Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 47. szám - A végrehajtási törvények

47. szám. Jogesetek Tára 187. oldal. birtokából kiestek már ezelőtt 7 évvel, ugyanis N. község általános határtagositási ügyében a birtokba adás 1905. július 5-én fejeztetett be s a felperesek által birt ingatlanok egyenértéke akkor alperesek birtokába adatott: felperesek a keresetet 1910. április 13-án adták be, teliát akkor, amidőn az elbirtoklást érvényesítették, nem voltak az ingatlanok birtokában, miért is tényleges birtok hiányában felperesekkel szemben elbirtoklási jogcímen tulajdoni keresettel fel nem léphetnek. Alpereseknek ez a panasza alaptalan, mert a polg. tkv. 1400. §-a az elbirtokláshoz, amíg annak folyamata tart, kívánja meg a dolog valóságos birtokát, amelynek a ptkv. 1452. §-ában irt jogszabály, vagyis a tulajdonjog megszerzéséri' vezető idő leteltéig kell tartania ; amidőn ez, mint jogszerző tény bekövetkezett, igy a hosszas s a törvényben előirt feltételeknek megfelelő és időtartamú birtoklás elbirtoklására, tehát tulajdonszerzésre már elvezetett s ezáltal a tényleges birtokos tulajdonosa lett, amint a tulajdonos nem fosztható meg attól, hogy az ekép megszerzett tulajdonjogát ne érvényesíthesse az ellen, aki tőle a dolog birtokát az ö jogszerző ténye után elvonta; tételes jogunk ily jogszabályt nem ismer. Egyébiránt a n.-i 290. számú telekkönyvbe B. 18. sz. bejegyzés szerint a tagosítás utáni átalakítás 1909. október 30 éta történt, felperesek 1910. április 13-án már keresettel leptek fel. amidőn meggyőződést szereztek, hogy az általuk elbirtokolt ingatlanok kiknek jutottak telekkönyvi tulajdonba. Anyagi jogszabálysértést látnak alperesek abban is. hogy az alsóbiróságok az ők roszhiszemüségét a kereseti ingatlanok vétele alkalmával megállapították, mert alperesek álláspontja szerint ezt az alsóbb bíróságok a tanuk vallomásának félreértése, iratellenes indokolás alapján tették. Ez a panasz is alaptalan, mert a kir. törvényszék ítéletében megállapított s a S. E. 197. §-a 1. bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén irányadó tényállás szerint P. G. és fogutódai jelenlegi felperesek, a keresel i ingatlanokat, több mint 40 éven át, birtokoltak, a tagositási birtokbaadásig, vagyis 1905. július hó 5-éig; tehát alperesek jogelődei nem voltak ezen ingatlannak birtokában, alperesek ezeket az ingatlanokat pedig 1905. április 30-án vásárolták meg, tehát a birtokba adás előtt s mivel ők is nagyilondai lakósok, már ebből a tényből vont következtetés utján a kir. törvényszék helyesen állapította meg, hogy alperesek tudták, hogy a kereseti ingatlanokat az eladók nem birtokolták s ebből a körülményből alperesek roszhiszemüségére a kir. törvényszék helyesen vont következtetést. Felhozzák továbbá alperesek, hogy a kir. törvényszék helytelenül állapította meg, hogy felperesek, illetve jogelődeik a kereseti ingatlanokat 30 évet meghaladólag birtokolták, ez a panasz is alaptalan, mert a kir. törvényszék Ítéletének indokolásában részletesen és tüzetesen előadta azokat az okokat, amelyek eme meggyőződése megalkotásában vezérelték, igy a S. E. 04. §-ában irt indokolási kötelezettségének eleget tett s ezt a tényállást jogszabálysértés nélkül állapította meg. 1913. évi június hó 24. Jogesetek s marosvásárhelyi kir. itéiőtáb!a gyakorlatából. Rovatvezető : Dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanács jegyzi). Keresk. meghatalmazott. A kereskedelmi meghatalmazottak jogkörét az 1875 : XVII. t.-c. első rész ötödik cime szabályozza ugyan, de amennyiben felperes különleges jogosítványokkal ruházza föl valamelyik alkalmazottját, ugy természeteden vele szemben aúperes erre a különleges rendelkezésre hivatkozhatik is. CLXXI. 1913. G. 277/3. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A meg nem támadott, tehát az 1893: t.