Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 44. szám - Sajtószabadság

VI. évfolyam. 44. szám. Kolozsvár, 1913. november 2. ERDELYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvééi, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birók, ítélőtábla i tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fcrcncz-utcza 42. szám. Megjelelt minden vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Sajtószabadság. — Arányosítás rendén közösségben maradó birtokosok részesedési arányának megjelöléséről (arányszám). Irta: dr. Bodó Farkas kczdivásárhelyi kir. törvényszéki biró. — A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alkolásokra. Irta: Kertész Antal magy. kir. javítóintézeti családfő. (Folytatás). — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Folytatás). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLÉT: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. % Sajtószabadság. A ki behatóan ismeri a censura történetét Magyarországon és kellően tudja értékelni azt a nagy erőkifejtést, a mibe annak eltörlése került, az meg tudja érteni azokat a bevezető sorokat, amiket az 1847/8-iki törvényhozás a XVIII. tcikk elé iktatott, hogy t. i. az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre, a sajtószabadság visszaállittatik.... amely sorokat azonban a sajtóról szóló most benyújtott javaslat oly könnyedén elhagyott.... Van értelme különösen az „örökre* szónak, mert ezzel a 48-as törvényhozás mintegy jelezni akarta a jövő nemzedéknek, hogy az általa alkotott „ideiglenes" rendelkezések minő irányban és milyenképen kell fejlődjenek „végleges" rendelkezésekké Figyelmeztetés volt ez arra, hogy a szabad sajtó oly nagy jó, hogy minden népnek igyekezni kell oly tisztán és olykép megőrizni, hogy hivatásaik tökéletesen a szó nemes értelmében megfeleljen. 1848 óta a magyar sajtó óriást fejlődött. Az előnyei, de a hátrányai is most már kézzelfoghatólag érezhetők. A beavatkozás tehát szükséges, ez azonban kétségen kivül csak olyan lehet, amely a visszaéléseket orvosolni tudja, távol kell azonban tartani minden olyat, amely a meglévő jót megrontja és orvoslás helyett az egészséges tagot megfertőzi. Meg kell rendszabályozni a szennyes hangú sajtót, a parazita lapvállalatokat, az álhirlapirókat, meg kell védeni az egyént és a társadalmat a rabiátus és a nyilvánosság hatalmával visszaélő sajtót. Azonban ügyelni kell arra, hogy épen mert a sajtónak különböző fajait jogilag megkülönböztetni nem lehet, az általános és felette lax szabályok ne veszélyeztessék azt a sajtót, amely mint a véleményszabadságnak egyik alakja, az emberi boldogságnak lényeges részét képezi s amely belső értékénél, önálló független állásánál fogva, mint a lelkiismeretességnek, erkölcsi érzésnek, jóizlésnek, jognak, józanságnak, nemzeti méltóságnak kifejezője igazi tribuni hatalomként tesz a köznek szolgálatot. Biztosítani kell tehát a sajtónak a lehető legnagyobb és legteljesebb szabadságot, mert különösen kell szem előtt tartani azt, hogy a napi sajtó szolidságát sohasem a törvény vagy a rendőrség biztosította, hanem igenis kari kötelességérzete, pénzügyi önállósága, olvasóinak erkölcsi érzéke és műveltsége. Az állam tehát ne gyakoroljon fensőbbségét a sajtó felett olyanformán, hogy azt irányítani próbálja, merüljön ki tevékenysége egyedül abban, hogy az előforduló visszaéléseket megszorító rendelkezéseket akadályozza meg. Mindenkor tehát csak a már megtörtént és elkövetett sajtóvétségek képezhetik hatósági eljárás tárgyát, mivel az olyan ténykedés, illetve eljárás, mely előzetesen akar a sajtónak irányt szabni, aligha más, burkolt censuránál, amely pedig mint minden önkényt involváló hatalom, rosszabbá teszi az embereket és pedig nemcsak azokat, akik gyakorolják, hanem az összes népéletet. A sajtószabadság fogalmában, tehát lényegében — dr. Kenedi Géza szerint — a következő részek foglaltatnak: 1. Hogy a gondolat sajtó utján való szabad körebocsájtása megelőző vizsgálattól függővé téve ne legyen. 2. Hogy a gondolatközlés szabadsága ne legyen függővé téve előleges nyomdai engedélyektől és pénzbiztosítéktól sem. 3. Hogy az elkészült és közreadott nyomtatványt az államhatalomtól függő és bírói biztosítékokkal el nem látott rendőrhatóság, így tehát maga a kormányhatalom a maga tetszése szerint le ne foglalhassa vagy el ne koboztathassa. 4. Hogy a nyomtatványok szerzőit ne lehessen üldözni bíróilag sem másért, csakis olyan cselekményekért, amelyeket az általános büntetőtörvénykönyv büntetésre méltó cselekményeknek ismert föl. Ha a sajtóról szóló törvényjavaslatot a kardinális kellékek szempontjából vizsgáljuk, e törvényjavaslatnak számos oly pontjára kell reámutatnunk, amelyek nem a sajtószabadság javára, hanem egyenesen annak ellenére szólanak. így, hogy a javaslatot rendre vegyük: 1. A 11. § rendkívül tág diseretionárius hatalmat ad a belügyminiszternek a sajtótermékek utcai terjesztésének eltiltása tekintetében s még arra is felhatalmazza, hogy a törvényben felsoroltakon kivül rendelettel más oly okokat is megállapíthat, melyek miatt a sajtótermék utcai terjesztése nem engedélyezhető. Ma, amikor tudjuk, hogy vannak lapok, melyeknek terjesztési formája úgyszólván kizárólag az utcai árusítás, —• elképzelhető, hogy ezeknek mást jelent az, ha a javaslatnak ez a része törvényerőre emelkedik. 2. A 12. § azt rendeli, hogy időszaki lapoknak utcai terjesztésre szánt egyes számait a kiadó a terjesztés megkezdésével egy időben az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél és ha az időszaki lap nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, a kiadás helye szerint illetékes helyi hatóságnál (községi elöljáróságnál) bemutatni köteles. Ez nem egyéb, mint enyhébb cenzúra, amely végeredményben azonban károsabb a valóságos cenzúránál, mert míg a valóságos cenzúra esetében a lap megtakarítja legalább a nyomtatás költségeit, azt itt elveszti, amennyiben a kész lap semmisittetik meg és pedig minden kártérítés nélküt, ha utólag megállapítást nyerne is, hogy a lap helytelenül foglaltatott le. A kolportázs-jog a javaslat szerint tehát tisztán a hatóság diseretiójára van bízva. Ez ellen — cautéla nincs, ami pedig nélkülözhetetlen feltétele egy jó sajtótörvénynek. 3. A sajtószabadságot korlátozza az is, hogy a javaslat a hírlapi kauciót felemeli. A 18. § a fővárosi napilap kaucióját 20.000 koronáról 50.000 koronára, tehát harmincezer koronával