Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 42. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - Az egységes biró és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatról

168. oldal. Jogesetek Iára 42. szám. pitotta meg tehát a felebbezési bíróság a tényállást, minek folyományaként döntése az 1907. évi XIX. tc. 14. § ában foglalt anyagjogi szabályt is sérti. Minthogy ezek szerint eldöntésre alkalmas tényállás rendelkezésre nem áll, az 1893. évi XVIII. tc. 204. §-át kellett alkalmazni, a további eljárásnak feladata lévén a felperes részéről szolgáltatandó bizonyítékok alapján tényállást megállapítani arra, hogy a névszerint megnevezendő alkalmazottak tényleg mikor léptek ki felperestől és való-e az, hogy Sz. I. munkaadóhoz munkába léptek és mikor. Minthogy továbbá a felebbezési biróság által az elsőfokú biróság Ítéletéből elfogadott az a tényállás, hogy a már emiitett 8 munkás után alperes felperest 1911. évi november hó 4-ike utáni időre 1912. évi január hó 15-ig járulékokkal megrótta volna, iratellenesnek mutatkozik és igy a 86 kor. 12 fillérre nézve sincs szabályszerű tényállás megállapítva, ebben az irányban is az adatoknak megfelelő ujabbi tényállás megállapítása szükséges. — 1913. évi szeptember hó 23. Nőtartás. A férjnek az a ténye, hogy a nejét a tényleges különélés ntáni visszatérése első éjjelén életveszélyesen fenyegette, alapos okol szolgálhat arra, hogy felperes a h:iza«s:i:;s együttélést megszakítsa. CLIII. 1913. G. 257/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polg. felülv. biróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A felebbezési biróság ítéletének indokaiban maga kiemelte, hogy a perben döntő kérdést csak az képez, hogy az 1913. évi január havában bekövetkezett különélésre alperes okot szolgáltatott-e, mert helyesen kifejtett jogi álláspontja szerint a felperes korábbi eltávozásának indokai az által, hogy felperes 1913. évi január havában az alperes kívánságára ennek házához viszszatért, megbocsátottaknak tekintendők. Alaptalan ennélfogva alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési biróság annak a jogszabálynak figyelmen kivül hagyásával, mely szerint az élet közösség visszaállításával a korábbi sérelem megbocsátottnak veendő, anyagjogi szabályt sértett volna. A felebbezési biróság Ítéletének indokaiban kiterjeszkedett ugyan arra is, hogy alperes a legutóbbi különélést megelőző időben milyen érzelemmel viseltetett felperessel, mint hitvestársával szemben, ezt azonban annak megállapithatása végett, hogy alperes a felhívására hozzá visszatért, felperest komolyan viszszafogadni akarta-e vagy sem, valamint, hogy alperes előző magatartására tekintetlel is, alperesnek a legutóbbi együttélés aikalmával felperessel szemben tanúsított ténye alapos okul szolgált-e arra, hogy felperes az életközösséget megszakítsa, jogszabálysertés nélkül megtehette, sőt a helyes jogi következtetés levonhatása céljából, meg kellett tennie. A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy az 1913. évi január havában, midőn egy vasárnapon felperes az alpereshez visszatért, ezen éjjelen alperes felperessel veszekedni kezdett, felperesre fejszét fogva, öt összevágással fenyegette, minek folytán felperes alperest elhagyta. Ezzel kapcsolatban megállapította azt is, hogy a most emiitett időelőtti különélés tartama alatt alperes ama felhívásra, hogy vegye vissza a feleségét, kijelentette, hogy neki soha sem kell, felperest nem szereti, hanem egy másik nőt, akit el is fog venni és ha felperestől elválni nem tud, a hozzá visszatérő felperest megnyivasztja, valamint megállapította, hogy a különélés tartama alatt, alperes egy másik nőt feleségül meg is kért. E tényállás megállapításánál a felebbezési biróság eljárási jogszabályt nemcsak nem sértett, hanem azt helyesen alkalmazta, amennyiben az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében, a perben felmerült összes bizonyítékokat mérlegelése körébe vonta és Ítéletében tüzetesen előadta a meggyőződését, előidézett okokat, valamint azt is, hogy a fennforgó körülményeknek mérlegelése mellett, miért tartotta a felperes vallómását valószínűnek és bocsátotta öt, mint bizonyító félt esküre. Minthogy pedig ugy a bizonyítékokat, mint a valószinüsitő adatokat a biró szabadon mérlegelheti, és az eljárási jogszabály megsértése nélkül történt szabad mérlegelés a felülvizsgálat körén kivül esik, alperesnek az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. és 96. §§ aiban foglalt eljárási jogszabályok megsértését vitató panaszát alapta lannak kellett tekinteni, és az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében a felebbezési biróság által megállapított és fentebb ismertetett tényállás e helyen is irányadó. Az elörebocsátott tényállás alapján anyagjogi szabály megsértése nélkül mondotta ki a felebbezési biróság, hogy a különélésre alperesnek magatartása szolgáltatott okot és felperest ez irányban vétkesség nem terheli, mert habár nincs is tényállás megállapítva a keresetnek ama tényalapját illetőleg, hogy alperes felperest megverte és a háztól elűzte volna, a fennforgó körülmények között alperesnek elő/.