Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 46. szám - Fizetésmegszüntetés.- Csődkérés. Befejező közlemény

432. oldal. Erdélyrészi Jo£Í Közlöny 46. szára. idöfecsérlés. A kötelező tanfolyamhallgatás sem használ itten, mert a kötelező figyelem — ki nem mondható. Az igazságügyi kormány tehát előbb törvénykönyvvel lássa el a bírákat és csak azután rendezzen tanfolyamokat. Azokkal a törvénykönyvekkel kezükben inkább módjukban lesz a bíráknak az előadásokat követhetni. Ha ez meg nem történik — olyan chaos fog keletkezni a törvényalkalmazás körül, hogy a sok törvény nem javára, hanem kárára lesz az országnak. x. Fizetésmegszüntetés. — Csodhérés. Irta: dr. Ney Pál nagyváradi ügyvéd. )C (Befejező közlemény.) Judikáturánk, sajnos, ez utóbbi ponton áll; mert amíg a ! „fizetésképtelenséget a nem kereskedőnél a helyesen passiv állapottal azonosítja, addig a kereskedőre és ker. társaságra nézve I azt helytelenül a fizetésmegszüntetéssel azonosítja; mintha csak | felvette volna a Btk. a Cs. T. 244. §-ának tételét, mely szerint j a fizetéseit megszüntető kereskedő ezt csődnyitás végett a tör- . vényszéknek haladéktalanul bejelenteni köteles. Hogy a 416. \ §. 4. pontjában emiitett fizetésképtelenségnek kereskedőnél a i fizetések megszüntetésével azonosítása kifogás alá esik, a követ- j kezök alapján gondolom megállapíthatni: Hogy a 78. évi V. t.-c. a fizetésképtelenség alatt mit ért, arra a Btk. speciális szempontjai mellett a büntetőtörvénykönyv által védeni kivánt hitelérdekek szabályozója, a csődtörvény irányadó és pedig — véleményem szerint — a Btk. életbeléptetésekor fennálló csődtörvény, tehát az 1840. évi XXII. te, nem | pedig a későbbi keletű 1881. évi XVII. tc. A régi törvény a fizetésmegszüntetést — mint már említettem — sem csődmeg támadási alapul nem tekinti, sem a hitelezők csődkérési alapjául el nem fogadja. Akár ha közadós kéri a csődöt, akár a hitelező, az elrendelés alapja az anyagi csődállapot, a vagyonbukás fennforgása, ugyanis az 5. §. szerint csődületnek helye vagyon 1. midőn az adós a csödületi bíróság előtt kijelenti, hogy adósságai va</nonáf meghaladják; 2. ha a hitelezők a csödületi biró- j ság előtt bebizonyítják, hogy az adós tartozásának elegei tenni nem képes. Hogy pedig a képtelenség alatt mit értünk, kitűnik a továbbiakból, mely szerint: „ha a panaszlott a követelés alaptalanságát megmutatni nem tudná, mutassa ki bizonyítványokkal támogatott követelési és tartozási állapotát: a bíróság a felek bizonyítványait fontolóra veszi, s ha szükségesnek látja, az adós vagyonbeli állapotát a helyszínén is megvizsgálhatja és ha a biróság a két részről bemutatott bizonyítványokból és birói } vizsgálatból azt látná, hogy az adósnak „fizetésbeli tehetetlensége'' \ valóságos, vagy alaposan gyanittatik, a csődügylet megnyitását j azonnal megrendeli. Kétségtelen tehát a régi esődtörvény alap- | ján, hogy a fizetésképtelenség (a fizetésbeli tehetetlenség) az anyagi csődállapotot jelenti és hogy a fizetésmegszüntetést a régi csődtörvény nem is emiitvén, a Btk.-beli „fizetésképtelenség" nem is ennek, hanem a „fizetésbeli tehetetlenségnek'' a passzivitásnak fogalmát fedi. A Btk. az akkori hiteljog terminológiájával dolgozott azt a bizonyos ténybeli állapotot tette tényálladéki elemmé, azt látta, azt akarta felölelni s nem az akkor ! tételesen még nem ismert és igy nem is akart fizetésmegszün- j tetés állapotot. Hogy ez csakugyan igy áll, kétségtelen abból is, hogy a 416. §. 4. pontja tulajdonképen csak újított szövegezése a már meglevő akkori tételes büntetőrendelkezésnek, vagyis a régi Cs. T. 131. §-a 4. pontjának és a 416. §. 1., 2., 3. pontja újított szövegezése a 131. §. 1., 2., 3. pontjainak, amennyiben e pontok a következők: Gondatlansággal párosult bukásnak tekinlendö: a) ha a kereskedő könyveit rendellenül vezeti; Ki ha minden évnek végével mérleget nem készit; c) ha valamely kereskedő rövid idő alatt tetemes vagyont elpazarolt s megmutatni nem tudja, hogy szerencsétlenség vagy nagyobb kereskedelmi veszteségek érték. d) ha valamely kereskedő a csődület megnyitása előtt akkor, amidőn könyveiből már láthatta, hogy vagyona minden adósságainak kielégítésére nem elegendő, ahelyett, hogy maga a csődület megnyitását kérte volna, egyik vagy másik hitelezőjét birói foglalás után előre kielégíti. Ha most már a Btk. az 1840. évi XXII. tc. 134. szakaszát mechanikusan átültette, akkor kétségtelen, hogy maga is csak azon tényálladékot akarta büntetni, amelyet a régi csődtörvény büntetőjogi része, helyesebben a 1313. §. d) pontja. Azonban — és itten találom a judikatura irányváltozását bírálat alá vehetőnek — az uj csődtörvény: az 1881. évi XXII. tc. a már sokszor hivatott 244. §-ában a régi Cs. T.