Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - Arányositás rendén közösségben maradó birtokosok részesedési arányának megjelöléséről (arányszám)

414. oldal. ErdélyTészt Jogi Közlöny 44. szám. emeli. A mai nehéz pénzviszonyok között ez a tulmagas kaució lapok alapítását úgyszólván egyenesen lehetetlenné teszi. A kaució kivételesen lehet célszerű eszköz a hírlapirodalom túltengése és ebből származó elfajulása ellen, azonban a tulmagas kaució odavezet, hogy lapok alapítása ezentúl csak a gazdagok kiváltsága lesz. Hogy pedig ez nem kívánatos mindig, kézenfekvő. 4. A 20. §-ban szabályozza a helyreigazitási jogot, azonban oly tágan és a lapra nézve oly terhelőén, hogy a lapot teljesen kiszolgáltatja a sértettnek és ugyszclva arra kényszeríti, hogy önmagát gúnyolja ki, amire mondjuk a sértő egyén nem kényszeríthető. Mert az teljesen érthetetlen, hogy a helyreigazításhoz miért ne fűzhetne a lap kommentárt. Hát azt se lehetne megmondani a helyreigazító sorok után, hogy hát az információ tévedésen alapult és hát a lap bocsánatot kér vagy hogy az információ ezen és ezen alapszik, ezek és ezek a bizonyítékok. Az egyén ettől el nem zárható, hát miért zárjuk el ettől a természetadta jogtői éppen a lapot? De érthetetlen az eltiltás már azért is, hiszen a helyreigazító nyilatkozat közzététele a sajtójogi felelősséget nem érinti. Akkor a helyreigazító nyilatkozat közzétételének, ha mondjuk, hogy az még valótlanságot is tartalmaz — igazán nincs semmi értelme. 5. „Büntető rendelkezések" fejezete alatt a vétségeknek és kihágásoknak egész légióját állapítja meg, melyek közt eligazodni valóságos művészet; de viszont amelyekbe botlani a lehető legkönnyebb. A 24. §-ban a nyomdai alkalmazottakat fenyegeti meg 15 napi fogházzal, ha valamit nem akarnak kinyomni, ezen §. 6. pontjában pedig 1 évig terjedő fogházzal fenyegeti azt, aki szándékosan valótlanságokat ir és ezzel másnak kárt okoz. Utóbbi esetben tehát büntetni rendel magánjogi vétséget, mely kártérítésre is kötelez és amelyben semmiféle büntetőjogi momentum fel nem lelhető. 6. A 33. §. többszerzőség fogalmát oly tágan állapítja meg, hogy egyenesen lehetetlenségekre vezet. Szerzőnek mondja ugyanis azt is, aki a bűncselekmény tényálladékát megállapító tartalom megállapításában utasítással, adatok nyújtásával, szövegezéssel, ábrázolással, vagy zenésitéssel vett részt. Ha tehát, amint felhozták, pl. egy politikai kőnyomatos lead egy hirt, amiért eljárást indítanak, nemcsak a kőnyomatos munkatársát büntetik meg, hanem annak a politikai pártnak minden egyes tagját is, amely a hirt sugalmazta. 7. A sajtóeljárásra vonatkozó intézkedések az eljárás gyorsítását célozzák, azonban ez oly módon van kontemplálva, hogy rövid terminusaival a terheltet megfosztja minden bizonyítékaitól és kiszolgáltatja a sértettnek. Azzal pedig, hogy az ügy áttehető ahhoz az esküdtbirósághoz, amelynek területén a sértett tartózkodik, rést üt ama alkotmányjogi elven, hogy senki illetékes birájától el nem vonható. Mindezekből sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a sajtójavaslat nem az, amelyet vártunk. Ez a javaslat nem nyugszik a 48-iki törvényhozás alapelvein; nem előretörekvő, hanem retrográd irányt követ. Ez a javaslat nem a sajtószabadság szellemében készült, mert nem védi azt. Pedig a magyar sajtó reászolgált a védelemre, mert államiságunk egyedüli mentsvára volt mindig. A sajtóreform tárgyalásának előestéjén sorainkat igazán nem zárhatjuk le mással, mint Scheridán, a hires angol szónok ama felkiáltásával, hogy: „Inkább lemondhatunk parlamentünk-, adószavazatjogunk-, miniszteri felelősségi intézményünk-, Habeas Corpus actánkról — mint szabadsajtónkról." x. Arányosítás rendén Közösségben morodó blFtokasoli részesedési oránpnoH megjelöléséről (aránpám.) Irta: dr. Bodó Farkas kézdivásárhelyi kir. törvényszéki biró. I. Tudomásom szerint az ország erdélyi részeiben bevett szokás a. földmérők által, hogy arányositási ügyekben a közösségben maradt birtokosok részesedési arányának meghatározása céljából, a kiosztási munkálatok elkészítése alkalmával, az ítéletben megállapított arányszám mellett, a kiosztási birtokivben oly arányszámot is dolgoznak ki, amelynek számlálója a közösben maradt területből az egyeseknek jutó terület négyszög ölének, nevezője pedig a közösben maradt összes terület négyszög öleinek számát tünteti fel s ezen felül a közösségben maradó birtokosoknak illetményét kataszteri hold és négyszög ölekben is kifejezik. Vagyis ha az itéletbeni meghatározás szerint A-nak 90/2990-ed rész van feltüntetve s a közösségben