Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 47. szám - Az itélkezés szabadsága

VI. évfolyam. 47. szám. Kolozsvár, 1913. november 23. 09 ERDELYRESZI30BIROZLOHY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ii. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város ih. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birók, ítélőtábla i ta nársjegyzák. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési dij: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor Hegyedéire.... i kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Az ítélkezés szabadsága. — A közigazgatás köréből. Irta: Sárkány Balázs v. kir. jbiró. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénxnek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhniann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügvvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nvug. tanár. (Foly.). SÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X flz ítélkezés szabadsága. A modern állam legerősebb, legszilárdabb alkotmánybiztositéka a függetlenség. Függetlenné kell tenni a birákat ugy a társadalmi, mint a kormányhatalmi befolyástól. Különösen az utóbbitól. A kormányhatalom ugyanis a felügyeleti jog révén könnyen tehet oly rendelkezéseket, intézkedéseket, melyek bizonyos vonatkozásokban a birói függetlenség sérelmére szolgálhatnak. A legutóbbi napokban is egy szomorúan érdekes eset merült fel, mely élénk világot vet arra, hogy a felügyeleti jog tartalma tekintetében mennyire téves felfogások lehetnek, melyek a birói függetlenség éles megtámadását is jelentik. Az eset nem nálunk történt ugyan, hanem Ausztriában, de azért az általános jelentőségénél fogva nem lesz talán érdektelen a mi szempontunkból is vizsgálat alá venni. Az általánosan ismert eset az, hogy egyik osztrák Ítélőbíró ítéletének indokolásában oly kifejezést használt, mely a hadsereggel szemben sértőnek tünt fel. Az igazságügyminiszter az ítéletet meghozó bírónak emiatt rosszalását fejezte ki. Az ügy a Reichsrath igazságügyi bizottságban szóba hozatván, az igazságügyminiszter eljárását azzal mentegette, hogy ama eljárása, mely szerint rosszalását fejezte ki, nem tekinthető a birói függetlenség megsértésének, mert ezt a kijelentést csak akkor tette, midőn a kérdéses Ítélet már jogerőssé vált. Hivatkozott ezenkívül arra is, hogy „a biró ugy a tárgyalás folyamán használt, mint az Ítélet indokolásában felhozott kijelentéseivel megsértheti akár valamely tanúnak, akár más személynek a becsületét és hogy ezért a büntető bíróság által is felelősségre vonható." Nem akarunk arról szólani, hogy helyes-e ítéletben valamely állami intézményről oly kifejezést használni, mely arra sértő lehet. De nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy miniszteri kijelentés a felügyeleti jognak oly tartalmat kíván adni és a birói mérlegelést ugy kivánja értelmezni, mely a birói meggyőződés szabadságát támadja meg s ekkép a birói függetlenséget is érzékenyen sérti. Az, hogy az eset nem nálunk történt, a kérdés elvi megvitatásánál közömbös. Ezzel viszont nem azt óhajtjuk kifejezni, hogy hasonló eset nálunk is történt, avagy történhetik, hauem csak azt, hogy ezt a kérdést nem árt még akkor is tisztázni, midőn konkrét eset nem forgott fenn. Különösen jelentős az ezen eset kapcsán felmerülhető két kérdésnek ily időben való tisztázása azért, mert ezzel meggátoltatok, hogy a közvéleményben ez irányban téves felfogások fel ne merülhessenek. Az egyik kérdés a felügyeleti jogra vonatkozik; ez pedig az, hogy