Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 43. szám - A román büntető törvénykönyv. (Kihirdetett 1865. május 1-én. Módosittatott a 1874. februárius 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel)

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 43. számához. jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Hozomány. — Keresetváltoztatás. I. Ha az apa egyoldalúan és csak általánosságban azt a nyilatkozatot telte, hogy vagyonában (és- halála ntán) gyermekei egyenlő arányban fognak részesülni, ez an egyoldalú s különben is határozatlan lei re t az Optkv. 801. és 869. §-ai értelmében érvényes szerződést általában nem teremtett s így az Optkv. 1317. §-ában említett hozoiuányadásra íránynló házasnlási egyezményt sem képez. II. Keresetváltoztatás, ha a kereset a szülővel állítólag létrejött hozományadási szerződésre Tan alapítva s ut< bb az Optkv. 1220. §. alapján kéretik a hozomány kiadása. 151. 1913. G. 188/3. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok : Felperes, a felülvizsgálati kérésének lényeges tartalma szerint azt panaszolja, hogy a felebbezesi bíróság jogszabálysértéssel mellőzte annak a ténynek megállapítását, hogy a keresetbe vett hozomány megígértetett, mert a kihallgatott tanuk vallomásából erre következtetni lehet; továbbá jogszabályt sértett azáltal is, hogy a peres feleknek az emiitett ténykörülményre való eskü alatti kihallgatását az előadott kérés dacára, mellőzte. A panaszok alaptalanok. A felebbezési bíróság a kihallgatott tanuk vallomásai alapján azt a tényt fogadta el bizonyítottnak, hogy alperes (a felperes eljegyzése alkalmával) csak általánosságban és csak olyan nyilatkozatot tett, hogy (halála után) a gyermekei vagyonában egyenlő arányban fognak részesülni, azonban hozományadási Ígéretet nem tett. A felebbezési biróság ezen tényállás alapján azért utasította el a keresetet, mert jogi megítélése szerint alperesnek a tanuk által igazolt emiitett nyilatkozata nem képez a keresetben előadott hozományadást, hozományadásra irányuló szerződést s ennek folytán a keresetben felvett jogalap hiányzik. A tényállás megállapításánál a felebbezési biróság eljárási szabályt azért nem sértett meg, mert egyrészről felperes sem állítja, hogy a felebbezési biróság a tanuk vallomásának iratellenes tartalmat tulajdonított volna; másrészről ítéletében tüzetesen megindokolta, hogy a felek eskü alatti kihallgatását, mint szükségtelen további bizonyítást, minő okból mellőzte s mert a S. E. 64. §-a értelmében a biróság oly esetben, mikor valamely ténykörülmény megállapítására már a meggyőződése megalkotásához elegendőnek talált bizonyíték áll rendelkezésére, a felek által kért további, feleslegesnek talált bizonyitásfelvételt indokoltan mellőzheti. Ennek folytán a tanúvallomások alapján, eljárási szabály megsértése nélkül megállapított tényállás itt is irányadó. (S. E. 197. §.). Minthogy ezen tényállás szerint alperes egyoldalúan és csak általánosságban azt a nyilatkozatot tette, hogy vagyonában (és halála után) gyermekei egyenlő arányban fognak részesülni; minthogy ez az egyoldalú, felperes által kifejezetten el sem fogadott s különben is határozatlan Ígéret az Optkv. 861. és 869. §-ai értelmében érvényes szerződést általában nem teremtett s így az Optkv. 1217. §-ában említett hozományadásra irányuló házasulási egyezményt sem képez: a felebbezési biróság a tényállásra helyesen alkalmazta az anyagi jogszabályt. Kolozsvár, 1913. október 26. További panasza felperesnek arra irányul, hogy a felebbezési biróság az Optkv. 1220. §-át sértette meg azáltal, hogy a keresetnek a törvényes kötelem alapján sem adott helyet. Ez a panasz is alaptalan, mert jogszabály, hogy a keresetben érvényesített jog az abban felvett jogalapon bírálandó el; felperes pedig keresetében s az elsöbirósági eljárás egész folyamán az Optkv. 1220. §-ából folyó törvényes jogot egyáltalán nem érvényesítette, hanem keresetés az alperessel állítólag létrejött hozományadási szerződésre alapította s ebből folyó jogát, a szerződés teljesítését (meghatározott ingatlan dologra vonatkozó tulajdonjogának elismerését, bekeblezésre alkalmas okirat kiállítását) követelte alperestől. A keresettel érvényesített jog tehát nem azonos az Optkv. 1220. §-ában irt joggal; a felebbezési eljárásban pedig keresetváltoztatásnak helye egyáltalán nincs. (S. E. 148. §.). Ezért helyes a felebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az Optkv. 1220. §-ával kapcsolatos felperesi előadásokat figyelembe nem vette. 1913. évi szeptember hó 2. Kártérítés. Ha a kereset a kár elkövetése idejétől 4 hét mnlva adatik be s különben sincs kárdijra irányítva, (1894. évi XEff. t.-c. 109. §.), a bíróság csak a tényleges kárt (Optk. 1395. §.) ítélheti meg. 152. 1912. G. 484/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. ítélőtábla felpereseket felülvizsgálati kérésükkel elutasítja. Indokok: Felperesek kártérítés iránt léptek fel alperesek ellen azon nem vitás alapon, hogy alperesek a juhaikkal a felperesi vetést legeltették. A kereset a kár elkövetése idejétől 4 hét múlva adatván be s különben sem lévén kárdijra irányítva (1894. évi XII. t.-c. 109. §.), helyes a felebbezési bíróságnak azon jogi álláspontja, mely szerint felperesek az optkv. 1295. §-a alapján alperesektől csak tényleges káruk megtérítését követelhetik és ezért felpereseket keresetükkel azért utasította el, mert a kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásából bizonyítottnak azt vette, hogy az 1911. évi december havában történt legeltetés után a felperesek vetése teljesen kifejlődött s felpereseknek termése megfelelő volt azoknak a termésével, akiknek vetését juhok nem legelték s mert elfogadta a kárt megállapító C. A. ama véleményét, mely szerint lehetséges, hogy a vetés legelés után annyira kifejlődhetett, hogy abból felperesekre nézve kár egyáltalán nem hárult és mert ezek alapján megállapítása az volt, hogy a legelésből kifolyólag felpereseknek káruk nem származott. Ezen helyes alapból kiindulva, a felperesi felülvizsgálati fenti panaszok megállapítható alappal azért nem bírnak: 1. mert C. A. gazdasági tanár az 1911. december 22-én adott kárbecslési felvétel rendelkezésére bocsátása mellett a felebbezési bírósági eljárás rendén ki volt hallgatva; 2. mert a felebbezési biróság az általa kihallgatott többi tanuk egybehangzó vallomásai alapján, tekintet nélkül arra, hogy melyik peres fél hozta ajánlatba egyik vagy másik tanú kihallgatását, a felebbezési biróság a S. E. 64. §-a alapján jogosult volt a döntő körülményre nézve tényállást megállapítani, minthogy pedig e tekintetben felperesek iratellenességet nem panaszolnak és igy az a tényállás, hogy a legelés után a felperesek vetése teljesen kifejlődött s felperesnek termése megfelelő volt,