Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 42. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - Az egységes biró és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatról

398. oldal. Wlrdélytésbi JORI Köslftnjr. 42. száfli. megfelel, az vizsgára bocsátandó még akkor is, ha nem volt joggyakorlaton. Aki pedig a jogtudori oklevél megszerzése után pénzügyi vagy más k8Bijj&zg8.táéi hatóságnál fogalmazói szakban vagy gyári vagy közlekedési vállalat vagy pénzintézet üzletében szolgált, annak joggyakorlati idejébe összesen hat hó tartamáig ezt a szolgálatát is be lehet számítani. A kir. bíróságnál az egyévi kötelező joggyakorlatra csak azt lehet bocsátani, aki a köztísztviselí'Ai'e nézve megszabott általános kellékeknek megfelel és a jogtudort oklevelet megszerezte. Az egyévi kötelező bírósági joggyakorlatot egyfolytában kell eltölteni. Azok, akik az egyévi kötelező bírósági joggyakorlatot eltöltöttek, nem tarthatnak igényt arra, hogy a joggyakorlatot a kir. bíróságnál továbbra is folytathassák. A Kir. Ítélőtábla elnöke azonban a joggyakorlatnak az általa kijelölendő bíróságnál folytatását kérelmükre megengedheti, ha egyévi joggyakorlatuk ideje alatt megfelelő képzettséget, fáradhatatlan szorgalmat és kifogástalan magaviseletet tanúsítottak és további alkalmazásukat a közszolgalat érdeke megengedi. Az engedelmet a kir. Ítélőtábla elnöke bármikor visszavonhatja. A kötelező bírósági joggyakorlat eltöltése után a joggyakorlatot a kir. ügyészségnél is lehet folytatni. E tárgyban a. kir Ítélőtábla elnöke a kir. főügyésszel egyetértve intézkedik. Ha a kinevezett birosagi joggyakornolc egy évet még nem töltött ügyvédi joggyakorlaton, a kir. ítélőtábla elnöke a kötelező ügyvédi joggya- j korlat megszerzésére szabadságidőt enged neki, amelyet köteles | egyfolytában ügyvédnél vagy a kir. kincstár vagy a közalapit- ! vanyok perbeli képviseletére rendelt hiva'.alnál joggyakorlaton j eltölteni. Ily esetben a kinevezett bírósági joggyakornok azt az ügyvédet, akinél a kötelező ügyvédi joggyakorlatot tölteni kívánja, szabadon választhatja meg. Kimondja a javaslat továbbá azt is, hogy ügyvédjelöltek lajstromába csak azt lehet felvenni, aki az ügyvédjelöltekre nézve megszabott általános kellékeknek megfelel, a jogtudori oklevelet megszerezte és kimuta'ja, hogy az ügyvédi kamara kerületében ügyvédnél vagy a kir. kincstar vagy a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál joggyakorlatra lepett. A vizsga Budapesten vagy Marosvásárhelyen tehető le az e célra alakított bizottság előtt. Az egész vizsga ismétlésére a jelöltet csak további egyévi joggyakorlat után lehet bocsátani. Ha a vizsgálóbizottság a jelöltet csupán a vizsgatár- j gyaknak egy vagy két szakcsoportjából útasitotta vissza, a jelölt hat havi joggyakorlat után pótvizsgát tehet és azt nem sikerülte esetében azokból a tárgyakból, amelyekből a pótvizsgán visszautasították, három hó multán egyszer megismételheti. Ha a jelölt a pótvizsgára a visszautasítástól számított egy év alatt, a pótvizsga nem sikerülte esetében pedig hat hő alatt nem jelentkezett, vagy az ismételt pótvizsgán is visszaútasittatott: csak az egész vizsga ismétlését lehet neki megengedni. A javaslat többi rendelkezése részint átmeneti intézkedéseket, részint pedig azt