Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 48. szám - Az itélkezés szabadsága

VI. évfolyam. 48. szám. Kolozsvár, 1913. november 30. ERDELVRESZI3061ROZLONY R KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTÁROZRTTÁRÁVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Szerkesztő és kiadó: Rovatvezetők: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Papp József, ügyvéd, Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, ü. kamarai titkár, bírók, Dr. Tóth György, kir. törv-széki birú. Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. ítélőtáblai tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelelt minden vasárnapon. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Kolozsvár, Előfizete'si díj: Egész évre la kor. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz Deák Ferencz-utcza 42. szám. Félévre.... ti kor Negyedévre.... 1 kor. intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Az Ítélkezés szabadsaga. — A esődmegtámadási jog elévüléséről. Irta: dr. Szitái Jenő. — A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alkotásokra. Irta: Kertész Antal magy. kir. javítóintézeti családfő. (Folyt.). — A román büntető torvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette: Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). SÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. .X flz iféihezés szabadsági!. Reflexiók. I. A lap mult száma — első cikkében — foglalkozott az osztrák igazságügyi miniszter és osztrák biró azon esetével, mely eset nemcsak Ausztriában, hanem nálunk is élénk visszhangra talált. Az ilyen esetekkel nagyon helyesen akkor kell foglalkozni, amikor még nem ardet.., .habár jelen esetre a latin közmondás nem éppen talál •— lévén a baj éppen a proximus. .. .nál. A biró függetlensége, az Ítélkezés szabadsága — egyik legnagyobb biztositéka a polgárok szabadságának. E nélkül nincs igazságszolgáltatás, hanem van „Cabinetjustitz", mely a hatalom uszályhordozója lévén, nem érdemli meg az „igazságszolgáltatás" magasztos szavát.... Hogy pedig a biró Ítélkezésében szabad lehessen, nem szabad ismernie azt, ami nemcsak a birói, hanem minden emberi megítélésnek is felforgatója: a félelmet. A félős biró a körülményekhez igazodik, a miliőhöz simul, az ilyen ember tehát sohasem fogja száján kiejteni az aut sit justia, aut perreat mundus-t. Pedig amikor a biró kimondja ítéletét, az igazság vakító fénye kell, hogy sugározzék az arcán, s nem a félelem halotthideg palor-ja verjen ki rajta. Az a felügyeleti hatósági intézkedés, amelyik a biró ítélkezését teszi kritika tárgyává, a félelemnek lehet forrása. Tehát ezért kárhoztatandó. Legyen a biró egyeneslelkü, ne nézzen jobbra-balra, hanem csak előre, egyenesen, mert az igazság utjai nem tekervényesek. Az igazságos biró a „jó biró" magasztos jelzőjét kapja, a félénk birónak a megbízhatatlanság meggyalázó neve jut osztályrészül. Érthető tehát, hogy igazságát kereső embernek mit jelent az, ha ügye igazságos biró kezébe kerül. Ennek ítélete megnyugvást kelt, bármiként szóljon is az. ítélete rendet teremt a zavargó lélek benső chaosában. Világosságot gyújt — a sötétségben. A megbízhatatlan biró Ítélete nyomán ellenben a gyanúnak ezerféle változata kél. Megnyugvást nem kelt soha. Mindent biztosítani kell tehát a biró részére, hogy ítélete az igazság cselekvése legyen. Biztosítani kell pedig különösen, hogy indokolásában meggyőződéséről olyan formában adjon számot, amilyen formában gondolja és hogy előadhassa mindazokat az okokat, amelyek Ítélkezésénél alapul szolgáltak. Ha a bírót indokolásában korlátozzuk, akkor az igazság terjedésének állítunk fel korlátokat s teremtünk egy olyan jogot, mely nem az életet szolgálja. Pediy a törvény nemcsak a bíróért van. A jog — mint Bluntschli mondja —: „Es soll vielmehr in den Markigen und Schuwaehen, den Hohen und Niederen, den Reichen und Annen, den Gebildeten und Ungebildeten. in allén und für alle soll es ein lebendiges Recht sein, sie alle umfassend, alle verbindend, alle beherschend". Az indokolással ad számot a biró arról, hogy miért Ítélkezett ugy, és nem másképpen. Ebből ismerjük meg. hogy a biró az esetről miként gondolkodott, hogy helyesen fogta-e fel az előtte megjelent felek viszonyát és helyzetét? Mert — külön nem is kell hangoztatunk, hogy a jó itélkezisnek egyik le»fontonsabb kívánalma, hogy a felek helyzetébe képzelje magát. Az oly ítélkezés, amely a biró egyéni érzelmeinek, felfogásának a reflexe, csupán az igazság mértékit el nem éri soha. Az ilyen biró nem a feleknek szolgáltat igazságot, hanem magának, mert Ítélkezés tárgyává azt teszi, hogy ő — t. i. a bíró — valamely fenforgó esetben miként járt volna el. Az igazságos Ítélkezés és a helyes, szabad indokolás evangéliumként hat, mert nyomában megnyugvás támad. II. Az osztrák eset kapcsán bizonyára érdeklődéssel fogja mindenki olvasni az Osztrák Bírák Egyesülete központi választmányának az igazságügyminiszterhez ez esetből kifolyóan intézett feliratát, amelyet szószerint itt közlünk: „Nem tesszük kérdés tárgyává, hogy a rendeletben kifogásolt itéletindokolás egyáltalában szükségessé tette-e a felügyeleti hatóság közbelépését. A rendelet minden esetre bizonyítja azon állitásunk helyességét, hogy kívánatos lenne a felügyeleti jog határait és annak mikénti gyakorlását törvényben rendezni. Az is, aki a dolog érdemére nézve az igazságügyminiszter véleményén lenne, kénytelen lenne elismerni, hogy a rendeletnek szokatlan éles hangját az eset nem igen indokolta és hogy az sértő hatással volt az ekép megrótt biróra. A szolgálati felügyeletnek bizonyára nem lehet célja ilyen hatást elérni. A minisztérium rendelete azonban nemcsak alakszerűén haladja tul azt a melyet a szolgálati felügyelet gyakorlása tesz szükségessé, hanem tárgyilag is túlhaladja ezeket a határokat, amennyiben, habár csak mellékesen, megállapítja, hogy a kifogásolt mondatokra az ítélet indokolásában nem volt szükség és hogy azok nem jelentkeznek következtetésként. A felügyeleti hatóság itt az ítélet tárgyi tartalmával foglalkozik és belenyál a szó legszorosabb értelmében az igazságszolgáltatásba, átlüp oly területre, amelyen az alkotmány szerint birói függetlenség feltétlenül érvényesül. A felügyeleti hatóságnak nem áll jogában az ítélet indokait tárgyi megfelelő voltuk és a helyes következtetés szempontjából felülbírálni. Ezt a peresfél perrendszerü indítványára csupán a jogorvoslati bíróság eszközölheti, de nem teheti ezt semmiféle más szolgálati fórum. A központi választmány ezeknél fogva úgy