Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 42. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - Az egységes biró és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatról

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 42. számához. Kolozsvár, 1913. október 19. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. I. Az állandó birói gyakorlat által elfogadott jogszabály szerint a hitelező esődön kivül is jogosítva van adósának oly ügyletét megtámadni, amellyel rosszhiszeműen, az ö bejátszására iránjnló célzattal előle s az ő megkárosításával az ad sn.ik <;E.-.;sn vagjona vonatik el, mely a követeiés keletkezésekor és fennállása idejében c kö»ctelésének kielégítése szolgált volna. II. Az, hogj- a szerződő felek közös szándéka a hitelező kövcteU-»«nek kijátszására irányult-e, íagy sem, jogkérdést képez, mintán ennek megállapítása a fenlorg© tényeknek jogi méltatása & ténjekből levont következtetés utján történik. III. A közeli íokocnK között kötött ©!y.m jogügyleteknél, melyek által a szerződő félik köaös tudon>ása mellett az adósnak a hitelezők fennálló tót be is perelt követelésének kielégítésére szolgáló minden vagyona rnháztatik ál < s pedig az átruházott vasjon értékénél jóvaS kisebb pénzbeli ellenérték és eltartás ellenében illetve kikötése mellett, s ez által a hitelezők megkárosiftatnak, — az áílandoar követett birói gyakorlat szerint a jogi vélelem az, hogy a szerződő telek közös célzata a hitelező követelésének kijátszása, a kielégítési alap <elvonása volt. 148. 1913. G. 97/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : Az alsó bíróságok Ítéleteit részben megváltoztatja, kimondja, hogy a néhai Sz. Gy., mint eladó és Sz. V., Sz. V.-né szül. M. M., mint vevők között B.-ben 1911. év március hó 31-én létrejött örökvásári szerződés, illetve az abban feltüntetett vagyonátruházás felperessel szemben hatálytalan s ennek folyományaként S. V. és neje sz. M. M.-t arra kötelezi, hogy amennyiben a d. kir. törvényszék 1912. február hó 19-én 1911. D. 113/10. számú itéleiében a néhai Sz. Gy. hagyatékával szemben megítélt 220 korona tőkét, 74 korona 30 fillér első biriság előtti és 133 korona 90 fillér felebbezési eljárási költséget özv. Sz. Gy.-né szül. M. P. felpereinek 8 nap alatt készpénzben önként ki nem fizetnének, tűrjék, hogy felperes ezen előbb részletezett teljes követelésére nézve a b. 956. telekkönyvben A-(-l rd. 1197., 1198. hrszám alatt foglalt ingatlanoknak a B. 5. 6. sorszámú bejegyzés szerint alperesek nevén álló jutalékából végrehajtás utján kielégítést szerezhessen, továbbá egyetemleg kötelezi még arra is az alpereseket, hogy 50 korona első bírósági, 116 korona felebbezési eljárási és 45 korona felülvizsgálati eljárási költséget felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Ellenben elutasítja a felperest felülvizsgálati kérelmének azzal a részével, mely a b. 293. sz. telekkönyvben A+3 rd 943/2/1. hrszám alatt felvett ingatlanra vonatkozó igényt érinti' Indokok: Felperes felülvizsgálati kérésében lényegileg azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság az alperesek által beismert és Ítéletében megállapított tények helytelen jogi méltatásával, tehát anyagi jogszabály megsértésével utasította el a keresetet, holott az említett tényekből helyes jogi következtetéssel az lett volna megállapítandó, hogy alperesek a néhai Sz. Gy. ingatlanait roszhiszemüen, a felperes kijátszására irányuló azon célzattal vásárolták meg, hogy a felperes követelésének kielégítésére szolgáló vagyont elvonják. A panasz lényegében alapos. Felperes a néhai Sz. Gy. és alperesek között 1911. év március hó 31-én létrejött örökvásári szerződést, mely szerint a néhai Sz. Gy. a b. 293. számú telekkönyvben A+3. rd. 913/2/1hrsz. és a 956. számú telekkönyvben A-f-1- rd. 1197., 1198. hrszám alatt felvett összes ingatlanait