Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 42. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - Az egységes biró és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatról

166. oldal. Jogesetek Tára 42. szám. kötött olyan jogügyleteknél, melyek által a szerződő felek közös tudomása mellett az adósnak a hitelezők fennálló, sőt be is perelt követelésének kielégítésére szolgáló minden vagyona ruháztatik át és pedig (mint a jelen esetben is történt) az átruházott vagyon értékénél jóval kisebb pénzbeli ellenérték és eltartás ellenében, illetve kikötése mellett s ezáltal a hitelezők megkárosittatnak, az állandóan követett bírót gyakorlat szerint a jogi vélelem az, hogy a szerződő felek közös célzata a hitelező követelésének kijátszása, a kielégítési alap elvonása volt. Ennek folytán s mert a nem vitás tényállás szerint a néhai Sz. Gy.-nek a szóban forgó vagyonátruházása után olyan vagyona, a miből felperes követelését kielégíthetné, nem maradt, a néhai Sz. Gy. és alperesek között 1911. évi március hó 31-én kötött szerződés, vagyonátruházás felperessel szemben joghatálytalan s alperesek (amennyiben nem a kifogásolt kereseti kérelemhez képest felperes követelését készpénzben önként meg nem fizetnék) kötelesek tűrni, hogy felperes az átruházott azon vagyonból, mely a telekkönyvben még ma is az alperesek nevén áll, végrehajtás utján kielégítést vehessen. A csatolt telekkönyvek tanúsítása szerint csak b.-i 956. számú telekkönyvben A-f-1. rdszám alatt felvett ingatlanok állanak ma is az alperesek nevén. Ellenben a b.-i 293. sz. telekkönyvben A+3. rdszám 943/2/1. hrszámu ingatlant időközben alperesek (1911. évi december 5 én kelt adásvételi szerződéssel) M. T. P.-re és neje B. F. ruházván, jelenleg a tulajdonjog B. 13. 14. sorszám alatt az utóbbiak javára levén bekebelezve, ezen ingatlanra vonatkozóan a kereseti kérelem értelmében Ítélet nem hozható. Ezért a rendelkező rész értelmében kellelt határozni. 1913. évi május hó 28. Ellátási szerződés. Az életjáradéki (helycsen ellátási) szerződésre az Optkv. 943. §-a alkalmazást nem nyerhet, annak érvényessége az anyagi jog szerint különös alakiságokhoz iiötve nincs, tehát az Optkv. 883. §-a értelmében szóval is köthető. 149. 1913. G. 76/4. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: Alperes, felülvizsgálati kérésének lényeges tartalma szerint azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság lényeges eljárási és anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg alperes rosszhiszeműségét. Eljárási szabálysértést abban lát, hogy a felebbezési bíróság a fennforgó adatokból nem állapította meg azt a tényt, hogy a vásár már azelőtt jött létre, mielőtt alperes a felperes igényéről értesülhetett; továbbá abban, hogy a vásár jóval előbbi létrejöttének bizonyítására felajánlott tanúkihallgatást mellőzte. Anyagi jogszabálysértést pedig abban lát, hogy a felebbezési bíróság téves álláspontra helyezkedett akkor, amikor a rosszhiszeműséget abból látja fennforogni, hogy a szerződés készítése alkalmával alperes a felperes igényéről tudott, mert nem a szerződés Írásba foglalásakor, hanem a vásár tényleges létrejötte idején fennforgott tudomás az irányadó. A panaszok alaptalanok. A felebbezési bíróság ítéletében tüzetesen megindokolta, hogy a vásár előbbi időbeli létrejöttének igazolására felajánlott tanuk kihallgatását, mint szükségtelen bizonyítás felvételt, miért mellőzte. Minthogy oly esetben, midőn valamely vitás tény eldöntésére már bevett s a biróság meggyőződésének előidézésére alkalmas bizonyítékok állanak a biróság rendelkezésére, a biróság a további, szükségtelennek itélt bizonyítékok bevételét mellőzheti s csak az a kötelessége, hogy a mellőzésnek, illetve meggyőződésének ésszerű és iratszerű okait kifejtse; minthogy a felebbezési biróság ennek a kötelességének eleget tett: az alperesi tanuk kihallgatásának mellőzése eljárási szabályt sem sért (S. E. 64. és 84. §§.) A szóbanforgó vitás tényelöadásokkal kapcsolatban pedig a felebbezési biróság —• a bevett bizonyítékok megfelelő méltatása mellett s különösen az alperesnek személyesen tett beismerése alapján — tényállásként azt állapította meg, hogy alperes B. A.-val a szerződést csak azután kötötte meg, miután férje dr. V. C.