Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 45. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

45. szám, Jogesetek Tára 179. oldal. Pertárgy értéke, Ha felperes a felebbezés során leszállította, ily esetben a kereset tárgyának értékéül nem az eredeti összeg, hanem a telebbezésl bíróság által Ítélkezés tárgyává tett leszállított összeg tekintendő. 161. 1913. G. 9/1. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasittatik s azért dij és költség az azt ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapittatik meg. Indokok : A S. K. 181. §-a értelmében a felebbezési bíróság ítélete ellen nincs helye felülvizsgálati kérelemnek, ha a pertárgya értéke 40Ü korona értékhatárt meg nem halad. Jelen per tárgyának értéke, tekintettel arra, hogy felperes az 1912. évi november hó 29-én 1912. D. 213/8. sz. a. felvett jegyzőkönyv tartalma szerint keresetét a felebbezés során 164 korona 10 fillérre leszállította s tekintettel arra, hogy ily esetben a kereset tárgyának értékéül nem az eredeti összeg, hanem a felebbezési bíróság által ítélkezés tárgyává tett leszállított összeg tekintendő: mert a S. E. 152. §-a szerint a per a felebbezési bíróság előtt a felebbezési kérelem és ellenkérelem határai között újból tárgyalandó s ennek folytán a felebbezési bíróság előtt történt keresetleszállitás teljesen egyenlő hatályú az elsőbíróság előtt történt keresetleszállitással s így a per tárgya a fentebb hivatkozott törvényszakaszban emiitett értéket meg nem haladván, a törvény által kizárt felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítani kellett. A felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvéd részére munkadíj és költség, a törvény világos rendelkezése ellenére beadott jogorvoslati beadványért, saját felével szemben sem volt megállapítható. 1913. évi január hó 13. jogesetek • marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Kártérítés. fia alperesnek kártérítési kötelezettségét a kir. Ítélőtábla itéietileg már megállapította, alperesnek a kártérítési kötelezettség fennforgására s annak nem helyen megállapítására vonatkozólag is érvényositett felülvizsgálati panaszai figyelembe nem vehetők. CLXV. 1913. G. 177/5 szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : Felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad, ellenben alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adva, a felebbezési biróság Ítéletét olykép változtatja meg, hogy alperes csupán 245 K 91 fillér tökét, azután kamatot köteles felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni s felporest az ezen felülmenö követelésével utasítja el, egyebekben azonban az alperes felülvizsgálati kérelmének sem ad helyt a felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget peres felek közt szintén megszünteti. Indokok: Előrebocsátva, hogy alperesnek kártérítési kötelezettségét a kir. ítélőtábla 1913. évi február hó 19-én 1913. G. 55/2. sz. alatt kelt Ítéletében már megállapította s így csupán a kártérítés mennyiségének kérdésében igényelt az ügy további megbirálást, alperesnek a kártérítési kötelezettség fennforgására s annak nem helyes megállapítására vonatkozólag is érvényesített felülvizsgálati panaszai ez okból figyelembe nem vehetők. A marasztalás összege tekintetében pedig a kir. ítélőtábla az alábbiakban kifejtendő álláspontja szerint a felebbezési biróság részéről 301 K 59 fillérben megítélt tőkeösszegnek, a rendelkező részben meghatározott 233 K 16 fillér tökére és kamataira való leszállítását a következő számitások eredményezik. Felperesnek szóban levő követelése a felebbezési biróság részéről az árverési iratokból s nevezetesen az 1900. évi dec. hó 15-én kelt sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítandó összegben e részben meg sem támadottan van olyképp meghatározva, hogy az kitett tökében: 200 koronát, 1896 jul. 1-től 7% kamatát és 70 K 30 fillér költséget. Ámde a felebbezési biróság megállapította és pedig tanuknak a bírói mérlegelés körében szabadon méltatható vallomásaira fektetett, az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-ában megkívánt indokolással s jogszabálysértés hiányában e helyen is a felhívott törvénycikknek 197. §-a értelmében irányadólag, hogy a felperes követelésére, az ingatlan árverésnek foganatosítása idejében B. Gy.