-e. 197. §-a szerint e helyült is irányadó tényállás szerint maga felperes is, a budapesti raktárát kezelő H. Gy. és társa céget 1911. december hó 15-éig oly kereskedelmi megbízottjának tekintette, mint akinek kezéhez a felperes által közvetlenül számlázott áruk vételára joghatályosan kifizethető volt. E mellett a tényállás mellett tulajdonképpen tárgytalan felperesnek egymagában érvényesített azaz anyagjogi támadása, mely szerint alperes a H. Gy. és társa ügynöki iroda kezéhez e vételár fizetéseket joghatályosan nem eszközölhette volna. A kereskedelmi meghatalmazottak jogkörét az 1875: XVII. t.-e. első rész ötödik cime szabályozza ugyan, de amennyiben felperes különleges jogosítványokkal ruházza föl valamelyik alkalmazottját, ugy természetesen vele szemben alperes erre a különleges rendelkezésre hivatkozhatik is. E szerint tehát a vételárakat tényleg felvevő H. Gy. és társa cégnek a törvényből folyó kereskedelmi megbízotti minősége ebben a perben nem is vizsgálható, eként felperes felülvizsgalati támadása tulajdonképen suly nélküli és ebből az okból az optkv. 1424. §-ának megsértését is felperes alap nélkül panaszolja. Semmi súlya nincs felperes oly értelmű felülvizsgálati tá! madásának sem, hogy az ö kereskedelmi meghatalmazottja a H. Gy. és társa cég ügynöki irodája nem is volt,-amikor a meg , nem támadott tényállás szerint maga felperes is 1911. évi de! cember hó 15-én kelt levelét a nevezett céghez, illetőleg ennek [ képviseletében H. Gy.-hoz intézte és abban utóbbiakat a feli perest illető vételárak felvételétől a jövőre nézve eltiltotta. A felülvizsgálati támadások" esek szerint jogalapjukat ve! szitvén, minthogy az alperes által átvett áruk vételára a felperes megbízottja kezéhez, akit erre maga felperes jogosítottnak 1 tekintett, tényleg befolyt, a felebbezési bíróságnak anyagjogi döntése helyes. 1913. évi október hó 1. Rosszhiszeműség. &Sa oly örököstársakról van szó, akik között az ingatlan i közös, az egyik társnak a másik jutalékára vonatkozó birtoklása, valamely ennek alapját képező ok kimutatása nélkül, rosszhiszeműnek vélelmezendő. CLXXII. | Sz. 1913. G. 280/3. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsj gálati bíróság itélt: A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok: A kir. ítélőtábla 1912. G. 460/2. sz. határozatában elfo: gadta a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított azt a tényállást, hogy a per tárgyát képező ingatlanokat a 4248/1. és j 6056/1. hrszámu ingatlanok kivételével, melyeket alperesek 30 évnél rövidebb idő óta birtokolnak, alperesek 30 évet meghaladó idő óta tartják birtokban, a 39—40 éves birtoklásuk azonban kimutatva nincs, hogy felperes és I. r. alperes, mint M. J. unokája és fia örököstársak, illetőleg előbbi az örököstárs jogutóda, II. és III. rendű alperesek pedig, mint feleség és gyermek, az atyával együtt voltak birtokban, végül, hogy a peres ingatlan jutaléknak birtokában a helyszíneléskor még felperes atyja, jogelőde volt. Kifejezésre juttatta továbbá a kir. ítélőtábla említett fel! oldó végzésében azt a most már irányadó jogi álláspontját, hogy i miután oly örököstársakról van szó, akik között a.r. ingatlan közös, az egyik társnak a másik jutalékára vonatkozó birtoklása, \ valamely ennek alapját képező ok kimutatása nélkül, rosszhiszeműnek vélelmezendő, mely jogszabály az előrebocsátott : tényállásra való tekintetlel jelen esetben az alperesek részéről vitatott elbirtoklásnál is alkalmazást nyer és az alperesekkel szemben fennforgó, a birtoklás rosszhiszeműségére vonatkozó vélelmet alperesek tartoznak megdönteni. Ehhez a jogi állásponthoz az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. i §-ának harmadik bekezdése értelmében a felebbezési bíróság az ujabb eljárásban és határozathozatalban alkalmazkodni tartozott és midőn ennek eleget tett, nemcsak jogszabályt nem sértett, hanem azt helyesen alkalmazta. Ennek a jogi álláspontnak helyességét alperesek most már nem vitathatják, és igy alaptalanul hivatkoznak arra, hogy az optk. 1477. §-a értelmében az ő birtoklásuknak jóhiszeműsége vélelmezendő és hogy a rosszhiszeműséget felperes köteles bizonyítani. A felebbezési bíróságnak meg nem iámadott és igy az