ő ellenséges érzületére tekintettel az a ténye, hogy felperest a visszatérése első éjjelén életveszélyesen fenyegette, alapos okul szolgálhatott arra, hogy felperes a házassági együttélést megszakítsa, és alperesnek e ponton érvényesített felülvizsgálati támadása sem alapos. 1912. évi szeptember hó 23. Kártérítés. Ha az építési vállalkozó a feltöltéshez szolgáltatott föld;iny.»:;n.»k nedves, tehát igy arra alkalmatlan voltát ismerte és ís»>crnie kellett és mégis a gombá«odá*ért 3 évre terjedtfteg minden fenntartás nélkül jótállási vállalt, ebből a kifejezet en síuvatoit hibából eredő ama Kárért, melyet a házttilajdonov. a hcl.t reáEiitásra fordított és szükséges költekezéssel szenvedett, megtérítéssel tartozik. CL1V. Szám: 1913. G. 246/2. polg. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A felebbezési biróság Ítéletét az alperesnek részben való elmarasztalására vonatkozólag nem érintve, ugyanazt az Ítéletet a 197 kor. 37 filléren felülmenő tőkekövetelésére nézve felperest keresetével elutasító s a felmerült költség felöl intézkedő részében a kir. ítélőtábla feloldja s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy az alább, az indokokban kifejtett irányban a tényállást szintén megállapítva ujabb, a költség viselésére is kiterjedő véghatározatot hozzon. Indokok: Á felebbezési bíróságnak az alperest részben a marasztaló, a felülvizsgálati támadás hiányában már jogerőssé vált ezirányu rendelkezése azon az indokbeli megállapításon nyugszik, hogy alperes az 1908. július 6-án kelt nyilatkozatban, a szóban levő épület padlózatának nedves anyaggal történt feltöltése, miatt 3 éven belül beállható s tényleg be is következett gombásodásért jótállást vállalt. Ebből kifolyólag az alperes kötelezettségének mértékét azonban csupán addig az összegig vélte megállapíthatónak, a mely összegű munkadijat alperes az eredeti költségvetés értelmében elvégzett munkák közül azokért, melyeket a gombásodás miatt újonnan kellett elkészíteni, a felperestől kapott volt. Mellőzte ilykép a felperes költségfelszámitását tartalmazóE/' alatti kimutatásnak összes tételeit, mert a helyreállításnál teljesített kivitelben és minőségben végzett munkálatokat alperes az eredeti költségvetés értelmében teljesitni nem is tartozott s mert más pótlások szüksége a felperesnek ama hibájából állott elő, hogy a munka folyamán ahhoz rossz anyagot adott s ezzel a munkálat alperesnek hibáján kivül vált értéktelenné. A felebbezési bíróságnak e felfogása nyilván téves, sőt következetlen is, amennyiben, ha a felperesnek hibája, az alperesnek hibáján kivül, idézte elő a károsodást s ezért alperes a helyreállítás költségétől mentesíthető, arra sem lenne alperes kötelezhető, hogy az elvégzett munkálataiért felperestől kapott munkadiját visszatérítse. A felülvizsgálati biróság arravaló tekintettel, hogy alperesnek a vállalt jótállásból származó kártérítési kötelezettsége immár jogerősen megállapítva van, a felperesnek felülvizsgálati kérelme következtében, a saját jogi álláspontjaként kimondja, hogy alperes, mint építéshez feltételezett szakértelemmel biró vállalkozó annakutána, hogy a feltöltéshez szolgáltatott földanyag nedves s tehát igy arra alkalmatlan voltát ismerte és ismernie kellett és mégis a gombásodásért 3 évre terjedőleg minden fenntartás nélkül jótállást vállalt, ebből a kifejezetten szavatolt hibából eredő ama kárért, melyet felperes a helyreállításra fordított és szükséges költekezéssel szenvedett, megtérítéssel tartozik. (Optkv. 928. és 932. §§.) Nem szolgálhat mentségére az sem, hogy felperestől kapott feltöltő anyag akkor nedves s ezért rossz volt, minthogy a mégis felhasznált anyagnak ilyen minőségét ismerve, vállalt feltétlenül szavatosságot. Azt kell tehát tisztába hozni, hogy az E/- felszámítás szerint megtetteknek megállapított költségek az előbbi állapotba helyezés céljából szükségesek is voltak-e, hogy a gombásodás okozta minden hiány helyreállítva és a felperes e körül vallott kárai pótolva, további kára megelőzve legyen. Ily irányban a ténymegállapítás hiányozván, az 1893: XVIII. tc. 204. § 2-ik és következő bekezdése alapján kellett ezúttal a fentebbi módon határozni. — 1913. évi szeptember hó 2.