Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 46. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

46. szám. Jogesetek Tára 183. oldal. tatásokat végeztetett, hogy azok miatt a bérlemény huzamosabb időre teljesen lakhatatlanná vált, ezáltal tehát felperes a saját rendelkezésére vonta a bérleményt, következőleg azért bért nem is követelhet. Ezt a jogi álláspontot a kir. Ítélőtábla az anyagi jogszabályba ütközőnek találta, azért felperes felülvizsgálati kérése alapján a sérelmnzett Ítéletet a fenti rendelkezés szerint megváltoztatta, mert ugy találta, hogy azon igazolt tény, mely szerint alperesek, mielőtt még a beköltözés ideje eljött volna, felperesnek kijelentették, hogy nekik a lakás nem kell, kapcsolatban azzal, hogy semmi adat sem merült fel arra nézve, hogy alperesek ezen 5 évre kötött bérlemény sorsa iránt továbbra érdeklődtek volna, vagy felperessel utóbb közölték volna, hogy a lakásba való beköltözésre reflektálnak, valamint kapcsolatban azzal, hogy alperesek részéről semmi oly adatot nem mutatott ki, melynél fogva alperesek jogosultak lettek volna a szerződést, felperest is kötelezően, még a beköltözés ideje előtt megszüntetni : felperes részére nem szüntette meg a szerződésből folyó azon jogát, hogy a szerződési lakbért követelhesse azért, mert ő, mint háztulajdonos, ebből folyó jövő érdekből, a kifejezetten üresen hagyott bérleményben, ennek használatát csak kényelmesebbé tenni célzott javításokat és átalakításokat tétetett, minélfogva ezen eljárása nem létesítette azt a jogi tartalmat, hogy ezáltal felperes a bérlemény azon használatát vette volna el a maga részére egészen, akár csak részben is, amely használatért kötelezték alperesek magukat bérfizetésre. 1913. június 16. Érték. Ha a töröltetni Kért zálosjog: 400 korona tőke, ennek járulékai és 150 korona költségrbiztositék erejéig van bekebelezve, állítva sem lett, Siogy a zálogjog-gral terhelt ingatlan értéke SOO koronán alnli lenne, a felebbezési bíróság Ítélete e'Aea felülvizsgálati kérelemnek helye van. 165. 1913. G. 132/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett. A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebhezési bíróság ítéletét feloldja és utasítja a felebbezési | bíróságot, hogy az indokokban kifejtettek figyelembevételével I ujabb tárgyalás és szükség esetén bizonyitásfelvétel után hozzon az alább megállapított felülvizsgálati eljárási költségek viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozatot. Indokok : Minthogy a töröltetni kért zilogjog a bemutatott kötelezvény szerint 400 K töké, ennek járulékai és 150 K költségbiztositék erejéig van bekebelezve s így a hitelező vagyonjogi érdekét a követelés tőke összege a járulékokkal együtt képezi, amely tehát a 400 K-át meghaladja és minthogy állítva sem lett, hogy a zálogjoggal terhelt ingatlan értéke 400 K-án aluli lenne s ennélfogva a pertárgy értéke a 400 K-át meghaladja, a S. E. 181. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítéletté ellen felülvizsgálati kérelemnek helye van. Az ügy érdemében a kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából a felebbezési bíróság által az első bíróság ítéletéből átvett tényállást elegendőnek nem találja. Alperes ugyanis azzal védekezett, hogy amidőn a zálogjog bekebelezése után ügyvéde irodájában megjelent felperes egy másik hasonnevű emberrel s előadták, hogy a kötelezvény kiállítása körül tévedés történt, mert habár a kölcsönt másik vette fel, a zálogjog mégis felperes ingatlanára lett bekebelezve s követelte felperes, hogy a zálogjog töröltessék, alperes képviselője a törlési engedélyt csak a kölcsön visszafizetése ellenében volt hajlandó kiadni, mire felperes és hassonnevü társa abban állapodtak meg, hogy az utóbbi, mint adós a kölcsönt rövidebb időn belül visszafogja fizetni, felperes pedig várni fog kitörlés iránti igényével, míg a kölcsön visszafizetve lesz, mely megállapodás 1912. június 2-án történt. Felperes ezzel szemben csak 8 napi haladék engedélyezését ismerte be. Mindkét fél tanukra hivatkozott, akik ki is hallgattattak. Az első bíróság Ítéletében azonban, melyre pedig a felebbezési bíróság a megállapított tényállás tekintetében hivatkozik, felek ezen előadásaira vonatkozóan