Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 46. szám - Törvények ismerete

VI. évfolyam. 46. szám. Kolozsvár, 1913. november 16. ee Zl 1061 KÖZLÖNY R KOLOZSVRR! ÉS MRR05VRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Birő Balázs, ügyvéd. Dr. Pordea Gyula, vggvéi, Dr. Tóth György, kir. ti'rv.-ezéki birő. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp "József, ügyvéd, ti. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birok, Ítélőtábla i tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsz'ár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési dij: Egész évre lti kor. Félévre.... 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz iniézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Törvények ismerete. — Fizetésmegszüntetés. Csődkérés. Irta: dr. Ney Pál nagyváradi ügyvéd. (Befej, közi.) — A nemzetközi héke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alkotásokra. Irta: Kertész Antal magy. kir. javítóintézeti családfő. (Folyt.). — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Lékmtam Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek táia. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Töruénpeii ismerete. Mindenki ma tisztában van azzal, hogy az a három kardinális minőség, amit a régiek a jogászoktól megkívántak, hogy t. i. „habeat ferreum caput, plumbeas nates, et auream crumenam" — ma már nem elégséges. Ma már a jogot alkalmazó jogásztól — legyen az biró, legyen ügyvéd a maga körében — nem azt várjuk, hogy a törvényben lefektetett igazságokat mintegy mechanice kikeresse, mint egy jól berendezett boltnak árucikket és a logika és syllogismus segélyével reámérje a jogeset vile corpusára, hanem megköveteljük a törvénytudást a szó nemes római értelmében, amely szerint scire leges non est verba earum tenere, sed vim ac potestatem. Megköveteljük, hogy ismerje a törvény szándékát, ismerje a célt, a melyért a törvény alkottatott, ismerje meg a „törvény lelkét".... Aki ennek tudása nélkül alkalmaz jogot, az nem jogász, mert nincs meg nála az a három dolog, ami szükséges ahhoz, hogy Ítélése az igazság cselekvése legyen. Mert a törvénytudomány — Frank Ignác szerint — 1. a törvényes igazságok jól rendezett összesége ; 2. azon igazságok ismerete. Szerinte a törvénytudótól kettőt kívánni lehet: 1. hogy tudja, azaz ismerje és értse a törvényt : 2. hogy a törvényes dolgokban ügyesen eljárni tudjon. Aki tehát a törvényeket ismeri, de teljesen nem érti, az csak „törvénytudákos" vagy „törvényzavaró" (legulejus), aki pedig tudományát rosszra fordítja, hogy ravaszkodva másoknak ártson, az rabulista, aki a törvénytudó díszes nevét meg nem érdemli. Sokat kell fáradni, sokat kell tehát tanulni, hogy valaki a törvénytudásnak teljes birtokába jusson. Bele kell mélyednie mindenik törvénynek az alapgondolatába, ismernie kell annak művészi konstrukcióját; a törvény alkalmazásánál lelki szemei előtt kell legyen a törvény egész miségében, céljaival, törekvéseivel, mert annak csak ilyen alkalmazása mellett érhetni el azt, hogy a törvényalkalmazó kijelentése ne legyen az igazság mostoha anyja. Hogy tehát a biró — mint aki kiváltképpen és első sorban jogalkalmazó — magas hivatásának megfelelhessen, a személyes érdem, főképpen igazságszeretete, beható ész, nyugodt sziv, józan ítélet mellett, széles és mély tudományra is szüksége van. A törvénytudás tehát egyik kiváló érdeme a jó bírónak. Hogy azonban a biró ennek birtokába jusson, kettőre van szüksége: 1. a törvényeket megszerezhesse és pedig nemcsak a szöveget, hanem az annak megértéséhez szükséges többi segédeszközöket, könyveket, magyarázatokat. Hiába, ma a törvényalkotás valóságos művészet; behatóan kell tehát a törvényt tanulni, hogy annak valódi értelmét megtalálhassuk, megérthessük. 2. Rendelkezzék a biró kellő idővel. Ez utóbbi feltételről nem beszélünk most. A magyar biró — habár munkával annyira tul is van halmozva, hogy éjjelenappala csak és csakis a hivatalé — mégis mindig szakit magának időt az önképzésre. Hiába, ez a régi energiának felfelesillamlása. A magyar biró tehát fog magának tudni mindig időt szakítani a tanulásra. Nehezen tudja azonban beszerezni a törvényeket és az azok megértéséhez szükséges többi segédeszközöket. A gyenge birói fizetés és nehéz megélhetés mellett nem igen lehet elvárni a birótól, hogy évente százakra menő könyvbevásárlásokat eszközöljön. Viszont ezzel szemben szükséges külön hangsúlyoznunk, hogy mily elsőrendű, állami érdek, hogy az igazságszolgáltató biró a törvényeknek teljes ismeretével rendelkezzék. Ki kell tehát az ellentéteket egyenlíteni. Az igazságügyi kormány az emiitett állami feladatból kifolyóan kötelességét fel is ismerte részben, amikor egyrészt a továbbképző tanfolyam szervezésével és beindításával, másrészt a vidéki tanfolyamok szervezésével a biróképzésre hatni és azt megkönnyíteni akarja. Csakhogy nézetünk szerint az eszközök, amelyek szerint az igazságügyi kormány eljár, nem fognak célhoz vezetni. Mert a célhoz vezető eszközök megválogatásában, a logikai rend ellen történt a hiba. A logikai sorrend szerint: a bírákat első sorban törvénykönyvvel kell ellátni. Ez a prius. És igazán ebben a tekintetben teljesen érthetetlen, hogy az igazságügyi kormány az „Országos birói és ügyészi Egyesület"-nek ez irányban tett többszöri felterjesztéseit miért nem honorálja ? Ezen általunk is többször támogatott kérelemnek teljesítése éppen most, amikor az utóbbi évek gyors törvényhozási munkája a törvényeknek valóságos halmazát zúdította a bíróságokra, felette kívánatos volna. Az uj perrendtartás, a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezések, esküdtszék, a sajtóra vonatkozó törvények — mind megtanulásra és pedig beható tanulásra várnak. De beszerzésük nagyon sokba kerül. A biró tehát megszerezni nem tudván, e törvényekkel életbeléptük előtt foglalkozni nem tud, hanem a megtanulásukat halogatja és megtanulja alkalmazása közben, ami azonban — ugy hiszem nem kell külön is említenünk — felette veszélyes a közérdek szempontjából. Viszont, ha a biró a törvényeket és rendeleteket ingyen kapná, azonnal megtanulásukhoz fogna, aminek csak a közérdek venné hasznát. Tehát a biróképzést nem fordított sorrendben kell kezdeni. Azt a pénzt, amibe a vidéki tanfolyamok kerülnek, fordítsák törvények vételére és azokkal lássák el a bírákat, ez hasznosabb dolog lesz. Mert hiába, annak aki maga különc és nem foglalkozott a törvénnyel, annak hiába pralegál valaki a törvényrendszerről, elveiről, mert nem csak meg nem érti, de ha értelmes ember, oda sem hallgat, mert tudja, hogy céltalan