a kört szabályozza, melyben az igazságügyminiszter a kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan rendeleteket bocsáthatott ki. Maga a javaslat a régi kívánalmat valósítja meg, amennyiben megszünteti azt az érthetetlen helyzetet, mely a birói kvalifikációnak az ügyvédi képesítéssel szembeni alacsonyabb rendüségében áll. A jogot szolgáltatónak képesítése, a javaslat törvényetőre emelkedése esetén, a jogot kereső képviselőjének képesítésével teljesen egyenlő lesz. Ezért a javaslatot csak üdvözölnünk lehet. Nem mulaszthatjuk el azonban azt a mai eddig is több izben hangoztatott kívánalmat ismét feleleveníteni, hogy a vizsgált egységesítésének életbeléptetésével kapcsolatban módot kell találni arra is, hogy a birói pályán működőknek az ügyvédi pályára való átlépése megnehezittessék. Ha ezt a törvényhozás rendezni elmulasztaná, igen gyakori lenne az az eset, hogy a nyugdíjjogosult biró nyugdíjaztatván magát, ügyvédi irodát nyit ott, hol addig a birói tisztet vis: lte s ekként erős konkurrenciát csinál az ugyanott letelepedett ügyvédeknek. Természetes, hogy ez a kérdés nagy körültekintéssel, a szerzett jogok sérelme nélkül oldandó meg, nehogy ennek a kérdésnek a megoldása is oly nagy hullámokat verjen, mint aminőt az ügyvédjelöltek gyakorlati idejének meghosszabbítása esetén tapasztaltunk. Természetes, hogy a megnehezítésnek nem szabad azok rovására történi, kik a régi törvény hatálya alatt szerezték meg az ügyvédi oklevelet. Bármennyire üdvös is a javaslat általánosságban, vannak egyes rendelkezései, melyek változtatásra várnak. Ilyen első sorban a vizsgának elnevezése : „egységes birói és ügyvédi vizsga." E tekintetben vagy a régi állapotra kellene visszatérni s ez esetben elegendő azt egyszerűen ügyvédi vizsgának nevezni, vagy pedig ujabb nevet keressünk, mely nemcsak logikusan, hanem röviden is kifejezi a fogalmát s ekkor az igazságügyi vizsga elnevezés volna megfelelő. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy nincs honorálva a javaslatban az a sok oldalról megnyilvánult óhaj, hogyha két vizsgálóbizottság szegeztetik, az egyik okvetlenül Kolozsvárt legyen. Marosvásárhely mellett ugyanis csak történelmi szempontok szól1nak. Minden más érv Kolozsvár mellett is szól. Ez is ítélőtáblai, valamint ügyvédi kamarai székhely és itt is van kir. főügyészség. Emellett előnye Kolozsvárnak, hogy az ügyvédek száma itt sokkal nagyobb, valamint az, hogy tudományegyeteme is van. Ilyen körülmények között a bizottság összeállítása is itt kevesebb nehézségbe ütközik. S ily módon könnyebben érhető el az a cél, hogy a vizsga nivója az elméleti előkészültség és a gyakorlati képzettség tekintetében emeltessék. A gyakorlati időnek a javaslat szerinti megosztása sok kifogás alá eshetik. Azt, hogy a mai egyoldalú rendszert, mely szerint az ügyvédi vizsgára bocsátáshoz bírósági gyakorlat s a birói vizsgálatra bocsátáshoz ügyvédi gyakorlat kimutatása nem kívántatik meg, a javaslat eltörli, helyeseljük ugyan, de a gyakorlati időnek az ismertetett módon való beállítása célszerűtlen. Helyesebb lenne, ha a kérdéses három év olykép osztatnék meg, hogy másfél-másfél év egyfolytában bíróságnál és ügyvédi irodában töltendő lenne. Emellett kimondható volna az, hogy a vizsgálat után (a kérdéses két év alatt) fél