-töl eltérően a kereskedő csődkérési kötelességét nem a passzív állapot fennforgásához köti, hanem a fizetés megszüntetésnek külső tényekben nyilvánítható állapotához s igy kérdésé vált, hogy kihat-e ez a változtatás a Btk. 416. §-ának 4. pontjára? A judikatura — abból az elvből kiindulólag, hogy a Btk.nek a csődre vonatkozó része a mindenkori hitelviszonyok szempontjából magyarázandó, mert hiszen a törvény a hitelviszonyokat akarja védni és a benne emiitett fogalmak tartalma s igy a fizetésképtelenségen is a mindenkori csődtörvény szellemében bírálandó el, ha tehát a bár későbbi Cs. T. a fizetésképtelenség fogalmát a kereskedőnél a fizetések megszüntetésén helyettesíti 244. §-ában, akkor a büntető tényálladék is e szerint változik. A judikatura ez állásfoglalásával szemben következők megjegyezni valóim: A csődtörvény 244. szakasza a már kifejtettek szerint a Cs. T.-nek nem önálló és létjogosultsággal biró, hanem a fizetés megszüntetésén helyesen nyugvó csödjogi tételeknek és pedig a csődmegtámadási jogra és a hitelezők általi csődkérésre vonatkozó indokolt jogtételeknek a kontrarió következtetése, indokolatlan megfordítása, mert csődjogilag van értelme annak, hogy — amint már kimutattam — a csödmegtámadási jogot a fizetésmegszüntetés és ne a passzív állapot tényére alapítsuk; csődjogilag van értelme annak is, hogy ha a hitelező kéri a csődöt, akkor ö csak a külső tényeken nyugvó fizetésmegszüntetés tényét, nem pedig az előtte elvont belső és át nem látható helyzetet: a kereskedő passzív állapotát legyek kénytelen kimutatni, nem helyeselhető azonban csődjogilag, hogy a kereskedő a külső tényeken jelentkező fizetésmegszüntetés állapotában, melynek reá nézve gyakran teljesen ismeretlen voltát ő maga látja és tudja, csődöt kérjen maga ellen. A kereskedő üzletét a belső állapot szerint igazítja s ha ez a külsőben a hitelező érdekét sérti, lépjen fel a hitelező és kérjen ő csődöt, de magát a kereskedőt, ha az akkor még aktiv, ne küldjük hivatalból a hitelezők vágóhídjára, mikor a hitelezők mészárolni még nem akarnak. Éppen azért, mert ez az elv tarthatatlan, az önálló jogrendszerben jelentkező büntetőjog és judikatura azt nem csak hogy nem respektálhatja, de egyenesen kerülni tartozik. Ettől eltekintve, a judikatura ez állásfoglalása ellentmond a Büntetőtörvény alapelveinek. Hogy a régi Cs. T. a csödkérés beadásának a passivitás utáni elmulasztását büntette, tény ; tény az is. hogy az uj Btk. a szakaszt mechanika annak teljes tartalmával és fogalomkörével vette át; hogy mit jelenthet a 416. §. 4. pontjabeli fizetésképtelenség, hogy t. i. az anyagi csödállapotot. az is kétségtelen. Ha tehát a Btk. 416. §-ának 4. pontja a fizetésképtelenségnek ebbeli fogalmát tényálladéki alkatelemmé tette, és azt akarja és rendeli büntetni, aki passzív létére mulasztásával zálogjogok szerzését lehetővé teszi a többi hitelezők kárára, ennek a tényálladéki alkatelemeknek kicseréléséhez és lényeges elvi átalakításához büntető törvény és nem csődtörvény kell. A Btk. amikor a csődöt a maga szempontjából szabályozta, ó' maga választotta, ki magának a büntetendő visszaéléseket, ö egy meghatározott eljárást talált hibásnak és büntetendőnek a mi esetünk szempontjából pedig azt, ha a passiv adós nem kér csődöt, nem pedig e fizetését megszüntető kereskedő. Büntetti vagy vétségi tényálladékot csak törvény alkothat és pedig a büntetőtörvény, és uj tényálladékot csak büntetőtörvény teremthet, de nem birói itálet, judikatura, vagy idegen törvény. Á büntetőtörvény önálló jogrendszer, amelynek megvan az egyéni akarata, akarhat egy tényálladékot büntetni és ha egy bizonyos tényálladékot e célra kiválasztott, más tényálladék büntetéséhez a büntetőtörvény ujabb akarata szükséges. A tétel annyival is inkább áll, mert a 416. §. 4. pontja a csődkérés beadásának elmulasztása mellett azt a tényálladékot is emliti: ha a „fizetésképtelen" ujabb adósságot csinált, már pedig, ha ez büntetendő és a vétkes bukás csak passiv állapot esetében torog fenn, akkor az ujabb adósság csinálása csak ugy lehet vétkes, ha ez az adósságokat az aktiv vagyon értéke felé emeli. Ugyancsak igy magyarázandó a vétkes bukásnak abban álló esete is, hogy a vagyonbukott fizetéskép'elenségbe pazarlás által jutott, mert ha pazarlás által nincs passiv állapot, az aktiv állapotra tekintettel nincsen vétkes bukás. A 416. §. 4. pontjabeli fizetésképtelenségnek a fizetésmegszüntetéssel azonosítása ellen azért is tiltakoznunk kell, mert ilyen értelemben el kell Ítéljünk olyanokat is, akiket emberileg vétkeseknek nem is tartunk. Tegyük fel, hogy egy kereskedő 1912. június végén 40.000 kor. passivát és 50.000 kor. aktívát mulat fel; jul. 2-án 1000 kor. erejéig kielégítési végrehajtást vezetnek ellene, foglalják, részbeni szoros zárt is alkalmaznak;