Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 45. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

45. szám, Erdélyrészi Jogi KözlSny 425. oldal. A 416. §. 4. pontja azt mondja: vétkes bukás vétségét követi el azon vagyonbukott, aki „miután fizetésképtelenségét tudta vagy tudnia kellett a csödkérés beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára egy vagy több hitelezője zálog- vagy megtartási jogot nyerjen." Hogy e bűncselekmény mikor létesül, az attól függ, hogy mit értünk büntetőjogi szempontból „fizetésképtelenség" alatt? Ha azt, amit a régi csődjogunk, vagyis a passivitást. akkor a bűncselekmény megállapítása természetes, mert a csődkérés beadásának tudatos vagy tulhanyag elmulasztása tényleg büntetendő, ha a passiv adós e mulasztása folytán egyesek zálogjogot nyertek -a követelésük biztosítására akkor, amikor már csak aránylagos kielégítésre tarthatnak számot, ha pedig a fizetésképtelenség alatt a kereskedő szempontjából a „fizetésmegszüntetést" értjük, akkor, feltéve, hogy csak a fizetésmegszüntetés állapota és nem egyszersmint a passivitás is fennforog, a bűncselekményt két okból nem tartjuk megállapíthatónak, mert a csődbejutott az aktivitásra tekintettel nem le-z vagyonbukott, már pedig minden büntetendő bukásnak jogi feltétele a passivitás, a vagyonbukás ; másodszor, mert a kereskedő, ki fizetéseit megszüntette, de még aktiv, sem ténybeli, sem jogi szükséget a csődkérésre fennforogni nem lát, nem lát érdekveszélyeztetést, nem tud magában károsító szándékot, bűnözési akaratot felismerni, teljes magatartásában jóhiszemű és nem vétkes. (Folytatjuk.) A ncmzethDzi bébe eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alftotásohra. Irta: Kertész Antal m. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás.) 10. A genfi konvenciónak a tengeri háborúra alkalmazásáról (Convention pour I' adaptation á la guerre maritime des principes de la Convention de Genéva.) 11. A tengeri zsákmányjog korlátozásáról (Convention relatíve á certaines restrictions á 1' exercice du droit de captura dans la guerre maritime.) 12. A nemzetközi zsákmánybiróság felállításáról (Convention relatíve á 1' etablissement d' une Cour internatíonale des prieses.) 13. A tengeri háború esetén a semleges hatalmak jogairól s kötelességeiről (Convention concernant les droits et les devoirs des Piussances neutres en cas de guerre maritime.) 14. A léghajókról való lövegdobálás tilalmáról (Declaration relatíve á 1' interdiction de lancer des projectiles et des explosifs du haut de ballons.) Nézzük már most ezeket az egyezményeket sorjában: I. A nemzetközi viszályok békés elintézésének szabályozásáról szóló egyezmény. Ide tartozik: 1. a közvetítés, 2. a vizsgáló bizottság, 3. a döntőbiróság (választott bíróság.) Első sorban tehát: 1. a közvetítéssel foglalkozunk. A konvenció első pontja általános kijelentést tartalmaz, amely szerint a hatalmak kijelentik, hogy minden lehetőt megtesznek a nemzetközi viszályok békés elintézése érdekében s lehetőleg ki fogják kerülni a fegyveres eljárást. A második pontban kötelezik magukat a hatalmak arra, hogy viszálykodás esetében „amennyire a körülmények engedik", (entant que les circonstances permettront), a közvetítést igénybe veszik. Szükségesnek tartják, hogy az ügyben nem érdekelt harmadik nagyhatalmak felajánlják közvetitésöket, amely nem minősíthető barátságtalan eljárásnak. Amint látható, a második konferencia az elsőnek ezt a pontját általánosságban változatlanul hagyta. Nem lényeges ugyan, de mégis érdekes, hogy amerikai ajánlatra a 3. pontban az „és kívánatos" (et désirable) kifejezés még hozzáfüzetett, ami egy árnyalattal jobban fejezi ki az akaratot. Tehát nem csak „utile", hanem „et désirable" is.1 Nem sok, de itt a kevés is valami. De tovább már nem mentek. Kötelezővé még most sem tették a hatalmak a közvetítést. Nem állíthatom positive, de talán helyes úton járok, ha ezt annak tulajdonítom, hogy