Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 47. szám - A közigazgatás köréből

442. oldal. Erdély réaai Jogi Közlöny 47. száfn. Ez már a birói függetlenség elvét támadná meg. Nem hisszük, hogy nálunk hasonló eset előfordulhatna, de azért nem tartjuk szükségtelennek ezek elmondását. A közigazgatás höréböl. Irta: Sárkány Balázs, v. kir. jbiró. A szabályrendelet érvényességi kelléke, hogy a törvénnyel ne ellenkezzék; minden arra hivatott közigazgatási testület csak a törvény korlátai között intézi önállóan saját belügyeit. És mégis arról veszünk tudomást, hogy némelyik város szabályrendeleteinek megalkotásakor nincsen elegendő figyelemmel a lételes törvények rendelkezéseire. Csodálatos, hogy a magyar ember kitartó ragaszkodása a maga jogaihoz, melyekkel anyagi existentiáját, egyéni szabadságát megóvni óhajtja, olykor kevés méltatásban részesül ama zártkörű összesség részéről, melynek egyes tagja pedig külön át van hatva ama jogok tisztelete által. Előttem fekszik V. rendezett tanácsú város két szabályrendelet tervezete. Egyik a hirdetésekről szól. Ennek 1. §-a szerint: „A város területén a hirdetéseknek bármi módon közszemlére való közzététele — a város kizárólagos joga stb., a hirdetésekért a város hirdetési dijakat szed.'' Természetesen a rendelet ellen vétők büntettetnek. íme első pillanatra szembeötlő, hogy ama rendelkező kijelentés mily feltűnő határozottsággal nyul bele a tulajdonjogból folyó jogosítványokba, tételes jogszabályokba. Ugyanis önkényszerüen törvényes alap nélkül kisajátítja ama jogosítványoknak azt a körét, amely a jövedelmező hirdetésekkel függ össze. Senkinek sem lehet ellenvetése azért, ha a törvényes érdekek, közbiztonság estétikai tekintetek, a jó erkölcsök védelme valtának ki tiltó rendszabályokat; vagy ha más jogok sérelme nélkül statuál a község uj jogot, uj jövedelmi forrásul. Azonban a község azt, hogy a hirdetés a város kizárólagos joga, magának meg nem állapithatja. A község a maga köztereit, rendelkezése alatti helyeit hasznosíthatja hirdetések által, reklamirozhat a maga versenyképességével érdeke szerint. Azt azonban jogosan meg nem tilthatja, hogy a városi polgár a maga hatalmas tűzfalát hirdetések céljára bérbe ne adhassa. Következőleg az ilyen szabályrendeleti intézkedések íerde helyzetbe hozzák először a községet, amely felelős intézkedéseiért, másodszor a polgári bíróságokat, amelyek a tulajdon védelmére szolgáló törvényes rendelkezésekbe ütköző szabályrendeleti intézkedést figyelembe vcuni nem fogják. És ekként előáll a közigazgatás és bíróság annyira elkerülendő ellentétes helyzete. A másik szabályrendelet tervezet: ásvány- és szikvizek után fizetendő városi fogyasztási adókról szól. Sérelmesnek és méltánytalannak tartom e szabályrendelet 1. §-ának ama szabályát, hogy a város területén elfogyasztott mindennemű ásványvíz adó alá esik, tehát ha valaki orvosi rendeletre gyógytényezöként fogyasztja az ásványvizet, akkor is és ez a fogyasztás csak akkor adómentes, ha a fogyasztásra szánt gyógvviz orvosi rendelvényre a gyógyszertárból szolgáltatik ki. Az a körülmény, hogy az ásványvíz városi adó alá vonatik, általiban veszélyezteti az országos ásványvíz kereskedelem érdekeit, már pedig a község, midőn uj adónemeket hoz be, annak ily veszéllyel járnia nem szabad; mégis fontosabb községi érdekekre figyelemmel, mert a község javára szolgál az, ha a vendéglőkben stb. tisztán luxus jellegűen fogyasztott ásványvíz adó alá esik, a szabályrendelet ily irányú rendelkezése helyet foghatna. Azonban méltánytalannak tartom azt, hogy a gyógytényezöként fogyasztott ásványvíz után is a községek lakói adót fizessenek; ugyanis a gyógytényezöként szereplő ásványvíz fogyasztása már magában különös terhet ró azokra, akik egészségi szempontból kénytelenek vele élni. Ezt a terhet még községi adóval, esetleg közismert patikai árral is tetézni, ellenkezik ama jogi és erkölcsi alappal, amelyből folyóan a község lakóinak anyagi előhaladását szolgálni, anyagi helyzetének megvédésére hivatott. Igen sokszor az idegenből jött községi lakos házi orvosa tanácsára már évek óta él valameiy ásványvízzel, ezt további rendelvény nélkül fogyasztja akként, hogy ládaszámra a forrás kezelőségtől hozatja. Mily lehetetlen helyzetbe fog jutni ama község, város területén, ahol orvosi rendelvényt felmutatni nem tud, mert előbbi helyén nem szerezte be, vagy nem őrizte meg; ujabban be sem szerezheti, mert orvosa időközben elhalt, jelen időben pedig uj orvosa nem tartja szükségesnek az ásványvíz fogyasztását, régi