Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 47. szám - A végrehajtási törvények

188. oldal. Jogesetek Tára 47. szám. 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadó ténymegállapítása szerint felperesek arra nézve, hogy a perbeli összes ingatlanokat I. r. alperes még atyja életében kiházasitásul kapta, vagy hogy azokról felperes atyja I. r. alperes javára lemondott volna, bizonyítékot egyáltalában nem szolgáltattak. A felebbezési bíróság által megállapított az a tény pedig, hogy I. r. alperes évekkel ezelőtt, de már felperes atyjának hafála után, a per tárgya ingatlanra a régi ház és a régi gazdasági épületek helyett uj épületeket emelt, a felebbezési bíróság ítéletében vonatkozóan helyesen kifejtett indokokból a jóhiszeműség megállapithatására alkalmas adatnak nem tekinthető. Az anyagjogi szabályoknak megfelelően döntött ennélfogva a felebbezési bíróság, midőn alperesek birtoklását rosszhiszeműnek nyilvánítva, az elbirtoklásra alapított kifogásukat ügyeimen kivül hagyta és a felperesi keresetnek helyt adott. A felülvizsgálati kérelem tehát minden irányban alaptalan. 1913. évi október hó 7. Pertárgy értéke. A pertárgy értékének kiszámítása tartás iránti perekben. CLXXIII. 1913. G. 33-3/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság véqzett: A felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja. Indokok : A kereset gyermektartási költség megfizetésére irányul. Az 1893. évi XVIII. tc. 3. §-a, illetőleg az 1907. évi XVII. tc. 2. §-a értelmében a tartásra irányuló pereknél, a perlárgya értékét az évi tartás költség háromszoros összege képezi. A jelen esetben a felperes által követelt évi tartásköltség 144 koronát és igy a három évi tartás értéke 432 koronát tesz ki. Ám de az elsőfokú biróság alperest csak havi 9 korona tartásdíj fizetésére kötelezte, mely Ítélet ellen felperes felcbbezéssel nem élt. Ennélfogva felperes a keresetének a havi 9 koronát meghaladó részéről hallgatólagosan elállottnak, illetőleg ugy tekintendő, mintha keresetét havi 9 koronára leszállította volna. Minthogy pedig havi 9 koronával számitva, a három évi tartás összege 324 koronát tesz ki, a pertárgy értéke 400 koronán alól van s minthogy az 1893. évi XVIII. tc. 181. §. első bekezdése értelmében felülvizsgálatnak nincs helye, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 400 K értéket meg nem halad; az ennek ellenére beadott felülvizsgálati kérelme, az 1893. évi XVIII. tc. 193. §-ának 3-ik bekezdése alkalmazandó. A törvény által kizárt, azért sikerre előreláthatólag nem vezethető jogorvoslati beadványért az ügyvédi dijai, és költséget jogosan saját felétől sem igényelhet. 1913. évi szeptember 23. Optk. «V>. g-ához. Az örökös, ha a hagyaték túlterhelésének veszélye forog: fenn, jogosult még az esedékes (optkv. 685. §.) hagyományokat is mindaddig visszatartani, mig a hagyaték állaga és az egyes hagyományra esö aránylagos levonás meg nem állapittatik. CLXXIV. 1913. G. 284/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzeit : A felebbezési biróság Ítéletét feloldja és ugyanazt a bíróságot az alább kifejtett irányban tényállás megállapítására és ujabbi — jelen felülvizsgálati eljárásban felmerült költség viselésére is kiterjedő — itélet hozatalára utasítja. Indokok : A felebbezési biróság által megállapított, meg nem támadott és igy az 1893. évi XVIII. tc. 197. § értelmében irányadó tényállás szerint a felfüggesztő feltétel, melyhez peres felek az 1912. évi június hó 9-én kelt nyilatkozatban foglalt megállapod^s. értelmében a keresetileg igényelt hagyomány kifizetését kötötték, a kereset megindításakor már bekövetkezett, amennyiben a hagyatéki ingatlanokról a becsatolt végzés szerint a terhek már töröltettek. Alpereseknek a kereset idöelőttiségére vonatkozó felülvizsgálati támadása tehát alaptalan. Az alperesek által felülvizsgálati kérelmükben vitatott szóbeli megállapodás, mely szerint felperes kötelezte magát a törlési eljárást figyelemmel kisérni, annak befejeztével alpereseknél jelentkezni és az elszámolást megejteni, még ha való volna is és felperes az elszámolás végetti jelentkezést elmulasztotta volna is, a keresetet időelőttivé nem tenné, hanem csupán a perköltségek viselésének kérdésében lehetne sulival biró. Egyébként is a per irataiból nem állapitható meg, hogy alperesek ily irányú szóbeli megállapodást vitattak és bizonyítani kívántak volna. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiból ugyanis azt lehet megállapítani, hogy alperesek a perköltségek viselésének kérdésében hozták fel, hogy miután a szóbeli megállapodás értelmében a hagyomány kifizetését a hagyatéki vagyonra vonatkozó elszámolásnak kellett megelőznie, ami azonban peren kivül meg nem történt, alperesek a perköltségek viselésére nem kötelezhetők, míg a felebbezési biróság Ítéletének indokaiból kitünöleg alperesek azt vitatták, hogy miután a törlési per, a költségeknek ki által leendő viselése miatt, még folyamatban van, alperesek fizetésre még nem kötelezhetők. Ezek szerint av 1893. évi XVIII. tc. 197. §-ának utolsó bekezdése értelmében figyelembe nem vehető uj tényállítást képez, hogy peres felek a felülvizsgálati kérésben emiitett módon állapodtak volna meg és minthogy a felebbezf-si biróság az elsőfoku bírósági itélet indokainak elfogadásával indokát adta annak, hogy az alperesi részről állított szóbeli megállapodást súllyal bírónak a fennforgó esetben miért nem tartja, alaptalanul támadnak alperesek amiatt, hogy kifogásukat a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel mellőzte. Az optkv. 692. §-a értelmében az örökös, ha a hagyaték túlterhelésének veszélye forog fenn, jogpsult még az esedéker(optkv, 685. §) hagyományokat is minddaddig visszatartani, mig a hagyaték állaga és az egyes hagyományra eső aránylagos levonás meg nem állapittatik. Alperesek az idöelöttiségi kifogáson kivül a keresettel szemben azzal is védekeztek, hogy a hagyatéki vagyon értéke nem fedezi a hagyományok összegét és igy aránylagos levonásnak van helye. Ezt a kérdést tehát, — minthogy peren kivül megoldást nem nyert — ebben a perben kell eldönteni. E tekintetben a felebbezési biróság az általa elfogadott elsőfokú bírósági itélet alapján azt állapította meg, hogy miután az 1912. évi június hó 10-én kelt számadásban felperes és Sch. K. hagyományos javára hagyatéki teherként kitüntetett 128 koronáról nevezettek a perben lemondottak és az igy is még fedezetlenül maradt 4 K 92 fillérrel felperes keresetét leszállította. A hagyományok a hagyatéki vagyonból az aránylagos levonás nélkül fedezhetők. Figyelmen kivül hagyta azonban az 1893. évi XVIII. tc. 64. és 35. §§-ban foglalt jogszabály megsértésével az 1912. évi június hó 9-én kelt nyilatkozatnak ama tartalmát, mely szerint behajthatatlanság esetén a közlési perben esetleg felmerülendő költségeket felperes és a többi hagyományos aránylagosan köteles viselni, holott a kifejtettek szerint alperesek ily irányban is védekeztek és az 1912. évi június 19-én tehát a nyilatkozatot követő napon kelt számadás a törlési pernek költségeit még nem tüntethette fel s alperesek az előadottak szerint felperessel szemben esetleg támadt követelésüket a kereseti követelésbe beszámítani jogosultak. Ámde ezek szerint nincs tényállás megállapítva abban az irányban, hogy a törlési perben merültek-e fel költségek és mily mérvben, hogy az ellenfelen azok behajthatók voltak-e vagy sem és hogy a költségekből felperest, mint hagyományost a nyilatkozat értelmében terheli-e és mily összeg, e tényállás hiányában pedig az ügy jelenlegi állásában eldöntésre alkalmasnak nem tekinthető, az 1893. évi XVIII. tc. 204. §-a értelmében a felebbezési biróság Ítélete feloldandó volt. 1913. október 7. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FERENCZ-U. 43. SZABI. TELEFON SZÁM: 333.