Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 43. szám - A román büntető törvénykönyv. (Kihirdetett 1865. május 1-én. Módosittatott a 1874. februárius 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel)

170. oldal. Jogesetek Iára 43. szam. másoknak a juhok által le nem legelt vetés termésével, e helyen is irányadó (S. E. 197. §.), ezáltal pedig merőben feleslegessé vált a jelzett közigazgatási iratok beszerzése, mert hisz csak arra a döntő körülményre, hogy a lelegelt vetés és termés később helyre jött-e, ugy sem adnak semmi felvilágosítást, minélfogva az iratok be nem szerzésére vonatkozó panasz sem alapos. 1913. évi április hó 23. Bizonyítok. Perköltség. I. A bíróság nem köteles olyan további bizonyítás felvételt elrendelni, melyet meggyőződésének megalkotására (a már rendelkezésére álló bevett bizonyítékodra tekintettel) szükségtelennek itél. II. A perköltség és az ügyvédi dij összegének a meghatározása azonban ténykérdést képez, amely felülvizsgálat alá csak ngy vehető, ha a bíróság azok megállapítása körül lényeges eljárási jogszabályt sértett meg s ha a fél megjelöli azt a lényeges eljárási szabályt, amelye! a bíróság megsértett. 153. 1913. G. 130/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felperes felülvizsgálati kérését, valamint B. község V. rendű alperes csatlakozási kérését elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérésének lényeges tartalma szerint azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabály megsértésével állapította meg azt a tényállást, hogy a peres terület az alperes 2905. és 2924. hrszárau ingatlanoknak képezi kiegészítő részét. Eljárási szabálysértést abban lát, hogy a felebbezési bíróság — tekintettel a két kihallgatott szakértő ellentétes véleményére — nem rendelte el még egy harmadik szakértőnek a meghallgatását; továbbá, hogy nem adta elő, nem mutatta ki kellően a P. K. szakértő véleményét miért hagyta figyelmen kivül s miért fogadta el K. 0. szakértő véleményét, annak dacára, hogy a per adatai a P. K. véleményét támogatják, a K. O.-ét ellenben megcáfolják. A panasz alaptalan, mert eltekintve attól, hogy (a tárgyalási jegyzőkönyvek tanúsítása szerint) K. ü. a feleknek épen felperes által ajyntatba hozott közösen választott szakértője volt s hogy felperes egy további, harmadik helyszíni birói-szakértői szemle foganatosítását nem is kérte, hanem T. A.-nek csupán szakértőként leendő kihallgatását kívánta, a bíróság, még ha kérve is lett volna, nem köteles olyan további bizonyítás felvételt elrendelni, melyet meggyőződésének megalkotására (a már rendelkezésére álló bevett bizonyítékokra tekintettel) szükségtelennek itél s mert Ítéletéből kitűnik, hogy K. 0. szakértő véleményét meggyőződésének megalkotására alkalmas és teljes bizonyítékoknak logadta el. ítéletében ugy ennek, valamint a P. K. szakértő véleményének el nem fogadására vonatkozó okait is kifejti, tehát a S. E. 64. §-ában előirt indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az a panasz, hogy az indokok nem megfelelőek, figyelembe nem jöhet, mert egyrészről felperes olyan perbeli adatokat, melyeket a felebbezési bíróság külön is méltatni tartozott volna s a melyek a bírói meggyőződés kialakulására befolyással lettek volna, határozottan meg sem ejlölt, az az általánosságban tartott állítás pedig, hogy a tanuk vallomását figyelembe nem vette, valótlan, de különben is a tanuk arra nézve, hogy a pertárgya melyik hrszámu ingatlannak képezi a kiegészítő részét, vallomást egyáltalában nem is tettek; másrészről a bíróság meggyőződésének kellően kifejtett (nem észszerütlen és nem iratellenes) okai, mint a bizonyítékok szabad marlegelésének eredményei, felülvizsgálat alá sem vonhatók. Felperes további panasza (az elbirtoklás kérdésével kapcsolatban) lényegileg az, hogy a felebbezési bíróság téves indokokból hagyta figyelmen kivül a tanuk túlnyomó többségének vallomását, akik azt igazolták, hogy a felperes és jogelődjei a pertárgyát 40 évnél több ideje használják. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési bíróságnak (e tekintetben nem is kifogásolt) megállapítása szerint a felperes javára szóló 40 évi, illetőleg 40 éven felüli birtoklási egyes cselekményeket csak Sz. Zs., B. J., Sz. J. B., T. Gy. és özv. C. I.