Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 45. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

180. oldal. J ogesetek Tár* 45. szám. hogy az árverezés alá kerülő ingatlannál a befolyt vételárnak a valódi értékhez irányuló csekélysége a végrehajtató hátrányára nem szolgálhat, mert nem köteles a nagyobb vételárnak elérhetése végett maga is árverelni, s végül, bogy ugyanarra az összegre névze többeknek kezesség vállalása esetén, a hitelező bármelyik kezest az egész összeg erejéig megperelheti, ami az optkv. 1359. §-ából is kétségtelen. Viszont felperesnek felülvizsgálati kérelme, melyet a keresetben érvényesített egész követelésnek megítélésére irányzott, általában alaptalan. A felebbezési bíróság ugyanis az anyagjogi szabályoknak megfelelöleg indokolta meg abbeli álláspontját, hogy a B. örökösök elleni perben felmerült költségből a felperesnek tiszti ügyészi képviselete következtében csupán a készkiadást vette számításba s továbbá, hogy a jelenlegi perközben a föadósok vagyonialansága idejében előreláthatóan célra nem vezetöleg foganatosított ingó végrehajtás költségét alperesnek terhére nem számította. 1913. évi szeptember hó 23. Bizonyítás. A következtetésnek okszerűnek, azaz oly fokn bizonyossással bírónak, ltogy más lehetőség: feltételezése ki legyen zárva, csak akkor kell lennie, ha a biró a következtetés, mint egyedül álló bizonyíték alapján, minden más bizonyíték segélye nélkül dönt: amint azt az 1868. LIV. tc. 155. §-a kifejezi: ellenben ha a biró következtetés ntján valamely tényállításnak csak valószínűségét állapítja meg a végből, hogy az 1893. XVIII. tc. 96. §-ára tekintettel el- j döntse, hogy meljik peres felet bocsássa esküre, akkor a következtetésnek szigorú okszerűsége nem szükséges, elég, I ha a következtetés a józan gondolkodás szabályaiba nem ütközik. CLXVI. Sz. 13/3—1913. G. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Iudokok: A tényállás helytelen megállapítása miatt érvényesített azok a felülvizsgálati támadások, hogy a felebbezési bíróság okszerűtlen következtetés mellett tartotta felperes vallomását valószinüsitettnek, hogy Sz. J. tanú kihallgatását nem rendelte el és hogy a nemi közösülés tényére vonatkozóan közvetlen adat nem forogna fenn, megállható alappal nem bírnának. Mert a következtetésnek okszerűnek, azaz oly fokú bizonyossággal bírónak, hogy más lehetőség feltételezése ki legyen zárva, csak akkor kell lennie, ha a biró a következtetés, mint egyedül álló bizonyíték alapján, minden más bizonyíték segélye nélkül dönt; amint azt az 1868. LiV. tc. 155. §-a kifejezi; ellenben, ha a biró következtetés utján valamely tényállításnak csak valószínűségét állapítja meg avégből, hogy az 1893. XVIII. tc. 96. §-ára tekintettel eldöntse, hogy melyik peres felet bocsássa esküre, amint ez a jelen esetben is történt, amidőn a bizonyíték nem a következtetésben, hanem a fél eskü alatt tett vallomásában fekszik; akkor a következtetésnek szigorú okszerűsége nem szükséges, elég, ha a következtetés a józan gondolkodás szabályaiba nem ütközik. Mert ebből a szempontból nézve a fent. emiitett panaszokat, ezek lényegükben azt célozzák, hogy a ténymegállapitó bíróság a peradatokat és bizonyítékokat másként mérlegelje. Minthogy azonban az 1893. XVIII. tc. 64. §-ában kimondott jogosultság gyakorlása, a felebbezési biróság hatáskörébe tartozik és a mérlegelés eredménye e helyütt csakis az 1893. XVIII. tc. 185. 190. és 197. § ai alapján valamely jogszabály megsértésének kimutatása esetén volna felülbírálható, ilyen jogszabálysértés pedig nem forog fenn, a felülvizsgálati támadás sikerre nem vezethetett. Arra nézve, hogy a felebbezési biróság az eskü alatt kihallgatott felek melyikének ad hitelt és ezen az alapon melyiket bocsássa esküre, a ténymegállapitó biróság, az 1893. XVIII. tc. 64. 