még ha obligátoriussá is tették volna a neutrális hatalmak részére a közvetítést, még mindig csak félmunkát végeztek volna. Ez esetben ugyanis még mindig feleletre várt volna az a kérdés, hogy ki, vagy kik legyenek a kötelezettek? Ugyan lehetett volna kii Nippold i. m. 21. mondani azt is, hogy valamennyi, a viszálykodás tárgyát képező ügyben nem érdekelt hatalom együttesen tegye meg a közvetítő lépést s az ilyen együttes eljárás a célhoz még közelebb vitte volna a közvetítést, mert ennek quasi gyengéd nyomás jellege lenne, minthogy az ilyen harmonikus lépésnek a visszautasítása kizártabb dolog. Ámde ugyancsak valószínű, hogy éppen ezért nem tették a közvetítést kötelezővé. Nem is hihető, hogy a minden ilyen obligatorikus jellegtől iszonyodó Németország ebbe bele ment volna s így bizonyára úgy gondolkodtak a delegátusok, hogy „jobb a biztos fillér, mint a bizonytalan korona." Tekintettel pedig arra, hogy most újból hangoztatták, miszerint „üdvösnek", sőt „kívánatosnak" is tartják a közvetítést, ennélfogva még erősebbé lett az ebből folyó morális kötelezettség. Hiszen a kimondandó „kötelezettséget" is csak moraliter lehetett volna értelmezni, mert szuverén államok között ez máskép nem lehetséges. 2. A nemzetközi vizsgáló bizottságokról a 9—14. pontban van intézkedés. Magának a nemzetközi vizsgáló bizottságnak eddigi jellege — amely abból áll, hogy ez a vizsgáló bizottság csak arra van hivatva, hogy tényeket jobban kiderítsen, megvilágosítson, tehát csak konstatáljon s ne Ítéljen — most is megmaradt. Annyira ragaszkodtak ehhez, hogy Martens professzornak a 9. ponthoz hozzá fűzendő ezeket a szavakat (ahol tudniillik arról van szó, hogy a bizottság csak tényeket állapít meg) „et en établissant, s'il fa lieu les responsabilités", nem fogadta el a konferencia. Martens — igen logikusan — azt is felhozta, hogy miután egy vizsgáló bizottság igénybe vétele úgy sem kötelező, semmi értelme sincs a „nemzeti becsület" és „vitális érdekek"-nek a fentartására. Ennek a fentartásnak csak akkor lenne értelme, ha különben a viszályoknak vizsgáló bizottság elé való vitele kötelezőnek mondatnék ki. Ámde így, ha úgy is csak fakultatív a jelleg, elmaradhatnának e fentartások. Sőt szerintem — eltekintve mindentől — maga ez a clausula: „si les circonstances le permettent", még az obligatorikus jelleg mellett is, elégséges lenne a szuverénitásukra oly túlzottan féltékeny hatalmak aggodalmának a szétoszlatására. (Folytatjuk.) X román büntető törusnylrönyw. (Kihirdettetett 1865. május 1-én. módosíttatott a 1874. februárius 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel). Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár, (Folytatás.) 7. §. Pénzbüntetések. 28. A pénzbüntetés vagy külön, vagy más büntetéssel kapcsolatosan szabalik ki. Az arra ítélt fizetésképtelensége esetén a pénzbüntetés fogsággal fog helyettesittetni. E fogság tartamát a bíróság ugy állapítja meg, hogy a bírság minden tiz leire egy napot számit, a fogság tartama azonban ily esetben egy évnél tovább nem terjedhet. 8. §. Rendőri elzárás. 29. A rendőri elzárásra Ítéltek azon házakba záratnak, melyek épen csak erre a célra fognak berendeztetni. Akaratuk ellen munkára sem benn a fogházban, sem azon kivül nem alkalmazhatók. A rendtartás nagyon szelid lesz, bilincseléssel semmiesetre sem súlyosbítható. A nők a férfiaktól el lesznek különítve. 9. §. Rendőri pénzbüntetés. 30. A rendőri pénzbüntetés vagy külön, vagy rendőri elzárással kapcsolatosan szabatik ki. Az arra itélt fizetésképtelensége esetén a pénzbüntetés rendőri elzárással fog helyettesittetni, ennek tartama a bíróság által ugy fog megállapittatni, hogy minden tiz leire egy-egy nap essék. 31. A kénysyermunkára, fegyházra, fogságra, valamint a rendőri elzárásra ítéltek a szülőikkel, gyermekeikkel, házastársukkal, valamint más közeli rokonaikkal szabadon közlekedhetnek, alkalmazkodva a mindenik büntetésre nézve fennálló külön szabályokhoz.