év a közigazgatási szakban töltendő el. Ennek kétségtelenül nagy fontossága van a közigazgatás tervbe vett államosítása esetén, amikor az ügyvédek egy része a közigazgatási szakban elhelyezést nyerhet. Az ipari és kereskedelmi vállalatoknál való gyakorlatokhoz sok szó fér. Hogy a bírónak és az ügyvédnek kereskedelmi és ipari ismeretekre is szüksége van, az kétségtelen ugyan, de ennek dacára sem tartjuk ebben a szakban való gyakorlatra bocsátást kívánatosnak, mert egyrészt nem minden vállalat alkalmas arra, hogy annál jogvégzett egyének gyakorlaton legyenek, másrészt pedig az idő, mit a javaslat itt eltölteni enged, sokkal rövidebb semhogy az alatt ezen ágban gyakorlaton 'evők alapos ismereteket szerezhetnének. Félős, hogy ez a rendelkezés csak visszaélésekre fog vezetni s nem lesz elérhető vele az a cél, mit a javaslat kitűzött. A kötelező bírósági szolgálattal kapcsolatban módot kellene találni arra, hogy megfelelő összegű segélydij is utalványoztassék. A jogi pálya ugyanis anyagi tekintetben már annyira megnehezittetett, hogy ujabb ingyenes szolgálatot nem bir el. Ma ott állunk, hogy a szegénysorsuak elöl éz a pálya csaknem teljesen el van zárva. S ha most a birusagi ingyenes gyakorlat is behozatik, akkor jogász csak az lehet, akinek a zsebe tele van. Kívánatos lenne, hogy azon biró.sági joggvakornokok részére, a kik helyhatósági bizonyítvánnyal vagyontalanságukat kimu'atják, segélydij folyosittassék. A kényszerbeutalásról talán Fölösleges ismét szólani. Ez a szabadságjogot sértő rendelkezés már élénk megbeszélés tárgyát képezte az előadói tervezet megbirálásakor. Most erről ujat mondanunk nem lehet. Csak kifejezzük azt az óhajunkat, hogy az igazságügyi bizottság fog ezen jelentős változtatást tenni. KÜLÖNFÉLÉK. j Somodi István j a kolozsvári ügyvédi kamarának 1875. évi február hó 6-ától bejegyezve levő, tehát egyik legrégibb és közbecsülésnek, valamint szeretetnek örvendő, tekintélyes tagja, f. hó 14-én életének 66-ik évében váratlanul elhalt. A gyászhírre a kamara rendkívüli választmányi ülést tartott, amelyen az elhalt kartárs s hosszabb ideig volt választmányi tag érdemeit és emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette. Az elhunyt ravatalára koszorút helyezett s a gyászoló család előtt részvétét dr. Czikműntori Ottó elnök vezetése alatt küldöttségileg tolmácsolta. A temetés f. hó 16-án d. u. 3 órakor volt nagy részvét mellett s azon a kamara tagjai testületileg vettek részt. A sirnál a kamara nevében dr. Birá Balázs vál. tag tartott búcsúztató gyászbeszédet. A szeretett kartársnak emlékét szivünkben őrizzük meg. = Dr. Szentkirályi Gyulát Ö Felsége legfelsőbb elhatározásával a m. kir. Curia birájává nevezte ki. Bü a kitüntetés nemcsak a kiváló bírót, hanem a volt ügyvedet is érte. Dr. Szentkirályi Gyula ugyanis jogászi működését, mint ügyvéd kezdette meg. ügyvédi oklevelet 1881-ben szerzett. 1881—1894-ig Kolozsvárt ügyvédeskedett s a kolozsvári ügyvédi kamarának választmányi tagja volt. 1894-ben kineveztetett "a kolozsvári kir. törvényszékhez kir. tszéki biróvá, a honnan 1904-ben a kir. ítélőtáblához került, mint bíró. Nemcsak a gyakorlati jogászattal foglalkozott, hanem az elméleti jogtudományt is művelte. Különösen a telekkönyvi és végrehajtási törvények elméleti ismer-