a tényállást szabályszerűen meg nem állapította. Az ügy eldöntése szempontjából pedig lényeges, hogy felperes és hasonnevű társa között minő tartalmú megállapodás jött létre, továbbá, hogy az ebben vállalt kötelezettséget a felperes az alperes irányában is vállalta-e, vagy ettől függetlenül felperes és alperes ' között létesült-e megállapodás s ha igen, mily tartalommal, mert alperesnek lényegileg időelöttiségi kifogása, illetve az ezen kifogás figyelmen kívül hagyása miatt a felülvizsgálati kérelemben felhozott panasz a tényállásnak ez irányban való szabályszerű megállapítása nélkül el nem bírálható. Igaz ugyan, hogy a menynyiben felperes csupán az adós irányában vállalt kötelezettséget, ebből alperes felperes ellen sikerrel kifogást nem meríthet, a perben P. L. és G. A. tanuk vallomásában azonban adat merült fel, hogy ez a megállapodás felperes és alperes között is létrejött. Alperes maga a megállapodást ugy adta elő, hogy az adós a kölcsönnek rövidebb időn belül leendő visszafizetését ígérte, felperes pedig az ekként meghatározott időre Ígérte, hogy törlési igényét érvényesíteni nem fogja. Birói mérlegelés alá esik tehát az Optkv. 904. §-a értelmében esetleg az a kérdés is, hogy az eset körülményeinek figyelembevételével, a megegyezés időpontjától a kereset indításáig eltelt idő a felek akaratának megfelelő tartalmú volt-e vagy sem. Minthogy pedig csak a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának méltatásával és az ügy eldöntésére befolyással bíró összes ténykörülményekre kiterjedöleg megállapított tényállás mellett alkalmas az ügy az eldöntésre, az alsóbb bíróságok által megállapított, illetve a felebbezési bíróság által elfogadott tényállás azonban a kifejtettek szerint ezen követelményeknek meg nem felel, a felülvizsgálati kérelem folytán a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §. alapján feloldani és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. 1903. évi június 2. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Dr. Stefáni Károly kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Ujitás. Ha újítási célzattal elszámolás történik, a korábbi kötelmi jogviszony megszűnt. CLXVIII. 1913. G. 256/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok: A felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a 2. '/. alatt csatolt okirat alakilag és tartalmilag való, mely okirat szerint felperes az alperes részére teljesített építkezések tekintetében H....n 1911. évi május 9-én alperes megbízottjával az összelszámolást megejtvén kijelentette, hogy alperes minden munkáinak árát kifizette, sem anyag, sem munkadíj cimén alperessel szemben követelése nincs és ugy a M.-féle számlák árát, melyek az alperes épületéhez vásárolt anyagok értékét tartalmazzák, valömint minden, még esetleg elkerülhető számlák értékét felperes köteles kifizetni. Ezt a tényállást felperes felülvizsgálati kérelmében az 1893. évi XVIII. t.-c. 190. §-ának megfelelően meg nem támadta, mert az az általánosságban tett kijelentése, hogy a II. bíróság által az I. birói Ítéletből elfogedott indokokat is egész terjedelmében megtámadja, a támadás alapjának és a megsértettnek vélt jogszabálynak megkívánt megjelölését nem pótolja és magában nem foglalja. A felebbezési bíróságnak előre bocsátott tényállása tehát meg nem támadottnak tekintendő és az 1893. évi XVÍII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadó. E tényállás alapján a felebbezési bíróság helyesen állapította meg, hogy peres felek, illetve felperes és alperes megbízottja között újítási célzattal elszámolás történt, melynek folytán a peres felek között fennállott korábbi kötelmi jogviszony megszűnvén, felperes e korábbi jogviszonyra már vissza nem térhet és a M.-féle számlakiegyenlítésnek, melyre nézve tartozásban állónak magát ismerte el, alperestől nem követelheti. E jogi álláspont mellett a felebbezési bíróság súlytalannak tartotta azt, hogy az építkezéshez az anyagokat alperes volt köteles adni, tehát a leiperes által hitelben vásárolt anyagok vételárát lényegileg alperesnek kellett volna kifizetnie, a miben bennfoglaltnak tekintendő az indokolása annak, hogy a felperes részéről a felebbezési tárgyaláson abban az irányban felajánlott