Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 48. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

•iö-2 oldal. I>«I«'-Í> részi .loffi Közlöny 48. szám. arról volt szó, hogy Japán megadóztathatja-e a külföldieket, amely tehát igen mélyen belevágott Japán szuverénitásába. Mindegyik ügyben egyhangú volt a választott bíróság döntése, kivéve Japán ügyében, ahol a választott bírósági tagok közül csak egy volt nem érdekelt fél (3-tagú volt a bíróság), mert persze, a japán bírósági tag Japán javára adta le szavazatát.1 A 3-as bíróságnál tehát nem is célszerű, hogy oda állambeliek, alattvalók is birokul legyenek kijelölhetők, miután az államok érdekeit megvédeni az ú. n. ülnököknek (assesseurs) is módjukban áll. Általában azonban az állandó döntőbíróság institúciója valóságos áldás, mert magában foglalja az állandóság előnyeit, de egyben a választhatását is. Az állandóság előnye abban van, hogy állandóan rendelkezésre áll s a lisztából olyanokat lehet kijelölni, kik már több ízben birákúl működvén, praxissal rendelkeznek. A választhatóság előnye pedig abban domborodik ki, hogy szorosan előre nincs meghatározva, kik legyenek a 9-es, illetve a 3-as bíróság tagjai, hanem módjukban áll a feleknek egy nagy névjegyzékből választani. A pártatlanság tehát teljesen biztosítva van. Legvégül még csak annyit, hogy a választott bíróság jogát egy ember is gyakorolhatja, ha a felek ilyenbe megállapodnak. II. A szerződésileg kötelezeit fizetések erőszakkal való behajfásának korlátozásáról szóló egyezmény. Ott, ahol a pán-amerikai kongresszusokról szólottam, megemlítettem, hogy az 1905. évben Rió-de-Janeiróban tartott kongresszuson abban állapodtak meg az amerikai delegátusok, hogy kormányaiknak figyelmébe ajánlják, miszerint a második hágai konferencián mindent elkövessenek avégből, hogy a konferencia foglaljon állást szerződésekből folyó tartozásoknak fegyveres kényszerrel való behajtása eilen.2 Ez most tényleg megtörtént. Majdnem minden amerikai államnak volt egy javaslata, de határozat csak Porternek. az Egyesület-Államok delegátusának a javaslatából lett. Az amerikai delegátusok azt szerették volna, ha az erről szóló határozat belekerüli volna a nemzetközi viszályok békés elintézésének ízabályzatáról alkotott egyezményébe, de a konferencia ebből önálló konvenciót teremtett. A konvenció megállapítja a szerződő ha'a'mak abbeli elhatározását, hogy oly szerződésből kifolyó tartozások behajtásánál, amelyeket egy állam kormánya saját alattvalója érdekében valamely más államkormánnyal érvényesít, fegyveres eröszakot nem fognak alkalmazni. Kivételnek csak a következő esetekben van helye: ha az adós állam a) a választott bíróság elintézési módját visszautasítja, W az erről szóló ajánlatot meg nem válaszolja, c) elfogadja ugyan a választott bíróságra való ajánlatot, de az erre vonatkozó s az eljárást szabályozandó kompromisszum létrejöttét meghiusítja, d) az ítéletnek nem felel meg. Ebből tehát világos, hogy ezen a téren a választott bíróság szigorúan kölelezö. Nagyon örvendetes momentum az, hogy ezt a konvenciót majdnem valamennyi szavazattal hozták. Kifogással s fentartással csak Svájc élt s pedig azért, mert Svájc egyenlő jogvédelemben részesíti a belföldit, mint külföldit, akár az állam, akár a magános ellen irányuló követelések tekintetében. A szóban forgó javaslatot tehát nem pártolhatja, mert, szerinte, a javaslat következménye az volna, hogy a belföldi biró ítéletét egy nemzetközi választott bíróság felülvizsgálná, tehát az ország legbelsőbb ügyébe egy nemzetközi orgánum avatkoznék. :! Pedig ha a nagyhatalmak — még a mindig opponáló Németország is — hozzájárulhatott a Porter-féle javaslathoz, mennél inkább érdekében állott volna egy kis államnak. Hisz ez az úgynevezett Drágó-elmélet inkább a kis halakat védi a nagy halak ellen. A harmadik konvenció címe: ///. Egyezmény az ellenségeskedések megkezdéséről. Inkább a háború humanizálására tendál. Minthogy én itt főképpen a háború eliminálására irányuló institutiókkal foglalko1 Nippold O. i. m. 325. o. 2 A lökést erre az 1909-ben Anglia, továbbá Német- és Olaszország által Venezuela ellen indított tengeri akció adta meg. Ugyanis Venezuela éveken át halasztotta a nevezett államok polgárai által érvé.iyesitett kártérítési követelések megfizetését, sőt államadósságainak fizetését is felfüggesztette. Emiatt Anglia, Németország és Olaszország blokád alá helyezte a venezuelai partokat, amely hovatovább háborús jelleget öltött. Ekkor Argentinia akkori külügyminisztere : Drago, a blokkirozó hatalmak eljárását a Monroe-elméletbe ütközőnek minősítette, mert, Drago szerint, minden olyan esetben, midőn a pénzkövetelés alapja magánjogi, a követelés az adós állam törvényei útján érvényesítendő, föltéve még azt is, hogy az illető állam a követelés tekintetében az igazságszolgáltatást meg nem tagadta. V. ö. Meurer i. m. I. k. 135. 