Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 48. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

48. oldal. Erdélyrdszi .Jogi Közlöny 451. szám. hogy a gyakorlat vélelmet is állított fel kisegítőként és pedig azt, hogy ha a tömeg elleni igény bejelentés és felszámolás alá esik, az esetben a tudomásra jutás napja a felszámolási tárgyalás határnapja (C. 924/1899. M. XI. 208.) minden más esetben a harmadik személynek a tömeg ellen indítandó keresete kézbesítésének napja. Ezt az időpontot, mint a tudomásra jutás idejét bizonyítani nem szükséges, de azzal szemben más időpont bizonyítható. (Praesumptiv juris.) Különben a megtámadási határidő hat hó. Ez kétfélekép lenne számitható: civilis és naturális számítással. Az előbbi szerint a hat hó 180 napot jelentene, mivel egy hó 30 nappal vétetnék számításba (Optkv. 902. §.) az utóbbi szerint viszont a hat hó az utolsó hónap azon napján járna le, amely száma szerint a csődnyitás napjának megfelel. Optk. 903. §.) Hogy e két számítás közül melyik a helyesebb, az eldőlt akkor, midőn a megtámadási határidőt elévülési határidőnek mondottuk. Ennek ugyanis okszerű folyománya az, hogy a számítás a naturális computatio (C 9725/1892. Márkus IV. 604.), aminek aztán következménye, hogy az elévülés az emlitett időpontban még akkor is bekövetkezik, ha az ünnep- vagy vasárnapra esik. (D. 800/1910. Hiteljogi Dtár IV. 352.) Elévül a megtámadási jog egyébként akkor is, ha a per több mint hat hónapon át szünetel. (C. 6518/1905. Pap I. 97.) Az elévüléssel kapcsolatban még más kérdésekről is meg kell emlékeznünk. Egyik az, hogy mi történjék akkor, ha a megtámadáshoz szükséges felhatalmazás megadása a tárgyalt 6 havi határidőbe bele nem esik. A gyakorlat e kérdésben is ellentétes. Vannak határozatok, amelyek szerint a csödválasztmány a megtámadásra felhatalmazást csak a 6 havi határidőben gyakoiolhatja, (C. 7736/1887. .Márkus IV. 603.) másokban ellenben az az elv nyert kifejezést, hogy a kereseti jog nem tekinthető elévültnek, ha a tömeggondnok az ebez szükséges felhatalmazást csak a Cst. 37. §-ában irt határidő letelte után szerezte meg. (C. 352/1900. Gr. II. 651.) A két elv között kétségtelenül az utóbbi a helyesebb. A választmány és a tömeggondnok közti viszony ugyanis a megtámadási jog tekintetében a megbízó és megbízott közti jogviszonynyal azonos. A megbizó pedig a megbízottat akár előzetesen megbízással elláthatja, akár utólag a cselekményét (ez esetben a megtámadási jog érvényesítését) tudomásul veheti, jóváhagyhatja. Mindkettőnek jogi hatálya ugyanaz. Ezért, t. i. azon okból, hogy az utólagos jóváhagyás az előleges meghatalmazást teljesen pótolja, a megtámadási perben az a kérdés, hogy a csődválasztmány felhatalmazása a megtámadási jog érvényesítése előtt vagy után s az utóbbi esetben a Cst. 37. §-ában irt időben, vagy azt követően történt, teljesen közönbös. Gyakran fordul elő. hogy a megtámadási jog érvényesítése iránt indított kereset illetéktelen avagy annak elbírálására hatáskörrel nem biró bíróságnál adatik be s az ellenfél kifogása folytán annak a bíróságnak illetékessége, illetve hatásköre leszállittatik, aminek folytán a keresetnek az illetékes avagy hatáskörrel biró bíróságnál való beadása a hat havi elévülési idő után következk be. Ez esetre ugy a rendes, mint a sommás eljárásban az 1894 : XVIII. le. 28. §. utolsó bekezdésében foglalt az a szabály irányadó, mely szerint: „ha a biróság azon okból, mert az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá vagy mert az ügyre nézve nem illetékes, a keresetet hivatalból visszautasította vagy az eljárást megszüntette, a perindítás magánjogi hatályai fenmaradnak, ha felperes keresetét a visszautasító vagy megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt az illetékes bíróságnál megindítja", mert az elévülés félbeszakítása is a kereset magánjogi hatályát képezi (C. 5968/1902. — Gr. II. 652.). Ez lényegében véve az elévülési idő kitolása. Ugyancsak ily természetű kitolás fordul elő akkor, midőn a kereset záros határidő kitűzése mellett hiánypótlás végett visszaadatik, amikor is a záros határidőben beadott kereset ugy tekintetik, mintha eredetileg helyesen adatott volna be, vagyis ha a kereset eredetileg a hat havi határidőben adatott be, nem következik be az elévülés még akkor sem, ha az ujabb, de a biróság által kitűzött határidőben történt beadás a hat hó eltelte után történik. Ezt az elvet a gyakorlat kiterjesztette olykép, hogy a záros határidő kitűzése nélkül hiánypótlás végett visszaadott megtámadási kereset 15 napon belül történt beadása esetében a kereseti jog nem tekinthető