-né tanuk igazolták; ezeknek a vallomását pedig a felebbezési bíróság az Ítéletben kellően kifejtett indokokból nem fogadván el bizonyítékul, miután meggyőződésének okai a fent mar kifejtettek szerint a felülvizsgálatnak nem tárgya: a felebbezési bíróságnak a bevett összes bizonyítékok figyelembevételével indokoltan tett az a ténymegállapítása, hogy felperes a pertárgyára vonatkozó 40 éves, kizárólagos békés birtoklást nem bizonyított, a S. E. 197. §-a szerint itt is irányadó. Ennek következtében alaptalan felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére vonatkozó panasza is, mert abból a tényből, hogy a pertárgya az ulperes telekkönyvi tulajdonát képező 2905. és 2924. hrszámu ingatlanoknak része, következik, hogy az is alperes tulajdona s miután a felperes által vitatott elbirtoklás utjáni tulajdonjog szerzéshez, az alperes községgel szemben, az Optkv. 1472. §-a szerint 40 évi kizárólagos birtoklás szükséges, amit felperes nem bizonyított: felperes keresetének törvényes alapja nincs. II. Az alperes csatlakozási kérelmének azért nem lehetett helyet adni, mert a csatlakozási kérés csupán a felperes terhére megállapitett perköltség és az alperesi ügyvéd részére saját felével szemben megállapított ügyvédi dij összegének magasabb összegben leendő megállapítására irányul, a perköltség az ügyvédi díj összegének a meghatározása azonban ténykérdést képez, amely felülvizsgálat alá csak úgy vehető, ha a bíróság azok megállapítása leörül lényeges eljárási szabályt sértett meg s ha a fél megjelöli azt a lényeges eljárási szabályt, amelyet a bíróság megsértett, alperes azonban csatlakozási kérelmében nem adta elő, hogy a felebbezési bíróság minő lényeges eljárási szabályt sértett volna meg. 1913. évi június hó 4. Bizonyítás. Ha a felebbezési bíróság a bizonyítás kiegészítését három szakértő alkalmazása mellett el is rendeli, de mellőzhet, ha a bizonyításra kötelezett föl a bizonyítás felvételt többszöri s hosszabb időre szóid halasztás mellett sem tesz eleget annak a felhívásnak, hogy a kívánt kiszállási költséget befizesse. 154. 1913. G. 125/3. A kolozsvári királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok : Az alperesek csupán azon az alapon támadták meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy a jelenlegi szűkös pénzügyi viszonyok dacára sem adott a felebbezési bíróság helyet annak a halasztási kérelemnek, hogy a szakértői szemle teljesítéséhez szükséges 000 korona előleget később fizethessék be s ez által el van zárva annak a lehetősége, hogy a helyszíni szemlével feltárandó bizonyítékaikat előterjeszthessék. Ez a panasz alaptalan. Az iratok szerint az alperesek vitatták ugyan azt, hogy a peres terület, melyen a legeltetés általi kár elkövetettnek állittaiott, nem képezte seggregatio tárgyát és hogy a peres terület nem a 4634. hrszámu ingatlanhoz, hanem az alperesek tulajdonát képező szomszédos ingatlanhoz tartozik és bár a felebbezési bíróság a bizonyítás kiegészítését három szakértő alkalmazása mellett el is rendelte, de mellőzhette ebben az irányban a bizonyítás felvételt egyfelől azért, mert az alperesek többszöri s hosszabb időre szóló halasztás mellett sem tettek eleget annak a felhívásnak, hogy a kívánt 600 korona kiszállási költséget befizessék, másfelől mellőzhette azért is, mert az elkülönítési eljárásban részt vett A. S. szakértőnek ebben a perben bevett véleményét elfogadván, már megállapította, hogy a szóban forgó terület elkülönítés tárgyát képezte s mint ilyen a 4634. hrszámhoz tartozandólag 1909 november 1-én a felperesnek adatott birtokába. Egyebekben elfogadván az első bírósági Ítélet indokait, a felebbezési bíróság által megállapítottnak tekintendő, hogy a szóban forgó területet 1910-ben az alperesek tartották birtokban és hogy az évi elvont haszon 600 koronát tesz ki. Ez a ténymegállapítás megtámadás hiányában pedig a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. (S. E. 197. §.) A megállapított tényekből folyóan a felebbezési bíróság az optkv. 1302. §-nak rendelkezésére tekintettel, helycsen marasz-