Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 42. szám - Az esküdtszék reformja

VI. évfolyam. 42. szám. Kolozsvár, 1913. október 19. 00 ERDELVRESZI JOBI KOZLOHV R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVR5RRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. lörv.-széki bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp Jóascf, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Dr. Stefáni Károly, birók, ítélőtáblai tanácsjegyzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Fercncz-utcza 42. szám. Megjelelt minden vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések s hirdetések ü kiadóhivatalhoz inlézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Az esküdtszék reformja. — Észrevételek a második szövegben közzétett magyar polgári törvénykönyv tervezetének I. Házassági vagyonjogára és II. Örökösödési vagyon jogára. Irta : Dr. Plopu György m. kir. Curia birája. (Folyt.). — A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitív alkotásokra. Irta: Kertész Antal masy. kir. javítóintézeti családfő. (Folyt.) — Az egységes birói és ügyvédi vizsgáról szóló törvényjavaslatról. KÜLÖNFÉLÉK. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X üz esküdtszék reformja. Az esküdtbíróság előtti eljárásra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló most benyújtott javaslat — az esküdtszékről alkotott eddigi fogalmainkat teljesen összezavarta és egészen uj kérdéseket dobott felszínre, melyek valóban érdemesek a megfontolásra, különösen abból a szempontból, hogy vájjon a javaslat tervezett újításai — amennyiben törvénnyé válnak — ami ugy hiszem kétséges alig lehet, nem-e fogják lerontani azon az esküdtszék iránt táplált köztudatot, mely az esküdtszéket — különösen nálunk, a mi sajátos viszonyaink között — mindig mint a polgárjogok és szabadság értékes intézményének tartotta. De íme respondent indices, de facto inratores. Ma ez többet nincs. Ma össze van zavarva. A javaslat szerint az esküdtek nem magukra tanácskoznak többé. Közöttük van az államhatalom hivatalnok exponense, a bíró, az esküdtszék elnöke, ö vezeti tanácskozásukat. Hogy mit jelent ez, elég ha utalunk arra az általános felfogásra, amelyre aztán pro és contra épít egyik is, másik is, hogy t. i. a népesküdt szereti magát vezettetni, szeret mások után indulni. Hiszen igaz az, hogy a magukra volt esküdtek is mindig egy-kettő után indultak eddig is, de ez másképpen nem is lehet. Mindenütt, ahol többen vannak, a határozat így alaknl. De mégis más, ha az esküdtek a maguk közül való által vezettetnek, mintha a tanácskozást olyan vezeti, aki részint hivatali tekintélyénél, részint mint az állam exponense, az alsóbb osztályú esküdtekre sokszor, a legtöbbször olyan hatással van, ami nem kívánatos. Különösen célszerűtlen a tanácskozás vezetését az esküdtbíróság elnökére bizni már azért is, mert magában véve helytelen dolog, hogy olyan valaki vezesse a tanácskozást, vagyis irányítsa, aki maga a tanácskozás eredményeként jelentkező határozathozatalra döntő szavazatával be nem folyhat. Hiszen ilyenformán ez ugy jelentkezik, mintha az állam — az esküdtek határozatát befolyásolni akarná. Amit feltételezni sem szabad. Mert akkor — nem az esküdtek ítélnek, hanem itél a hivatalnok bíró. Ezért a nonsensért gyenge recompensatió, hogy az esküdtek is részt fognak majd venni a büntetés kimérésénél. Ha igy van a dolog, akkor legyen legalább következetes a javaslat és adjon szavazati jogot az esküdtek tanácskozását vezető bíró-elnöknek is. De akkor aztán — nincs esküdtszék, vagy ha van, az felemás esküdtszék, melyet nem érdemes mint intézményt a maga formaságaival és terheivel fentartani. Érthetetlen a javaslatnak az a rendelkezése is, hogy az elnöki fejtegetésnél miért zárja ki a nyilvánosságot? A javaslat önmagához csak akkor lett volna következeles, ha az elnöki resumét teljesen törli, mert akkor, midőn az esküdtbíróság elnöke vezeti az esküdtek tanácskozását — még külön resumét is tartani teljesen céltalan és ismét csak a látszat megóvására szolgál. Mert a resumé ellen a felek ugyebár jogorvoslattal élhetnek, mert előttük az ő controlljuk mellett történik. Igen, de az elnöknek lesz annyi praktikus esze, hogy a resumét ugy tartsa, hogy az ellen senkinek kifogása ne legyen, a tanácskozást —• zárt ajtók mögött majd aztán vezetheti ugy, ahogy ő gondolja és ahogy neki tetszik. A resumé lesz tehát — parédé resumé. A javaslatnak ezek a veszélyes pontjai. Az az újítás, hogy az esküdtek részt fognak venni a büntetés kimérésénél, ezekért, mint fent említtetett, gyenge recompensátió. És ez az újítás is tisztán arra szolgál, hogy a helyzetek összezavarásával — a figyelmet elvonja a kérdés lényegétől, hogy t. i. az esküdtszék ítélete — a néporganum ítélete legyen-é tisztán, vagy afféle feiemás, befoiy.isolt Ítélet, amelynek bábája egy, a néporganumon kivül álló és a határoza'hozatalban részt sem vevő hivatalnok. Mi annak vagyunk hivei, hogy az esküdtszék külön, magara — senki más által, mint önmaga által vezettetve — nyilatkozzék a bűnösség kérdésében. Ez lesz az igazi népitélet. És nem az, amely felügyelet alatt hozatik. A bűnösség felett ítélkezni — más, és más a büntetés kimérése felett hozni határozatot. Azt mindenki, aki ép érzékkel bir, meg tudja mondani, hogy valaki a tettet elkövette é és bünös-é ? ahhoz azonban már jogi tudás kell, hogy megtudjam mondani, hogy erre és erre a bűncselekményre mennyi büntetés jár. Minek visszük tehát az esküdtet arra a térre, amely nem az ő világa ? Minek akarunk engedni részvételt nekik a büntetés kiszabásában? Genfen kivül sehol sincs ez megvalósítva a világpn. Olaszországban, Franciaországban is fel lett vetve ez az eszme, de törvénnyé válni nem tudott. Miért valósítsuk meg éppen mi ? Talán a mi esküdteink intelligenciája ama országok esküdteinél nagyobb? Alig hihető. Nem is tudnák ennek az ujitásnak más indokot találni, minthogy ez recompensatiója akar lenni annak, hogy másfelöl az esküdtek hatásköre csorbittatott. Ott elvesz, itt ad. Ott csorbítja, itt kiterjeszti. Csakhogy a helyes az volna, hogy nem kell az esküdtek határozatát befolyásolni csak azért, hogy ennek ellenében olyanhoz juttassuk az esküdtel, amihez az nem ért. A javaslat impresszionista munka és annak az irányzatnak hódol, amely hazánkat oly törvényekhez akarja juttatni, amelyekkel az egész müveit világot megelőzze. Pedig nem ebben van hazánk haladása. Ez csak — a külföld részére való dolgozás, mutogatása annak, amire különben megérve nem vagyunk. Ez potemkim-munka. Maradjunk meg a mostani esküdtszéki intézményünk mellett, ne csináljunk az esküdtekből a tanácskozásuknál bábokat, a büntetés kiszabásánál statisztikát. Ha az esküdtszékünk nem is működik egészen jól és mindig, jön idő, amikor jól fog működni. x.