elévültnek, habár az ujabb beadásig a kérdéses hat hó el is telt. A gyakorlat ezen álláspontját azzal indokolják, hogy ez a határidő felel meg annak az időnek, mely a bíróságok által rendszerint kitüzetni szokott. (C. 1521/1902. — Gr. II. 652.). Nincs azonban határidőmeghosszabbitás (kitolás) abban az esetben, amidőn a kereset oly személy ellen irányult, ki a beadáskor már elhalt volt s a hagyaték, illetve az örökösök csak a törvényes határidőn tul vonattak perbe. (C. 1237/1898. — Gr. II. 653.). Mindaz, mit előadtunk csak abban az esetben alkalmazandó, midőn a kereset a Cst. I. rész III. fejezete alá eső megtámadási kereset, vagyis amidőn a megtámadások jogügylet vagy jogcselekmény, csak a csődhitelezők irányában kéretik hatálytalannak kimondani, de nem jöhet figyelembe akkor, midőn általában semmisnek kéretik kimondani. (C. 6304/1898. — Gr. II. 653.). Ez esetben az általános magánjog, vagy ha kereskedelmi ügyletről van szó, a kereskedelmi jog szabályai alkalmazandók s így az elévülés a magánjogi rendelkezések figyelembe vételével döntendő el. Úgyszintén a magánjogi elévülés alkalmazandó akkor is, amidőn nem a tömeggondnok, illetőleg a hitelező lép fel oly dolognak visszaszerzése végett, mely a tömegtől elvonatott, hanem más személy akar a megtámadható jogcselekmény alapján a tömegből valamit elvonni. (C. 1858/1886. — Márkus IV. 603.). A fi nntMzí Uk Fszntéje, iúMíitü az Eddigi pozsííu tÉQÍ3§eíiF0. Irta: Kertész Antal m. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás.) Jellemző, hogy a hármasszövelscg itt nem egységesen járt el, mert míg Magyarország és Ausztria Németország mellett szavazott, addig a hármasszövetség harmadik tagja : Olaszország, szövetségese ellen nemakar/án szavazni— egyáltalán tartózkodott a szavazástól. Gúnyosan jegyzi meg erre Nippold,1 hogy: „ime, Németország társaságában az öt Balkán-állam ellenkezésbe jutott a kulturvilággal!" Habár tehát a konvenció nem is mondhatta ki a kötelező választott biróság elvét, mert hiszen nemzetközi konferenciákon majorizálásról szó sem lehet, maga az a tény, hogy körülbelől 1200 millió embert képviselő 32 állam oly világosan és lelkesen tüntetett a választott biróság obligatorius jellege mellett, oly óriási haladás, amely jelentőségében maga is kiemeli a második hágai békekonferenciái az azelőtti konferenciáktól. Ez arra vall, hogy a népek a békét akarják előmozdítani s nem igen kérnek a „hadi dicsőség"-ből; amely igen drága cikk. Egyébiránt igen fontos nóvum, hogy a szignatárius hatalmak arra kötelezik magukat, hogy komoly viszálykodás esetén figyelmeztetik az ellenséges államokat, hogy az állandó választott biróság ügyük elintézésre rendelkezésükre áll s az ilyen lépés barátságos tanácsnak tekintendő. Nemkülönben figyelemre méltó az a nóvum is, hogy viszálykodás esetén az egyik fél is forduli hat a hágai nemzetközi irodához oly közléssel, miszerint ő hajlandó lenne a vita tárgyát képező ügyet választott biróság eíé I vinni, amely tudósítást az iroda átteszi a másik félhez. Eszerint tehát itt már — hacsak mint közvetítői — némi aktív hatáskört juttatott a konferencia a nemzetközi irodának, mig az első konferencián kizárólag csak passzív volt a munkaköre. Felemlítendőnek tartom itt még azt is, hogy a választott biróság tagjainak maximalis száma 9, minimalis száma 3 és pedig ugy, hogy a felek mindegyike előbbi esetben 4—4, utóbbi esetben 1—1 tagot jelöl ki, akik aztán elnököt választanak. Ha az elnök személyére nézve nem tudnának megállapodni, akkor mindegyik választott bírósági tag a Hágában meglevő lajstromból kettőt jelöl ki s ezek között a sorshúzás dönt. A biróság : tagjául egyet-egyet, a viszálykodó felek saját állampolgárai közül is megnevezhetnek. Itt megjegyzem a magam részéről azt, hogy sem jogi szempontból, sem pedig a cél érdekében nem mondható szerencsésnek ez utóbbi megállapodás. Jogi szempontból azért nem, mert hisz akkor egy 3-as békebiróságban voltaképen csak az elnök lenne neutrális vagy mondjuk így: igazi biró, a másik kettő, kiket maguk a felek delegáltak, inkább ügyvédeknek minősíthetők. Célszerűségi szempontból pedig azért kifogásolandó, mert ily körülmények között kevésbé van kilátás egyhangú megállapodásra, ami pedig felette kívánatos. Bizonyíték is van erre. Mindjárt az első békekonferencia után választott biróság ült össze az amerikai Unió és a Mexikó közti pénzügyi viszályban (1902. szept. 15-én). Utána következett egy választott biróság összeülése Venezuella konfliktusában, amelynél Roosewelt volt az elnök (1903-ban), a 3-ik eset, amely igen komoly vitás ügy volt, mert ' 1 O. Nippold u. o. 219. o.