Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 40. szám - Az Országos Ügyvédszövetség jelentősége - Az országos ügyvédjelölt- szövetség

160. oldal, Jogesetek Iára 40. szám. kereseti követelést megfizetni nem tartoznak, illetőleg legalább is árleszállítást igényelhetnek. Ámde a felebbezési bíróság ítéletének indokolásában, azt állapította meg, hogy alperesek az árut Budapesten a vasúti állomáson átvették és eladták, ez a megállapítás a felülvizsgálati kérelemben megtámadva nincsen. Ebből pedig az következik, hogy alperesek az ügylettől kötelezettségüket megszüntető hatálylyal el nem állhatnak, mert nem juttatták felperest abba a helyzetbe, hogy az áru fölött ő rendelkezhessék (1875. XXXVII. t. c. 347. §.) Ebből az átvételből azonban még nem foly az is, hogy alperesek minden kifogástól elestek. Mert ha az ügylet meg is áll, a vevőnek még mindig fenn marad az a joga, hogy a hiányos teljesítésre tekintettel, árleszállítást követelhessen, (id. t. 348. §.) amit a fentiek szerint alperesek érvényesítették is. Alperesek e jogukat már a Budapesten 1908. december 8-án kelt levelükkel biztosították maguknak, mert ebben az átvett árut késedelem nélkül kifogásolták s igy nem lehet arról szó, hogy az árut kifogás nélkül vették át (id. törv. 346. §.). Ezek ulán az a kérdés döntendö el, hogy az áru mennyiben volt hiányos s hiány miből származik, annak ki és mi volt az oka s az árleszállítása a vételárra tekintettel mennyiben bír befolyással ? E kérdések helyes megoldása céljából azonban szükséges annak megállapítása, hogy az átadásnak és átvételnek a felek végleges megállapodása szerint hol kellett történnie és hogy annál az áru milyen állapotban volt. Mindezekre nézve a felebbezési bíróság ítéletének indokolásában foglalt tényállás homályos és hiányos. Mikor ugyanis a felebbezési bíróság elfogadja az elsőfokú bíróság tényállását, a súlyt arra helyezi, hogy a szerződés szerint az átvételnek a csíkszeredai vasúti állomáson kellett volna történnie, később a felek ettől eltérően egyezkedtek, de az átvétel alperesek részéről ez utóbbi egyezkedésben meghatározott vasúti állomáson nem történt meg. Hiányzik azonban a tényállás arra nézve, hogy a felek ujabbi megállapodása szerint az árut hol kellett átvenni, pedig ettől függ. hogy vájjon az eladó az árut Budapestre a vevő veszélyére küldhette-e vagy sem ? Amennyiben megállapítást nyer, hogy az átadásnak és átvétel hol volt kötelező, szükséges annak szabatos megállapítása is, hogy az áru az átadás helyén milyen minőségű volt, mennyiben felel meg a szerződés felteteleinek, — különösen abban a tekintetben is, hogy mennyi volt abból egy — két és három méter nagyságú. Amennyiben felperes bizonyítja is azt, hogy az áru a teljesítés helyén szerződésszerű volt, alperesek nincsenek elzárva annak a bizonyításától, hogy az áru az átvétel helyén és idején hiányos hibás volt s hogy a hiánynak az áru hibás voltának felperes mulasztása, gondatlansága az oka. Ki kell deríteni és meg kell állapítani azt is, hogy ha az átvétel helye az áru vasut kocsiba történt berakásának helyével azonos, alperesek az átvételre mi okból nem jelentek meg? Megjegyzi a kir. Ítélőtábla, hogy nem helyes a felebbezési bíróságnak az az eljárása, melyszerint két különböző helyen és időpontban észlelő tanuk vallomásait egymással szembeállítva vezeti le a mérlegelés eredményét, mert az áru állapota a megérkezéskor különbözhet a feladáskori állapottól, ha tehát a tanuk ily értelemben tesznek vallomást egyik vagy másik tanú vallomás hitelt érdemlőségének hiányát ez az eltérés egymagában logikusan nem vonja maga után. Abban a további kérdésben, hogy alperesek az árunak időelötti eladása által jogosan jártak-e cl és ezek nem járultak-e maguk is részben ahhoz, hogy kárt szenvedjenek, szintén szükséges tisztába hozni, hogy az eladásnak sürgős szüksége fenforgott-e és annál alperesek a rendes kereskedő gondosságával jártak-e el? E helyen megjegyzi a kir. ítélőtábla, hogy alperesek ama védekezésében, mely szerint az árut kénytelenek voltak kárral feladni, az az ellenvetés tekinthető benfoglaltnak, hogy a vételár aránylagos leszállításán felül káruk megtérítését — helyesebben beszámítását is igénylik. Egyéb feltételek fenforgása mellett a kártérítéshez az 1875. XXXVII. t.-c. 348. §-a értelmében igényük van, a kár valóságának megállapítása esetében a beszámithatóságot az optkv. 