt azáltal, hogy az eskü alatt kihallgatott felek közül a bizonyításra kötelezett felperest bocsátotta esküre, mert a S. E. 96. §-a szerint ezt joga volt megtenni, ha a fennforgó körülményeknek a S. E. 64. §-a szerinti méltatása mellett a felperes, mint bizonyító fél, vallomását találta valószínűnek. A felebbezési biróság pedig ítéletében megjelöli azokat a körülményeket s azokkal kapcsolatosan kifejti az okokat, amelyeknél fogva a felperes vallomását fogadta el valószínűnek. Meggyőződésének ezen okai, miután nem észszerütlenek és nem iratellenesek, a felülvizsgálatnak nem tárgyai. Minthogy ennek folytán a panaszolt eljárási szabályok megsértése nélkül megállapított tényállás a S. E. 197. §-a értelmében itt is irányadó, minthogy ezen tényállás szerint alperes az ingatlanokat leányának (a felperesnek) férjhezmenetel előtt tényleg és kifejezetten hozományul adta át: alaptalan az a panasz is, hogy a felebbezési biróság ezen ügyletet tévesen és anyagi jogszaDály megsértésével minősítette volna hozományi szerződésnek. — 1913. évi június hó 17. Időelőttiség. Azoa Körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál altadálynl a Követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt, a felebbezési biróság ítélethozatala előtt bekövetkezett. 173. 1913. G. 42/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir ítélőtábla a fc lülvizsgálati kérelemnek helyet ad. a felebbezési biróság Ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a kereset időelőttiség okából el nem utasítható, egyebekben azonban azt feloldja és utasítja a felebbezési bíróságot, hogy az indokokban kifejtettek figyelembe vételével hozzon uj, a per főtárgyára, valamint a per- és felebbezési költségek, továbbá az ezúttal felmerült és alább megállapított felülvizsgálati költségek viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozatot. Indokok: Alperesnek az 1912. D. 32/7. sz. jegyzőkönyvben foglalt beismerése alapján a S. E. 204. §-a értelmében e helyütt is megállapítható tényállást képez, hogy felperes tartozását még a felebbezési biróság Ítéletének meghozatala előtt kiegyenlítette, ily tényállás mellett pedig alapos a felülvizsgálati kérelemben felhozott és a S. E. 185. §-ának a) pontjára alapított az a panasz, hogy a felebbezési biróság helytelenül mellőzte a m. kir. Curia 32. sz. teljes ülés döntvényében kimondott azon anyagi jogszabályt, hogy azon körülmény, hogy a követelés a kereset benyújtásakor még nem járt le, nem szolgál akadályul a követelés megítélésére akkor, ha a teljesítési határidő és feltétel a per folyama alatt az elsőbirósági, illetve, miután a S. E. szerint a felebbezési tárgyalás az elsőbirósági tárgyalásnak csak folytatását képezi, a felebbezési biróság ítélethozatala előtt bekövetkezett. Ez alapon tehát a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni és a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával kimondani kellett, hogy a kereset időelőttiség okából el nem utasítható, annál kevésbbé, mert alperes a fentebb említett felebbezési tárgyaláson a kereseti váltóknak a felperes részére leendő kiadásába kifejezetten bele is egyezett s a felebbezési bíróságot az ügy érdemében uj határozat hozatalára kellett utasítani. Minthogy azonban a felebbezési biróság Ítéletében a perköltség viselése kérdésének eldöntése szempontjából ügydöntő azon körülmény tekintetében, hogy felperes a még hátralékos 2 korona 10 fillért az alperesnek mikor fizette ki. tényállást nem tartalmaz s ennek a ténykörülménynek megállapítása nélkül a perköltségviselés kérdése alaposan el nem bírálható, a felebbezési biróság Ítéletét erre való tekintettel a S. E. 204. §-a alapján feloldani és ebben a kérdésben ujabb határozat hozatalát elrendelni kellett. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint ugyanis jelen pernek költségei közül a felperest csupán azok terhelik, melyek a tartozások teljes kiegyenlítéséig merültek fel. Az azontúl felmerült költségek, amennyiben azok alperesnek a per főtárgyára vonatkozólag előterjesztett s akkor már nyilván alaptalan védekezésével okoztattak, ennek terhére esnek. Megállapítandó lesz tehát, hogy való-e, hogy felperes alperesnek, illetve ennek ügyvédjének a végrehajtás foganatosításáért bíróilag megállapított költség és az 1911. évi szeptember 23-án eszközölt összámolásnál ezen a cimen számításba vett összeg közötti különbözetből eredő 2 korona 70 fillért, 1911. évi november 2-án elküldte, ez azonban ezt visszautasította és hogy idézett számú kereset kapcsán 1911. december 2-án letétbe helyezett 11 korona 31 fillérben ez a 2 korona 70 fillér bennfoglaltatik-e (Optkv. 1425. §.), ki lett-e utalványozva ezen letét és kinek és mikor, továbbá, hogy az 1911. december 15-én feladott 2 korona 70 fillért az alperes mikor kapta meg, mely körülmények tekintetében az idézett számú perben foglalt adatok is a S. E. 64. §-ának megfelelően figyelembe veendők lesznek. — 1913. évi április hó 14.