Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 48. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ITLLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 48. számához. Kolozsvár, 1913. november 30. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Qábor, kir. törvsz. biró. Birtokosság képviselete. A községi birtokosság; képviselete nem tartozik a községi jegyző hivatalos hatáskörébe. 170. 1913. G. 183/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A k ir. ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelme folytán a felebbezési ibiróíág ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja és utasítja a felebbezési bíróságot, hogy szabályszerűen eljárva, az alábbiakban is szabályszerű tényállást állapítson meg és azután hozzon a kereset felett, a költségek viselésére is kiterjedő ujabbi határozatot. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletét, a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapítva, felperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel. A megállapított, e helyen is irányadó ügyállás szerint a M.-i birtokos közönségnek 1905. évben elnöke nem lévén, a közigazgatási hatóság által felperes — ki magyarigeni községi jegyző — lett megbízva azzal, hogy a birtokos közönség képviseletében a m.-i úrbéres közönsége tagjai ellen zálogjog bekebelezése végett végrehajtási kéréseket adjon be, felperes ez alapon 60 drb kérést adott be és egy ily kérés költségét a gyulafehérvári kir. járásbíróság 1 kor. 50 fillérben állapította meg jogerősen. A felebbezési bíróság az alapon hagyta helyben az elsőbiróság Ítéletét, mert az elsőbiróság a dijak újból megállapításának mellőzésével, helyesen ítélte meg leiperes részére kéiésenként (58 drb.-ért) csak a bíróilag már megállapított 1 kor. 50 fillért és mert a már előzőleg megtörtént ezen birói megállapítás hiányában is, felperes ez ügyekben nem mint községi jegyző járt el, hanem mint magánember, minélfogva s a szabályrendeletileg a községi jegyzőket megillető díjazást igénybe nem veheti. Felperesnek az anyagi és eljárási jogszabálysértésekre alapított panasza az, hogy ő a kérdéses munkálatokat felettes hatósága parancsára volt köteles elvégezni és amely munkálatok végzésével ép azért bízatott meg, mert ott községi jegyzői állást foglalt el, minélfogva ő ezen munkálatokért a községi jegyzők | részére jogérvényes szabályrendeletileg „a magánmunkálatokért szedhető dijakról" szóló tarifaszerü dijakat igényelheti és mert a felebbezési bíróság sem ezt, sem azt nem vette figyelembe, hogy a kir. járásbíróság az 1 kor. 50 fillért a végrehajtási kérésért állapította meg, holott felperes jelen perben az ítéletek hiteles és egyszerű másolatáért, a telekkönyvi kérésekért és felzetekért járó dijainak megbízójával szemben való megállapítását is kereset tárgyává tette. Figyelemmel arra, hogy a községi birtokosság képviselete nem tartozik a községi jegyző hivatalos hatáskörébe, helyes ugyan a felebbezési bíróság ama megállapítása, mely szerint felperes a birtokosság nevében nem mint községi jegyző, hanem mint magánember járt el, minélfogva a szabályrendeletnek a községi és körjegyzőt magánmunkálataira vonatkozó tarifaszerü díjszabását igénybe nem veheti, ennek dacára felperes felülvizsgálati kérése folytán a kir. ítélőtábla a felebbezési biróság ítéletét azért kellett feloldja, mert a vonatkozó gyulafehérvári kir. járásbirósági 1905. Sp. I. 66. számú végzésben a végrehajtási kérését az 1 kor. 50 fillér a végrehajtató javára lett megállapítva, a végrehajtást szenvedő terhére; ez a végzés azonban nem tartalmazván felperesnek, mint megbízottnak a végrehajtató megbízójával szemben való díjazásának számszerű megállapítását sem anyagi, sem eljárási gátló ok nincsen erre nézve, hogy az utóbbiak közötti díjmegállapítás jelen per keretében történjék meg, annál is inkább, mivel a felebbezési biróság ítéletében tényállás még nincsen a tekintetben, hogy a fenti 1 korona 50 fillér ugyanazon tételekért lett-e megállapítva a végrehajtást szenvedő terhére végrehajtató javára, mint amely tételekért kéri felperes a jelen kereset rendén díjazását megbízójával szemben itéletileg megállapítani, sem arra, hogy ily nagyszámú kérésekre szükség volt-e ? 1913. évi június hó 25. Kártérítés. Hogy általában kártérítésről le.iessen szó, ahhoz három kellék szükséges : 1. a kár, 3. a károsító tény, melyért 3. valaki felelősséggel tartozik. A kár a kárositő ténynek akár közvetlenül, akár közvetve okozta, kell, hogy legyen. 171. 1913. G. 162/4. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. Ítélőtábla alperest felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy figyelmen kivül lett hagyva az a védelme, hogy az ő fausztatásával netán keletkezett kárt nem ő okozta, hanem annak az az oka, hogy H. Gy. s K. K. cégek, kik szintén usztatási joggal bírnak, nz engedély-okiratban foglalt kötelezettségüket nem teljesítették és ennek folytán ép ugy felelősek, mint ő, miből folyóan a nevezett cégeket is alperesiteni kellett volna. Előadta, hogy a folyamatba venni kért szemle utján lett volna csak megállapítható az, vajon a nevezett cégek mulasztása befolyással birt-e a kár keletkezésére. Továbbá általánosságban vitatta az alperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy a becsülevelek kiállítóinak tanúvallomásai marasztalás alapjául nem szolgálhatnak. A panaszok alaptalanok. A felebbezési biróság az elsőbirósági ítélet indokainak elfogadása által a 3 szakértő tanúvallomása alapján tényként állapította meg azt, hogy a felpereseknek a keresetekhez csatolt becsülevelekben kitüntetett kárát az alperesi cég részére úsztatott rönkök okozták és hogy a szenvedett károk a kereseti öszszeget teszik ki. Az usztatás vagy tutajozás által okozott károkért a vállalkozót terhelő kártérítési felelősségre nézve külön jogszabályok intézkedvén, kétségtelen, hogy az ügy elbírálásánál az 1878. évi XXXI. tc.-nek az alperes által felhívott 201. §-a nyer alkalmazást, amely szerint a vállalkozónak az usztatással vagy a tutajozással felmerült károkért teljes kártérítési felelőssége van megállapítva; ennek korlátozásával azonban csak az van kimondva, hogyha a kár nem csupán tutajozás vagy usztatás miatt támadt, akkor az úsztató vagy tutajozó a kárnak csak aránylagos részét tartozik megtéríteni. Hogy általában kártérítésről lehessen szó, ahhoz három kellék szükséges: 1. a kár, 2. a károsító idegen tény, melyért 3. valaki felelősséggel tartozik. ' fN. A kár a károsító ténynek akár közvetlenül, akár közvetve okozta, kell, hogy legyen. Hogy a felpereseknek az alperesi usztatás miatt káruk keletkezett, azt maga az alperes sem vonja kétségbe és a fent kiemeltek szerint csak azt vitatja, hogy a kárért a nevezett cégek is felelősek. De egymagában az a vitatott körülmény, hogy a nevezett