orvosához való bizalma pedig ásványvíz fogyasztásra ösztönzi és a saját javára észlelt tapasztalata is; tehát kénytelen vagy adóval megrótt, vagy patikai árral ismert és mindenképpen drágább ásványvizet fogyasztani pedig tisztán gyógyszerként fogyasztja azt. Az ilyen céllal való fogyasztás pedig rendszerint mentes a fogyasztási adó alól. Egyenesen törvénybe ütköző azonban a szabályrendelet 6. §-a rendelkezése. E §-nak az a rendelkezése, hogy a termelés megállapítása céljából a község fogyasztási hivatali közegeivel megvizsgáltathatja az adótárgyak respektive a szikviz és ásványvizek gyártásával, elárusításával, szállításával foglalkozók helyiségeit (raktár, pince, kamra, jégverem) érthető, indokolt, de ama további rendelkezése szószerint, hogy „magánosok lakásán gyanú esetén és rendőri segédlet melett tartható vizsgálat" törvénybe ütköző és a polgárok nyugalmának megóvása érdekében megengedhetlen. A rendelet kedvez a gyárosok, elárusítóknak, mert helyiségeik megvizsgálását csak alapos gyanú esetén irja elő; ellenben a község lakóit egyszerű gyanú esetén kiteszi a zaklatásnak. Hiszen mi sem könnyebb, mint sürün feltételezni azt, hogy valakinek a magánlakásában egy üveg ásványvíz lehet, amely után az adó nem fizettetett meg, talán a szomszéd városból kocsiban hozta. Ezt nyomban követheti a vizsgálat. Mit jelent itt a vizsgálat?! Kétségtelen, hogy nem egyszerű szemlét jelent. A jövedéki büntető jogban a jövedéki büntető eljárásnak csak egy későbbi stádiumában ismerünk vizsgálatot, amit a terhelt kihallgatása, a kihágás tisztába hozatata, kipuhatolása, tényleirás előz meg, nyilvánvaló, hogy ilyenről nincsen itt szó. Elhelyezésénél fogva itt házkutatást jelent a vizsgálat, amit az illető közeg saját belátása szerint foganatosít, nem lévén meghatározva annak mikéntje: tehát lehetőség van adva arra, hogy a község, város polgárai talán bosszúból, üldözési indokból zaklattassanak; pedig a jövedéki büntető eljárás nem ismer házku'atást, csak házmotozást ismer, ennek is súlyos feltételei vannak: fotós okok által támogatott gyanú bizonyos meghatározott irányban ós az is csak az illetékes hatóság Írásbeli meghatalmazása mellett foganatosítható; sőt a pénzügyi büntető jognak egyik speciálitása, hogy kérésre a vizsgálat mellőzendő: ez alatt a pénzügyi kihágási eljárás abban hagyása értendő, ami már a tényleirásnál kérhető. Az 1896. évi XXXIII. t -e. 173. §-a szerint stb. csak bűntett vagy nem csupán pénzbüntetéssel büntethető vétség gyanújával teheltek háza, lakása stb. kutatható át az esetben, ha alaposan vélelmezhető ezáltal a bizonyítékok felfedezése; terhelt alatt pedig csak az érthető, aki ellen bűnvádi eljárás foly; ilyen eljárásnak pedig az nem tekinthető, ha a fogyasztási hivatal közege valakinek a lakásában megjelen egyenesen házkutatást tartani. E szerint a törvény kihágások esetében nem engedi meg a házkutatást. Kifejezetten is megmondja az idézett törvény 175. § a, hogy kihágás esetében csak a korcsmák, csárdák, kéjházak kutathatók át; tehát ily gyanús helyek színvonalára lesülyeszteni a polgárok házi szentélyét jogállamban nem szabad. Ha valaki 10 üveg ásványvizet, lop, felteszem értéktől függően, hogy tulajdon elleni kihágást követett el; ez esetben házkutatásnak nincs helye a törvénynél fogva, hogyan képzelhető el, hogy egy pár fillér fogyasztási adó meg nem fizetése folytán lehet helye házkutatásnak. Hogy kihágások eseteiben házkutatásnak helye nincsen, utalok a nagyméltóságú m. kir. bel- és igazságyi Ministerek 65000—1909. B. M. sz. rendeletének a rendőri büntető eljárás 86. §-a 2. bekezdésére, ahol tisztán kimondja, hogy kihágás miatt házkutatást tartani nem szabad és csak korcsmák, csárdák, kéjházak stb. helyiségeiben engedi meg. A második bekezdésben felsorolt kisebb jelentőségű cselekmények foganatosítását pedig az azt elrendelő végzésekhez köti. Az idézett törvény és rendelet vonatkozó rendelkezései a házkutatás foganatosítását a személy megbecsülése, egyéni szabadság megvédése, magánlak sérelmeinek megelőzése indokából fontosabb biztosítékok mellett irja elő pl. a legkíméletesebb eljárás, Írásbeli határozat, a terhelt jelenléte és kivételt csak tettenérés esetében enged meg. Mindezt nélkülözi a szabályrendelet, mely egyszerű gyanút elegendőnek tart a vizsgálat érteni házkutatás foganatosításához. Ezért és így velem azt, hogy a szabályrendelet törvénybe ütköző, tehát érvényességi feltételét még akkor is nélkülözi, ha jóváhagyatnék. Ebből ismét mily ferdehelyzetek állhatnak elő: ha a híva-