maradóknak jutó teriilet 800 hold, kiszámítják, hogy a 800 hold = 1.280,000 négyszög öl s abból 1/2990-ed rész = 428, tehát 90/2990-ed rész = 38520 s igy csinálnak 38520/1.280,000-rész arányszámot és ezenfelül kitüntetik, hogy A-nak illetménye = 24 hold 120 négyszög öl. II. Ez az eljárás teljesen utasítás ellenes. A közösségben maradó felek részesedési arányának megállapításáról az 500/98Ö. I. M. R. 111. és 112. §-a intézkedik s annak megállapítását egészen az eljáró biró körébe utalja. Ott is, ahol annak alapjául az egyéni birtokot kell venni, azt rendeli, hogy a telekkönyvi, esetleg a földadókataszteri terület fél, esetleg egy holdra kikerekített mennyisége veendő alapul, vagyis mindenkinek illetménye az 1908. VII. t. c. I. cikke értelmében a kulcsba bevehető birtoka fél, esetleg egész katasztrális holdai szerint határozandó meg. Ez oly világos rendelkezés, hogy azt nem lehet az arányosítandó területből jut ) területre érteni, annál is kevésbbé, mert ezek a §-ok az érdemleges eljárás fejezetében vannak, amikor eljáró biró még sejteni se tudja, hogy a közösségben maradó feleknek, mily terület jut s mert ott nem négyszög ölekről, hanem félholdra, vagy egész holdra kikerekített területről van szó. Az 500/908. I. M. R. többi intézkedéseiben semmi szó nincs arról, hogy a földmérő más részesedési arányszámot köteles kidolgozni, mint amit az előbb emiitettek alapján az eljáró biró megállapított s ami a 96. §. 1. d. és 2. e. pontjai szerint az Ítéletbe, vagy egyezségbe jön. Sőt a 120. §. egyenesen azt rendeli, hogy eljáró biró arra utasítja a földmérőt, hogy az ítéletnek, vagy egyezségnek megfelelően készítse el a kiosztási birtokiveket is. Utasítás szerint tehát a földmérő csakis az ítélet szerinti arányszámokat veheti be a birtokivbe is, a többiek bevétele utasítás ellenes. III. Nem lehet indokolni a közösségben maradóknak jutó terület adataira fektetelt arányszámot s a területnek kat. holdakban és négyszög ölekben való kidolgozását a leiekkönyvi bekebelezéshez való szükségességgel sem. Mert minden közös birtoknál a részesedés nem katasztrális holdakban és négyszög ölekben, hanem hányadokban van feltüntetve a telekjegyzökönyvben. A katasztrális holdak és négyszög öleknek a közös birtokivben való feltüntetése tehát jogászi szempontból teljesen értéktelen valami, mert nem azt mondjuk, hogy a 800 holdból A-t 24 hold 120 négyszög öl illeti, hanem azt, hogy 90/2990-ed része illeti; s e résznek területe csak akkor volna meghatározható, ha az külön lenne szakítva, ami becsosztályok szerint tehetne 40 holdat is, avagy 10 holdat is. Az 500/908. I. M. R. 111. §. utolsó bekezdésének azaz intézkedése, hogy a részesedés telekkönyvi bekebelezésre alkalmas hányadokban tüntetendő ki, éppen nem azt fejezi ki, hogy a közösségben maradt terület négyszög öleire kell alapítani a hányad arányszámát, hanem csak azt, hogy az egy kerek törtszám legyen, vagyis a számlálók összege egyenlő legyen a nevező számával. Ez a birtok e tekintetben ugyanolyan, mint más közös birtok s egy 1200 négyszög öl területű ingatlanbóli 'A-ed rész illetőséget nem ugy fejezzük ki, a tjkvben, hogy 300/1200-ad rósz, hanem ugy, hogy V* rész. De sem a telekkönyvi rendtartás 55. §-ának b. pontjából, sem a közösségben maradó illetmények lelekkönyvezése tárgyában megelőzőleg érvényben volt 2579/869. 40101/8S1. 45041/889, vagy 10320—904. I. M. rendeletekből nem magyarázható ki, hogy olyan arányszám volna szükséges a telekkönyvi bekebelezéshez, mely a területet fejezze ki. A legújabban kiadott 39900/913. sz. I. M. R. szerint pedig erre éppen semmi szükség sincs. Jogász ember előtt tehát bámulatos az, hogy ez a gyakorlat mécis ily hosszú időn keresztül hogyan tarthatta magát ?! Egyébbel megmagyarázni nem lehet, mint azzal, hogy valamelyik földmérő, vagy hitelesítő mérnök ezt megindította, a birák pedig azzal nem törődtek s igy átment a gyakorlatba. IV. Gyakorlati haszna s igy célszerűsége sincs annak, hogy az arányositási eljárás keretében ilyen adatok legyenek kidolgozva. Az arányositás keretében ugyanis a kiosztási birtokivek oly időben lesznek elkészítve, amikor az eljárás még jogerősen befejezve nincs, csak az itélet jogerős. A végrehajtási eljárásban nagyon sok változás állhat be, a közösségben maradók területében. Például számítási hiba, itéletellencs elhelyezés stbi, amit a végrehajtási eljárás alatt ki kell igazítani. Ha pedig az arányszám a jutandó terület alapján van kidolgozva, akkor annak a területnek bármilyen kis változása utána vonja a birtokiv eme rovatainak átdolgozását. Mert ha a közösségbe jutó