-nél és nejénél, az egyenes adósoknál, elárverezés esetében is 150 koronában értékesíthető ingóságbeli fedezet volt, amelynek behajtásában felperest késedelmesség terheli. Ennélfogva pedig alapos alperesnek, mint aki a kezesnek felelősségébe lépett, az optkv. 1364. §. végső mondatán nyugvó az a kifogása, hogy felperes ezt illetőleg az egyenes adósoknak megállapított ezidei vagyontalanságánál fogva, felelősséggel tartozik, vagyis hogy a fedezetet e mulasztás miatt nem nyert követelés-részletnek megtérítése alól alperes mentesül. E 150 korona értékű ingó vagyont pedig — s illetve az ily összegűnek felvett árverési vótelárt 1899. évben, az ingó végrehajtás foganatositási és árverési költségek szükséges leütése mellett, egész összegében is számíthatta a felebbezési biróság, mert nem volt abban korlátozva, hogy a becsértéket olykép mérlegelje, hogy a foganatositási költségeken felül 150 korona tiszta árverési eredményt vegyen számításba. Ilykép pedig a felperes követelésében addiglan felmerült 70 korona 30 lillér egyéb költséget még 1900. évi december hó 15-éig, az ingatlan sorrendi tárgyalásig, a tőkének 7%>-os kamatát, 63 koronát, az ingó-fedezetből felperes javára megtérültnek kell tekinteni s a fennmaradó 16 korona 70 fillér a tőkéből lerovandónak jelentkezvén, a tőke is 183 korona 30 fillérre apadottnak veendő. Az 1903 június hó 29-én felperes javára kiutalt 103 kor. 52 fillérnek elszámolásával tehát a 183 korona 30 fillér tökemaradványnak 1900. évi december hó 15-től ez időpontig (vagyis 2 év, 6 hó, 15 nap) járó 7n/o kamata = 32 korona 60 fillér törlesztetvén, marad még 70 kor. 92 fillér s 183 kor. 30 fillér I tőkehátralék apasztására s igy 1903 június hó 30-ikán a köveI telés csupán (183 kor. 30 fill., 70 kor. 92 fül.) = 112 korona I 38 fillér hátralék tőkét tett ki. Ehhez jön a felebbezési biróság Ítéletében megtámadás ; hiányában c helyen is irányadólag megállapított 1911 február 24-én történt ugyanis 258 kor. 45 fillér kiutalásáig felmerült további költségek és melyet a kiutalt 158 kor. 45 fillér teljesen fedezett s még 55 kor. 59 fillér jut a 112 kor. 38 fillér tőkehátraléknak 1903 június hó 30 tói 1911 február hó 24-ig (vagyis 7 év, 7 hó és 24 nap) járó 7°/o kamata = 60 korona 16 fillér résztörhsztésre s e kamatból marad 4 kor. 57 fill. törlesztetlen. így tehát a kereset indításkor 1911 december hó 2-án tett felperes követelése: tőke = 112 kor. 38 fillér kamat (a maradvány 4 kor. 57 fillér + 1911 február 24-töl a fenti napig = 6 kor. 76 fillér) — 11 kor. 33 fillér, meg a B. D. örökösei elleni perből a felebbezési bíróság megállapítása szerinti 122 kor. 20 fillér, melyhez a tiszti ügyész diját a felebbezési biróság helyesen nem vette számításba, vagyis az összes felperesi követelés (112 kor. 38 fillér + 11 kor 33 fillér + 122 kor. 20 fillér) = összesen 245 kor. 91 fillér, amely összegre, mint kártérítési tökére s annak a kereset indítástól folyó, az optkv. 1333. és 1334. §§-ai szerint felszámitható késedelmi kamatára, az alperesnek felülvizsgálati kérelmének ennyiben helyt adva, az alperes elmarasztalását leszállitni és csupán erre az összegre kellett fenntartani. Mert alperesnek azok a felülvizsgálati panaszai, hogy felperesnek követelése teljes kiegyenlítést nyert volna, figyelembe nem jöhetnek. Az optkv. 1416. §. szerint ugyanis helyes a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy előbb a költség és kamat s I csak azután jön a töke leszámításba, a visszárverési költségek is a végrehajtást szenvedő terhére meg lévén állapítva, alperesnek az a támadása, hogy ezek a költségek őt azért nem terhelnék, mert felperesnek készpénz fizetés mellett leendő eladást kellett volna kérnie, törvényes alapra nem fektethető: s helyes a felebbezési bíróságnak arra vonatkozó anyagjogi döntése is,