alperesekre ruházta, támadta meg azon az alapon, hogy ez a vagyonátruházás roszhiszemüen, felperesnek az átruházóval szemben már az átruházás idejében fennállott és perelt nötartási igényének (követelésének) kijátszására, a kielégítési alap elvonására irányuló célzattal köttetett s ez által felperes elől a kielégítési alap tényleg el is vonatott. Minthogy az állandó birói gyakorlat által elfogadott jogszabály szerint a hitelező csődön kivül is jogosítva van adósának oly ügyletét megtámadni, amellyel roszhiszemüen, az ő kijátszására irányuló célzattal előle s az ő megkárosításával az adósnak olyan vagyona vonatik el, mely a követelés keletkezésekor és fennállása idejében e követelésének kielégítésére szolgált volna: e perben csakis annak a megállapítása a döntő, hogy a néhai Sz. Gy. és alperesek között 1911. évi március hó 31-én létrejött szerződés idejében felperesnek szóban forgó követelése már fennállott-e, hogy 2., a néhai Sz. Gy. és alperesek az emiitett szerződést rosszhiszeműen, a felperes követelésének kijátszására (a kielégítési alap elvonására) irányuló közös célzattal kötötték-e s hogy 3., ez által felperes követelésének kielégítésére szolgáló alap tényleg elvonatott-e ? Az, hogy a szerződő felek közös szándéka a hitelező követelésének kijátszására irányult-e, vagy sem, jogkérdést képez, miután ennek megállapítása a fennforgó tényeknek jogi méltatása a tényekből levont következtetés utján történik. Ez a kérdés tehát felülvizsgálandó volt. Az első bíróságnak (a felebbezési biróság által elfogadóit) ténymegállapítása, valamint a nem vitás iratszerii adatok szerint: 1. felperes és a vagyonátruházó néhai Sz. Gy. (az 1910. Sp. 1075. számú per iratszerü adatai szerint) 1883. év március hó 4 ike óta törvényesen egybekelt házastársak voltak, azonban 1910. évi november hó 9-ike óta külön éltek, felperes a vagyonátruházó néhai Sz. Gy. (a férje) ellen 1910. évi december hó 20-án nőtartás iránt pert tett folyamatba s az 1911. D. 113/10. számú ítélet szerint a néhai Sz. Gy. az 1910. évi november 9-től 1911. évi október hó 8-ig terjedő időre 220 korona ideiglenes nötartási dij, 74 korona 30 fillér első birói, és 133 kor. 90 fillér felebbezési költség megfizetésére köteleztetett. 2. Az alperesek a megtámadott szerződést 1911. évi márc. hó 31-én kötötték meg és a megkötés idejében tudtak arról, hogy az előbb említett nötartási per a vagyonátruházó ellen folyamatban van, tudták azt is, hogy az átruházott vagyonon kivül (eltekintve csekély értékét képviselő ingóságoktól) az átruházónak más vagyona nincs, a miből felperes követelését (pernyerés esetén) kielégíthetné: alperesek az átruházónak közeli rokonai (a kétségbe nem vont kereseti előadás szerint unokatestvér és sógorasszony) az 1000 koronát érő ingatlanért csak 200 korona készpénzt fizettek s az átruházó életfogytiglani tartását vállalták. Az 1. pont alatti tényállásból kétségtelenül kitűnik, hogy felperesnek szóban forgó követelése a megtámadott szerződés megkötésének idejében már fennállott, sőt perelve, érvényesítve is volt. A felperes nötartási követelésének ugyanis nem az 1911. D. 113/10. számú Ítélet az alapja, mert az itélet csak megállapítja az igény (követelés) jogosságát, a követelés jogi alapja az anyagi törvény, mely szerint a férj a nejét általában eltartani köteles akkor is, ha a nő külön él, de erre férjének sérelmes magatartása szolgáltatott okot. A felperesnek szóban forgó követelése tehát akkor keletkezett, a mikor a férjének hibájából a háztartásból távoznia volt kénytelen, ami (az 1911. D. 113/10. számú ítéleti megállapítás szerint) 1910. november hó 9-ikén (tehát a megtámadott szerződés kelte előtt) történt. A 2. pont alatti tényállásból pedig a szerződő felek rosszhiszeműsége, felperes követelésének kijátszására irányuló célzata is kétségtelenül megállapítható, mert a közeli rokonok között