Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás. A második hágai békekonferencia

44. szám. Erdélyrésfi Jogi Közlöny 415. oldal. területet a földmérő 800 holdnak dolgozta ki, de a végrehajtás jogerőre emelkedésének eredményében a közösségben maradóknak csak 790 hold jut, az arányszám nevezője már nem 1,280.000, hanem csak 1,264.000 s ahhoz képest minden számláló változik. Most már a végrehajtásnál előfordulhat, ami tényleg elő is fordult, hogy a földmérő a kiosztási munkálatokat s a közös birtokivet elkészíti 800 hold területre. A felmérési felügyelőség már a szobai vizsgálat alkalmával számítási hibát talál s kiigazítani rendeli a területet 780 holdra. A földmérőnek el kell készíteni a birtokivet, illetőleg annak területre alapított arányszámát 780 hold szerint. Ezután a végrehajtásnál változtatások jönnek pl. kiszal.itásra jogosultak területében, ami maga után vonja a közösségben maradok területének változását is, lesz abból 790 hold, eljáróbiró ezt elrendeli s igy a földmérőnek a számokat ki kell igazítani 790 hold szerint. A felsőbb biróság felebbezés folytán ismét változást csinál s a közösségben maradók területe a jogerőre emelkedett végrehajtás szerint 760 hold. Tehát a földmérőnek a számokat ismét át kell dolgozni 760 hold szerint. Vagyis a földmérő területi adatokra alapított számokat négy izben dolgozza át. Tessék most elképzelni olyan közös birtokivet, ahol 3000 birtokos van. Mindenkinek külön arányszáma! Tehát 12.000 arányszám, ugyanannyi katasztrális hold és négyszögöl szerinti területi kimutatás. Ez abszurdum. Migha az iteleti hányad szerint van kidolgozva az a birtokiv, akkor az a hányad változatlan marad mert 90/29''0-ed rész megmarad, akár 800, akár 780, akár 790, akár 760 hold a közösségben maradók területe s az mindig kellően kifejezi a részesedést. De nézzük a két arányszámot magát, 90/2990-ed rész és 38520/1280000 rész! Tessék elképzelni, hogy ez a részesedés 4 gyermek, majd mindeniknek 5 gyermeke közt, tehát 20 felé oszlik. Mi lesz a 1280000 részből. Horribilis törtszám. Egyedüli felhozható előnye az ily kidolgozásnak az, hogy a törtszám számlálója a terület négyszögöleit tünteti fel s igy a fél tájékozva lehet rögtön, hogy a közös birtokból hány négyszögöl az övé. Ez azonban jogilag non sens. Mert a közös birtokoknál jogilag sohasem lehet azt nézni, hogy abból hány négyszögöl az illetőé, hanem azt, hogy az egésznek hányada az övé. De ez a szám csalódásokra is vezetne, mert nincs törvényes rendelkezés aziránt, hogy annak a közös birtoknak örökre meg kell maradnia sértetlenül. Abból el lehet adni, abból foglalások történhetnek, szóval annak a területe változhatik. Ezt a változást pedig nem ugy csinálják, hogy az arányszámot ismét átdolgozza a telekkönyvi hatóság, hanem akként, hogy a közös telekkönyvből azt a részletet, mely elidegenítés tárgyát képezi, bejegyzik, az egyes illetőségek hányada pedig érintetlenül marad. Viszont a közös birtokot gyarapítani is lehet s akkor is az eljárás hasonló. Bármelyik ilyen esetben tehát, ha azt hiszik a felek, hogy a hányadot jelző szám számlálója a négyszögöleket jelzi, a telekkönyvben, vagy hányadjelzésben bizó fél meg lesz csalódva. Ilyen esetnek a feleket kitenni nem szabad. De az sem áll egészen, hogy ilyen jelzéssel a felek a területtel könnyen tisztában lehetnek. Mert annak kiszámítása, hogy 38520 négyszögöl hány holdat tesz, épen oly müveletet igényel, mint annak kiszámítása, hogy 800 holdnak 90/2990 ed része mennyi. A számlálási eljárásbani különbség nem nagy. V. Mindezek alapján az ily arányszám és területi adat kidolgozása utasítás ellenes, gyakorlatilag és célszerűség szempontjából sincs indok a fenntartására, sőt a felek félrevezetésére vezethet. Az tehát fenn nem tartható. Ilyen kidolgozást, ha annak célja és értelme volna, csakis az arányosítás jogerős befejezése után lehetne csinálni, az arányositási eljárás alatt azonban nem. /. fl lumzetftözi iiéke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív aihotasohni. Irta: Kertész Antal m. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás.) X A második hágai békekonferencia. A nemzetközi viszályok békés elintézésének szabályzatáról szóló egyezmény. — A vizsgálóbizottságok. — A választott biróság. — A szerződésileg kötelezett fizetések erőszakkal való behajtásának korlátozásáról szóló egyezmény. Egyezmény az ellenségeskedések megkezdéséről. — A szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól. — A semlegességi jogról. Az első hágai békekonferencia befejeztével az a kívánalom jutott kifejezésre, hogy ama kérdések megtárgyalása végett, a melyek ott megoldást nem nyertek, legközelebb egy másik békekonferencia hivassák egybe. Ennek az óhajnak akarván megfelelni, Roosewelt, az amerikai Egyesült-Államok elnöke már 1904-ben javaslattal fordult az egyes kormányokhoz egy második hágai békekonferencia megtartása irányában. A cár már 1905-ben el is fogadta a konferencia előmunkálatainak a vezetését, de a kitört japán-orosz háború, valamint az 1906-ban Rio-de-Janeiroban tartott pán-amerikai kongresszus miatt, a konferencia csak az 1907. évi június hó 15-én ülhetett össze. Ezúttal is, mint az 1889-iki konferencia, Németalföld fővárosában: Hágában gyűltek egybe a delegátusok. Még csak azt jegyzem meg, hogy a második konferencia összejövetelében óriási érdeme van Martensnek, a szentpétervári egyetem hires tanárának, ki egy körutat téve az európai udvaroknál, valósággal agitált egy második konferencia összehívása érdekében. Ez a második konferencia már sokkal nagyobbszabású volt, mint az 1889-iki, amennyiben míg akkor csak 26, most 44 állam képviseltette magát 174 delegátussal. Azt lehet mondani, hogy majdnem egész Európa, Ázsia és Amerika kulturállamainak képviselete jelent meg ezen a II. konferencián.1 Ausztriát és Magyarországot most Mérey Kajetán rk. nagykövet, Lammasch dr. bécsi egyetemi tanár, Hans ellentengernagy s még öt szakértő képviselték. Ezúttal is minden állam csak egy szavazattal bírt, tekintet nélkül delegátusainak a számára. A leszerelés, helyesebben: a fegyverkezés csökkentésére irányuló kérdés lekerült a hivatalos napirendről. A kulisszák mögött teljesen elhallgattatták az eszme pártolóit. Előre volt látható, hogy Németország ellenzése miatt egyhangú megállapodásra a leghalványabb kilátás sem lehet, ennélfogva jónak látták ezt az egész konferencia eredményét komolyan veszélyeztető pontot félre tenni. „Valami" mégis történt. Nagybritánia első delegátusa : Fry gyönyörű beszédében kifejtette azt, hogy menynyire megterhelik a népeket a nagy felfegyverkezések, mennyire megbénítják ezek a folyton szaporodó hadi kiadások a gazdasági haladást stb., ezért kormánya nevében a következő ajánlatot teszi: Nagybritánia kormánya afeletti készségét jelenti ki, hogy mindazon kormányoknak, kik hasonlóan fognak cselekedni, évenkint be fogja mutatni az esetleg újonnan építendő hadihajóknak építési s költségvetési tervezetét. Reméli — úgymond Fry — hogy ezen tervezet kicserélése meg fogja könnyíteni annak a célnak elérését, hogy kölcsönös egyetértéssel bizonyos tételek töröltessenek a hadihajók építésének programmjából. Ezen kijelentés alapján aztán oly értelmű rezoluciót ajánl elfogadásra, amely ,felette kívánatosnak" mondja, hogy a felfegyverkezések csökkentésének ügyét komoly tanulmány tárgyává tegyék.2 A teljes leszerelés reménye, még ez idő szerint, úgyis utópia számba menne. Tehát csak a fegyverkezés csökkentéséről lehet szó, illetve a mai fegyverkezési arány melletti megmaradás. Már pedig — hogy megint csak a példámnál éljek — ha két egyén kevesebb fegyverrel jár is — mihelyt fegyver van a kezökben, — addig mindig összetűzéstől, sőt katasztrófától lehet tartani. A „Die Waffen niederl" tetszetős jelszó megvalósulásától, ez idő szerint, sőt a helyzet után ítélve, a közel jövőben is még messze vagyunk. Nézzük tehát a pozitív eredményeket. A konferencia tevékenysége főleg három irányban domborodott ki: a békebirói intézmény tökéletesítésében, a szárazföldi háború normáinak a megalkotásában és a tengeri háború jogának a kodifikálásában. Ezzel az anyaggal négy bizottság foglalkozott és pedig úgy. hogy az első bizottság munkaköre kiterjedt az 1889-iki békebirósági egyezményre vonatkozó módosításokra, a tengeri zsákmányjog kodifikálására s végül arra a kérdésre, hogy ha az államok és külföldi magánszemélyek között fennálló tartozásokat óhajtják behajtani, a fegyveres beavatkozásnak e téren minő szerepe lehet. A második bizottság az 1889-iki konferencia által alkotott szárazföldi hadijog némely részének módosításáról, a semlegességi jognak, az ellenségeskedés szabályainak részletesebb megvitatása s az 1889-ben a robbantólövegnek léghajóról való ledobása tárgyában 5 évi érvénnyel meghozott s már lejárt megállapodás újbóli szövegezésének a tárgyalása. A harmadik bizottság a kikötők, városok, falvak bombázásával, a tengeri kikötőkben horgonyzó, a háborús felek valamelyikének a tulajdonát képező hajókkal való bánásmóddal s az 1864-iki genfi konvenciónak a tengeri háborúban való alkalmazásával foglalkozott. 1 Az államok névjegyzékét lásd Dr. Eöttevényi id. m. 59. o. 2 L.: A. H. Fried: „Der Kranke Krieg" Leipzig, 1909. 83—84. o.