1., Nippold: 452. és köv. I., továbbá A. Pearce Higgins: The Hague Peace Conferences (Cambridge, 1909.) 184. 1. 3 Actes II. conference 295. 1. zom: csak a konvenciónak azon részét tartom ide, ezen tanulmányom keretébe valónak, amely azt állapítja meg. hogy egy felmerülő viszály esetében az ellenségeskedések nem kezdődhetnek meg előbb, mielőtt erről minden kétséget kizáró értesítést küldtek volna egymásnak. Ez igen fontos. Megtörténhetik ugyanis, hogy viszálykodás esetén mindkét fél a határ felé mozgósít ugyan már, de a béke létrejötte még valamely formában nincs kizárva. Mondjuk, még folynak a jószolgálatok vagy a közvetítések. Ámde ha a haláron ilyenkor eldördül az első puska- vagy ágyúlövés, akkor biz' ott lőttek a békefentartását célzó fáradozásoknak is. A negyedik egyezmény: IV. A szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól tartalmaz intézkedéseket. Még az első konferencia csak elvileg határozta el, hogy minden hatalom a már akkor hozott hasonló tartalmú egyezményben foglalt szabályzattal fogja hadseregét ellátni, addig a mostani konferencia már azért kötelezettséget is vállalt. Különösen fontos a hadifoglyokkal való humánus bánásmódról szóló rész és az, hogy istentiszteleti, művészeti, tudományos és humanisztikus célokat szolgáló épületekre valamely város bombázása alkalmával lőni nem szabad. Tilos a békés lakosság javainak elvétele, fosztogatása. Igen értékes az a megállapodás, hogy a nem védelmezett városok megtámadása szigorúan tilos. A hadifogságban levő betegekre a genfi konvenciónak határozmányai alkalmazandók. A megadásra vonatkozó szerződések pontosan betartandók. A magántulajdont elkobozni nem szabad. A megszálló állam csak haszonélvezője a nyilvános épületeknek, erdőknek, mezőgazdasági üzemeknek, tehát tartozik gondoskodni azoknak jókarban tartásáról. Igen részletesen tárgyalja ezeket a háború borzalmainak enyhítését célzó pontokat dr. Eöttevényi N. O.4 Az ötödik egyezmény szól: A semlegességi jogról. Mi a semlegesség? A semlegesség azt jelenti, hogy háború esetében a tulajdonképeni hadviselő feleken kívüli, a többi nemzetközi jogalany a háborúba be nem avatkozik, hanem mindkét féllel szemben a legteljesebb passzív magatartást tanúsítja. Tartalmát illetőleg két irányban nyilvánul meg a semlegesség: 1. negatív és 2. pozitív irányban. Mint negatív fogalom a neutralítás azt jelenti, hogy a hadviselő felek egyike iránt se tanúsítson kedvezőbb magatartást (ne uter = sem egyik, sem másik).~J Mint pozitív fogalom pedig azt jelenti a semlegesség, hogy bizonyos óvóintézkedéseket tegyen, hogy pld. territóriuma semmiféle ellenséges műveletnek támaszpontjául ne szolgáljon. A nemzetközi jog szabályainak megalkotására nem lévén törvényhozás, az egyes államok esetről-esetre maguk állapították meg, mit értenek a semlegesség megsértése alatt. Pl. Japán, a japán-orosz háború kitörése előtt 1904. február havában tudatta a semleges hatalmakkal, mit fog a tengeri forgalomban hadi dugárunak tekinteni. Ez az esetről-esetre való megállapítása a semlegesség tartalmának: az egészet labilissá teszi, úgy, hogy minden egyes háború alkalmával, úgyszólván minden állam érezte a semlegességre vonatkozó szabályok egyöntetűsége hiányát. Már az első hágai békekonferencia tette meg az első lépést a semlegességi jog kodifikálása felé, de érezve, hogy a semlegességi jog szabályozása és egyetemes érvényű eldöntése a világbéke fejlődésére üdvös hatást gyakorolna, a 2. voeujában (óhaj) a második hágai békekonferencia feladatául tűzte ki annak alapos kodifikálását, mondván: ,La conférence émet le voeu que la question des droits et des devoirs des neutres sóit inserite au programme d'une prochaine conference.'6 Tényleg a második hágai konferencia V., VI., VII., XI., XII. és XIII. egyezménye, valamint az 1908. évi december hó 4-ére Nagybrittánia kormánya állal összehívott konferenciának úgynevezett tengerjogi declaratiója: egyöntetű megállapodásokat hoztak létre ennek minden részletében. Minthogy ezek mind, tágabb értelemben véve, egy kalap alá tartoznak: nem részletezem őket, csak főbb vonásaiban emlékezem meg róluk. Részletesen megolvasandók ezek nagynevű tanáromnak: dr. Eöttevényi Nagy Olivér kassai jogakadémiai tanárnak itt többször idézett igen érdekes munkájában. 4 I. m. 84—90. o. ' Anglia tehát az ismeretes Alabama-ügyben megsértette a semleges séget azzal, hogy a fölkelő déli államokat közvetve támogatta, Kilépett a teljes passzivitásból. Oroszország pedig 1876-ban azzal, hogy területén a szerb hadsereg részére megengedte az önkéntesek toborozását, söt tisztjeit fel is szólította a szerb hadseregbe való belépésre, a legsúlyosabban megsértette a semlegességet. 0 V. ö. dr, Ferenczy Árpád i. m. 96. o.