1438. § a nem zárja ki. Mindezekből kitűnik, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt panasz alapossága, nevezetesen az anyagjogi szabály helyes vagy helytelen alkalmazása kérdésében az ügy jelen állásában a tényállás hiányos volta miatt dönteni nem lehetett, miért is a kir. ítélőtábla a hiányos tényállást e helyütt ki nem egészíthetvén, a felebbezési bíróság ítéletére az 1893. XVIII. t.-c. 204. §-át alkalmazta. — 1913. évi január hó 28. napján. Szerződés értelmezése. (Optkv. 6., 914. A peres felek közötti szerződés ama kikötésének, mely szerint nbban az esetben, ha a mnnkaadó a szerződési feltételeknek meg nem felelne, felperesek, mint vállalkozóknak kötelezettsége minden irányban megszűnik ; nem tulajdonítható olyan értelmezés, hog.r a mennyiben felperesek az elvállalt munka folytatásában gátolva lennének amiatt, mert alperes a szerződési feltételeket be nem tartotta, csakis ahhoz volna joguk, hogy a szerződés megkezdett tcljesitését abbanhagyják. CXLVIII. 1913. G. 51/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett. A felebbezési bíróság Ítéletének felülvizsgálattal megtámadott azt a részét, mellyel felpereseket 354 K 64 fillér iránti keresetükkel elutasította, alperest felpeiesek részére csak részperköltség megfizetésére kötelezte és a felebbezési eljárási költségeket peres felek között kölcsönösen megszüntette, feloldja es a felebbezési bíróságot az alábbb kifejtettekhez képest további eljárásra és ujabbi, jelen felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek viselésére és kiterjedő határozat hozatalára utasítja. Indokok : A felebbezési bíróság felpereseket 354 korona 64 fillér iránti követelésükkel azért utasította el, mert a kereset alapját képező vállalati szerződés (optkv. 1151. §.) értelmében abban az esetben, ha alperes, mint munkaadó a szerződésben kikötött feltételeknek meg nem felel, vállalkozók t. i. felpereseknek minden irányban kötelezettségük megszűnik, mely szerződési kikötésre tekintettel a felebbezési bíróságnak jogi álláspontja szerint felperesnek azon cimen, hogy a vállalat tárgyát képező famennyiség egyrésze oly módon volt elhelyezve, hogy attól a tovább fekvő faanyagot annak elszállítása előtt megközelíteni nem lehetett és az útban volt és állítólag 1144 m. mennyiségű fa is olykép volt elhelyezve, hogy egyszerre csak 3—4 fuvaros volt képes terhelni, vagy azon a cimen, hogy alperes a terheléskor kellő munkaerőt nem adott, felperesek alperessel szemben kártérítést nem igényelhetnek, amennyiben felpereseknek csak a szerződéstől való elálláshoz volt joguk, de a szerződés teljesítése esetére az esetleges többlet munka vagy kiadás megtérítéséhez nem. A felebbezési bíróságnak ez a jogi álláspontja azonban téves és sérti a szerződés értelmezésére vonatkozó anyagjogi szabályokat (optkv. 6, 914. §§.) Egyrészről ugyanis a peres felek közötti szerződés ama kikötésének, mely szerint abban az esetben, ha a munkaadó a szerződési feltételeknek meg nem felelne, felperesek, mint vállalkozóknak kötelezettsége minden irányban megszűnik, nem tulajdonithaló olyan értelmezés, hogy amennyiben felperesek az elvállalt munka folytatásában gátolva lennének amiatt, mert alperes a szerződési feltételeket be nem tartotta, csakis ahoz volna joguk, hogy a szerződés megkezdett teljesítését abban hagyjak, másrészt a szerződésnek érintett rendelkezéséből kétségtelen, hogy ez a kikötés a felperesek mint vállalkozók javára szolgál oly irányban, hogy ha alperes az öt a szerződés értelmében terhelő kötelezettségeknek eleget nem tenne, felperesek ellen a szerződés nem teljesítése vagy nem kellő időben és módon való teljesítése miatt kártérítési igényt nem érvényesíthet; nincsenek, illetve nem voltak azonban a szerződés emiitett rendelkezésével felperesek elzárva attól, hogy a maga részéről még abban az esetben is teljesítsék a szerződésben elvállalt munkálatot, ha alperes a szerződési feltételeket bizonyos irányban be nem tartotta és amennyiben felperesek kimutatni képesek, hogy a szerződés teljesítése közben az alperes szerződésellenes magatartása folytán káruk származott; ennek érvényesithetését a szerződésnek többször emiitett rendelkezése nem igazolhatja. Minthogy a felebbezési bíróság az állítólagos kár fenforgása mibenléte és mennyisége kérdésében nem tárgyalt és ebben az irányban tényállást egyáltalában meg nem állapított és igy eldöntésre alkalmas és tényállás a felülvizsgálati bíróságnak rendelkezésére nem áll, az 1893. évi XVIII. tc. 204. §-át kellett alkalmazni. A képviseleti dijak megállapítása az 1868. évi LTV. tc. 252. §-ában találja alapját. — 1913. évi február hó 26-án.