95. és 96. §-aiban előirt és irányadó eljárási szabályokat helyes módon alkalmazta: tehát ezeknek megsértéséről szó nem lehet. A peres felek szerelmi enyelgéséből és csókolódzásábó* ugyanis a felebbezési biróság felperes vallomását valószinüsitettnek a rendes gondolkozás szabályai szerint is alappal találhatta és a közösülés tényére felperest esküre bocsáthatta. Az pedig, hogy a felmerült bizonyítékok súlyát és a valószínűségeket a felülvizsgálatot kérő fél vagy esetleg más biró is, más eredménnyel mérlegelhetné, jogszabálysértés megállapítására az 1893. XVIII. tc. 64. 185. és 197. §-ainak intézkedéseivel szemben nem lehet alkalmas. Sz. J. tanú kihallgatásának elmellőzését illetőleg a felebbezési biróság meggyőződését indokoltan kifejtette és amidőn annak bárminő vallomását ténybeli meggyőződésének megváltoztatására alkalmatlannak találta, a felebbezési biróság e ponton is csak az 1893. XVIII. tc. 35. 62. 102. 156. és 158. §§-aiban előirt eljárási szabályokat és pedig megfelelően alkalmazta. Felperesnek feslett életmódjára vonatkozóan ajánlatba hozott bizonyítás elmellözésére alapított felülvizsgálati támadását a kir. ítélőtábla is súlytalannak találta és ebben a tekintetben a felebbezési biróság által az első fokú biróság Ítéletéből átvett helyes indokokra utal. A részben való pernyertesség és részben való perveszteség esetén a ténymegállapitó biróság saját belátása körén belül, az 1893. XVIII. tc. 110. §. értelmében akként is rendelkezhetik, hogy alperest a per teljes költségében elmarasztalja. Amidőn tehát alperes ezt a birói rendelkezést támadja, az irányadó és helyesen alkalmazott eljárási szabály érvényesítése ellen panaszol, ily panasz önmagában súlytalan. A felülvizsgálati támadások ekként jogszerű alapjukat veszítvén, a felebbezési bíróságnak az Optk. 163. és 167. §-ain alapuló döntése anyagjogilag is helyes. 1913. évi február hó 11. Bizonyítás. A bizonyításnak egyr.'szt kérelem hiányában, másrészt a törvényben előirt indokolás mellett való mellőzése által jogszabályt egyálaltán nem sért. CLXVII. 1913. G. 58/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgáti felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérésnek helyt nem ad. Indokolás: Az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. értelmében a felebbezési biróság Ítéleti tényállása csak azon az alapon támadható meg, hogy a tényállapitás jogszabálysértéssel történt. A felebbezési biróság Ítéleti indokolása szerint, felperes Írásban beadott felebbezésének azt a kérelmét, hogy a m. kir. postaigazgatóságtól a F. H. és J. Zs. tanuknak vallomását tartalmazó jegyzökönyvet a biróság szerezze be, a felebbezési tárgyaláson nem adta elő; a helyszíni szemle foganatosítására vonatkozóan előadott kérelmét pedig a felebbezési biróság az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ban foglalt jogszabálynak megfelelő indokolással mellőzte. Minden alap nélkül támadja tehát felperes s csupán ezekre alapított felülvizsgálati kérésében a felebbezési bíróságnak Ítéleti ténymegállapítását, mert a felebbezési biróság a bizonyításnak egyrészt kérelem hiányában, másrészt a törvényben előirt indokolás mellett való mellőzése által jogszabályt egyáltalában nem sértett; a bevett tanúvallomásoknak az 1893 : XVIII. tc. 64. §. szerint való mérlegelése pedig felülvizsgálat alá nem vonható. Az ezek szerint sikertelenül támadott tényállás tehát az 1893 : XIII. tc. 197. §. értelmében itt is irányadó s ennek alapján helyes a felebbezési bíróságnak jogi döntése is, melynek indokait a kir. Ítélőtábla is magáévá teszi. 1913. évi február hó 25. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FERENCZ-C. 43. SZÁM. TEEiEFOW SZÁM: 333. ——