-al a telekkönyvi állapotot megtekintette s alperesnek férjét az ingatlan peres voltáról (a felperes által B. A. ellen a pertárgyára vonatkozó tulajdonjog elismerése iránt indított per folyamatban létéről) értesítette s mikor már alperesnek is — a férje utján — tudomása volt a kereseti ingatlan peres voltáról, illetve arról tudnia kellett (kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna.) Minthogy ez a tényállás — a fentiek szerint — eljárási szabály megsértése nélkül állapíttatott meg, az e helyen is irányadó. A felebbezési biróság ezen tényállásból (és nem az alperes által tévesen állított tényállásból) vonta le azt a jogi következtetést, hogy alperes rosszhiszemű volt a jogszerzés idejében. Ez a jogi következtetése pedig helyes, az anyagi jog rendelkezéseinek megfelel, mert a rosszhiszeműség abban áll, hogy a jog vagy dolog szerzője a szerzéskor tudja, vagy a rendes gondosság, figyelem mellett, megtudhatta volna, hogy a megszerzett jog vagy dolog valóságban nem az átruházóé. További panaszának lényege, hogy a felebbezési biróság nem ment bele annak a kérdésnek az elbírálásába, hogy a felperes megszerezte-e B. A.-tól a pertárgyát vagy sem, hanem — az alperes tagadásával szemben — elfogadta az 1911. Sp. II. 403. számú perben hozott Ítélet alapján felperes szerzését. Ez az álláspont azonban téves, mert az 1911. Sp. II. 403. számú perben hozott ítélet alperessel szemben nem res judicata s ezért alperes olyan kifogásokat is felhozhat, amelyeket B. A. abban a percben nem érvényesített. Ilyen kifogásul pedig felhozta, hogy felperes B. A.-val csupán szóbeli életjáradéki szerződést kötőit, arról okirat kiállítva nem lett, az ingatlan felperesnek birtokba nem adatolt, tehát az Optk. 9413. §-a szerint érvényes ügylet felperes és B. A. között nem keletkezett. Ez a panasz is alaptalan, mert a felebbezési biróság az 1911. Sp. II. 403. számú perben érvényesített jogot alperessel szemben nem tekintette és nem mondotta ki itélt dolognak, hanem ama perben hozott ítéletet s ama pernek adatait, mint a felperes által hivatkozott bizonyítékot méltatta és vette figyelembe, amihez a S. E. 64. §-a értelmében joga volt s azok alapján fogadta el igazoltnak és állapította meg tényként azt. hogy felperes és B. A. között a pertárgya ingatlanra már előzőleg olyan tartalmú szerződés jött létre, melynek értelmében B. A. (tulajdonjoggal) átengedte a kereseti ingatlant felperesnek, aki ezért B. A.-t eltartani volt köteles. Minthogy ez a megállapítás az 1911. Sp. II. 403. számú per iratszerü adataival nem ellenkezik, sőt lényegében az alperesnek a felebbezési eljárásban és a felülvizsgálati kérésben tett előadásával is megegyezik, mert alperes maga vitatja, hogy felperes B. A.-val szóbeli életjáradéki (helyesen ellátási) szerződést kötött: ez a tényállás itt is irányadó s alperesnek az 1911. Sp. II. 403. számú per adataira, bizonyítékaira vonatkozó felülvizsgálati észrevételei figyelembe nem jöhetnek. Minthogy pedig az életjáradéki (helyesen ellátási) szerződésre az Optkv. 943. § a alkalmazást nem nyerhet, minthogy az ellátási szerződés érvényessége az anyagi jog szerint, különös alakisághoz kötve nincs, tehát az Optkv. 883. §-a értelmében szóval is köthető: alperesnek az Optkv. 943. §-ára fektetett kifogása törvényes alappal nem bír. — 1913. évi szept. hó 2. Csődnyitás. Fizetésképtelenség esetén a csődnyitást nem akadályozza az a üvörülmény, hogy panaszlott zálogjogi bekcbelenést engedett a pana«zló javára. 150. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a csődöt a birtok- és telekbank rt.-t. kolozsvári cég ellen megnyitotlnak nyilvánítja. Indokok: Magának a panaszlott részvénytársaságnak előadásából is nyilvánvaló, de a csatolt periratokkal is igazolva van, hogy E. V.. panaszlónak 6000 K., J. B. panaszlónak pedig 6128 K. váltókövetelése áll fenn a panaszlott r.-t. ellen, hogy továbbá a panaszlóknak, mint a panaszlott r.-t. személyes hitelezőinek, ezek a követelései nemcsak lejártak, hanem a felhívott számú jogerős sommás végzések szerint panaszlott a követelések megfizetésére bíróilag köteleztetett, sőt ellene a kielégítési végrehajtás is elrendeltetett. Abból a körülményből, hogy panaszlott ezeket a váltótartozásokat a kielégítési végrehajtásnak elrendelése és az utóbb felhívott végzésekben megjelölt ingatlanokra a végrehajtási jognak időközben megtörtént feljegyzése dacára ki nem fizette; továbbá panaszlottnak az 1913. évi VI/11-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt abból a nyilatkozatából, — amelyben arra utal, hogy miután a panaszlók követelései erejéig a zálogjog panaszlott ingatlanaira be van kebelezve, a panaszlók a jelzálogul szolgáló ingatlanokra végrehajtási árverést vezethetnek és ekként követeléseikre nézve kielégítést az árverési vételárból keressenek, s amelyben felajánlotta, hogy a panaszlók követeléseinek további biztosítására az Ingatlan bank részvénytársaság kolozs-