a felügyeleti hatóságok tehetik-e kritika tárgyává a birói itélet indokolásában foglalt kijelentéseket? E kérdés a bizonyítékok mérlegelésének szabadságával függ össze. Az ítélőbíró akár polgári, akár büntetőügyben hozzon határozatot, a legtöbbször a legellentétesebb bizonyítékokból kell hogy leszűrje a meggyőződését Más szavakkal azt mondhatnók hogy amiként a különböző irányokból ható erőkből annak eredője alakul ki, ugy alakul ki a birói meggyőződés is s annak eredményében a birói határozat. Hogy pedig a különböző bizonyítékoknak ez a mérlegelése helyes-e vagy sem, hogy ez a mérlegelés nem ütközik-e jogszabályba, vagy a józan ész és a logika törvényeibe, azt felülbírálni vannak hivatva a felsőbb birói hatóságok. Hiszen a birói fokok rendszere egyenesen azon alapszik, hogy legyen egy magasabb fórum, amelyik az alsóbb fok Ítélkezésének helyességét felülvizsgálja. Oda tartozik tehát annak megítélése is, hogy az alsóbb fok minden kijelentése megmaradhat-e, helytálló-e? Nálunk tehát a járásbíróságok ítéletét csak a kir. törvényszék vagy a kir. Ítélőtábla, a kir. törvényszék ítéletét a kir. ítélőtábla vagy a kir. Kúria s a kir. itélőtibla Ítéletét csak a kir. Kúria bírálhatja felül. Mindezek a bíróságok is csak akkor járhatnak el, ha az ügy a törvény szerint elbírálásuk jogkörébe van utalva. Ezekből pedig okszerűen folyik, hogy a felügyeleti hatóságok s nevezetesen az igazságügyminiszter a birói határozatot kritika tárgyává nem teheti, megjegyzésekkel nem kisérheti. Hogy a határozat jogerős-e vagy sem, az teljesen közömbös, mivel a felügyeleti jog tartalmát megállapító 1891 : XVII. tc. 4. és a B. Ü. Sz. 73. §-a a felügyelet ilynemű gyakorolhatásáról nem szól s azt a dolog természete is kizárja. Az igazságügyminiszter csak főfelügyeletet gyakorol (1891 : XVII. tc. 1. §.) b bíróságok fölött, de nem áll azok fölött az Ítélkezés szempontjából. Sőt e tekintetben azt mondhatnók, a bíróságok bizonyos irányban az igazságügyminiszter fölött vannak, amennyiben a konkrét esetekben az igazságügyminiszter által kifogásolt rendeletek törvényessége fölött is Ítélhetnek (1869 : IV. tc. 19. §). És ha a bíróságoknak ily nagyterjedelmü jog biztosíttatott, miként lehetne gondolni arra, hogy a birói határozatot bírálat tárgyává teheti ? A másik kérdés, mely ezen eset kapcsán felmerül az, hogy a biró a személyében a büntetőbíróság által felelősségre vonható-e akkor, midőn az Ítéletében valamely tanúnak vagy más személynek a becsületét sértő kijelentéseket tartalmaz? Ez a kérdés még az előbbinél is nagyobb jelentőségű, mert ha annak megoldása igenlő találna lenne, az az Ítélkezés lehetetlenségét vonná maga után. Perrendtartásunk ugyanis ugy a polgári (1993: XVIII. t.-c. 64. §.), mint a büntető kifejezetten biró a perben felhozott összes bizonyítékokat szabadon mérlegel. S ezt nemcsak jogként állítja fel, hanem kötelességként irja elő. Hogyan történjek a mérlegelés akkor, ha pl. két ellentétes vallomásról van szó. Az egyik okvetlenül valótlanságot tartalmaz. És azt, hogy ez a valót nem fedi, ne lehessen kimondani. Az kétségtelen, hogy a biró felelősségre vonható, ha sértette a törvényt. Ezt a felelősségre vonást azonban csak a fegyelmi bíróság eszközölheti s az is csak a fegyelmi törvény korlátai között. (1871: VIII. tc. 20. §. a) pont.) Minthogy pedig a most idézett rendelkezésbe nem lehet belemagyarázni, hogy a bíró az ítéletének kidolgozására felhozott kijelentésekért, vagy bárki szavahihetőségének, vagy tulajdonságának a mérlegeléseért felelősségre lenne vonható.