Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 40. szám - Az Országos Ügyvédszövetség jelentősége - Az országos ügyvédjelölt- szövetség

40. szám Jogesetek Tára 159. oldal. kapitányság által eszközölt letiltással kapcsolatos jogi feltogása és jogi következtetése (amelyből folyóan felperest keresetével egészben elutasította) az anyagi jogszabályok értelmében nem állhat meg. Igaz ugyan, hogy az 1903. évi VIII. tcikk 2. §-a, valamint a 91.000/1903. B. M. sz. rendelet értelmében az olyan vitás magánjogi igényeknek a biztosítása, amilyenről az adott esetben szó van, a határrendőrkapitányság hatáskörébe nem tartozik s hogy a határrendörkapitányság által alperesnél eszközölt letiltás az 1881 : LX. tc. 82. §-ában irt joghatállyal nem bir, illetve a birói végrehajtás ulján történt letiltással nem egyenlő hatályú; a jelen perben azonban nem ezek az ügydöntő kérdések. Azt, hogy a határrendörkapitányság saját hatáskörében törvényesen járt-e el, a bíróság nem is vizsgálhatja, mert ennek esetleg sérelmes (törvényellenes) intézkedései felett a hivatkozott tc. 8. §-ában megjelölt felsőbb közigazgatási hatóságok jogosultak eldönteni. Alperes a határrendörkapitányságnak szóban forgó intézkedése ellen a törvény értelmében megengedett jogorvoslattal nem élt, annak intézkedéseibe belenyugodott. A megállapított tényállásból pedig kétségtelen, hogy alperes hatósági eljárás folyamán, a szóban forgó magánügy mibenlétének ismerete mellett, önmaga ajánlotta az ügyben való közreműködését, a letiltó rendelvény kibocsátását ö maga kívánta a hatóságtól és ugy a letiltás előtt, mint azután, (tehát két izben is) a felperes javára kifejezett ígéretet tett arra nézve, hogy a F. G. még el nem számolt fennálló követeléséből a felperes követelésének biztosítására 1000 koronát visszatart, nevezettnek ki nem fizet mindaddig, mig a szóban forgó ügy birói elintézést nem nyer. Alperes tehát azért volt köteles a szóban forgó összeget visszatartani, azért nem fizethette ki F. G.-nek az ügy birói elintézéséig, mert a határrendörkapitányságnak ilyen intézkedését maga kívánta, abba belenyugodott; továbbá és főleg azért, mert erre a saját Ígérete kötelezte, amely a felperes érdekében és javára (hatóság közvetítésével, tehát komolyan, lekötelezési szándékkal) tétetett, felperessel hivatalos uton közöltetett, utóbbi által tudomásul vétetett, mert ez a jogi tényálladék (optk. 869. §.) felperes és alperes között az igéret tartalmának megfelelő kötelező jogviszonyt teremtett. Alperesnek az a ténye tehát, hogy — a vállalt magánjogi kötelezettség ellenére — a szóban forgó ügy birói eldöntése előtt és hatósági intézkedés nélkül F. G.-nek fennálló követeléséből 1912. évi február hó 29-én 600 koronát, majd 1912. évi március hó 4-én 100 koronát, összesen tehát 700 koronát tényleg kifizetett, felperessel szemben jogtalan és hatálytalan, a minek következményeit alperes felperessel szemben viselni tartozik. A peres felek közötti jogi helyzetben tehát az a lény, hogy alperes 700 koronát F. G.-nek jogtalanul kifizetett, figyelembe nem vehető, hanem a jogi helyzet azonos azzal, mintha nem fizetett volna és a végrehajtást szenvedettnek 1912. évi március hó 29-én birói kielégítési végrehajtásilag lefoglalt követeléséből 700 korona a bírósági letiltás idejében és ma is alperesnél volna. Ebből következik, hogy a felperes javára 1912. évi márc. hó 29-én foganatosított bírói kielégítési végrehajtásnak (letiltásnak) a joghatálya ezen 800 koronára jog szerint ma is fennáll s miután felperes a lefoglalt követelés felhajtására bíróilag feljogosittatott, ennek a 700 koronának és a kereset beadásától járó 5°/o késedelmes kamatainak megfizetését követelni jogosult. De ez az összeg kártérítés cimén is megilleti felperest, mert a csatolt végrehajtási iratok iratszerü adatai szerint F. G.-nek az alperesnél letiltott követeléseken kívül más lefoglalható vagyona nem lévén, felperes ezen összeg erejéig kárt szenvedett alperesnek ezen jogtalan ténye következtében, hogy a 700 koronát F. G.-nek Ígérete ellenére kifizette. Ezt tehát meg kellett ítélni. Az ezen felüli összegre nézve a kereset helyesen utasíttatott el, mert felperes a végrehajtást szenvedett F. G. vagyonából illetvén a kielégítési jog, alperestől, mint végrehajtást szenvedett hitelezőjétől csak azon összeg kiadását követelheti, amennyi a lefoglalt 1000 korona követelésből F. G. alperessel szemben a foglalás idejében valósággal megillette, ez a fennálló követelése pedig — a köztük megejtett elszámolásnak eredményéhez képest — a felebbezési bíróság irányadó ténymegállapítása szerint 700 korona volt; továbbá, mert alperesnek az 1000 korona visszatartására tett Ígérete csak a fe'peresi követelés azon részének biztosítására vonatkozott, mely F. G. megejtendő elszámolás alapján végrehajtást szenvedettet valóban megilleti. Ezért a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 1913. évi februárius hó 20. Pertárgy értéke. Az előleges szentének költsége a perbeli Követelésnek csupán járulékát képezi, ezért az a pertárc.v értékének meghatározásánál számításba nem jöhet. 144. 1913. G. 204. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polg. felülvizsg. bíróság végzett : A kir. ítélőtábla az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból visszautasítja s kötelezi öt arra, hogy a felperesnek a válaszirat beadásával felmerült költségekben 18 koronát 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett, megfizessen. A felperesi ügyvédnek a válasziratért járó diját megbízójával szemben 18 koronában megállapítja. Indokok: A felperes az alperesekkel szemben vitatott gondatlanság okából kártérítés iránt lépett fel és fenntartott keresetében az elpusztult lovának értékét 400 koronában kérte megállapítani, mely összeghez tökekövetelésként hozzá számította a marhacsapásra használt úttest elhanyagolt voltának, tehát a kártérítési igény érvényesítése végett szükségesnek talált előleges birói szemle utján kivánt megállapításával felmerült 159 korona 76 f. költséget. » A S. E. 101. §-a értelmében az előleges bizonyításnak a perben való felhasználására és mérlegelésére nézve a S. E. szabályai az irányadók és ebből folyóan a biróság az előleges szemlét a perben az ellenfél kérelmére sem köteles ismételni s meggyőződésének okait az előleges szemle adataiból is merítheti s csak az alakszerűségek hiánya miatt megtámadható előleges bizonyítási eljárásról felvett jegyzőkönyvet nem használhatja fel a fél bizonyítékul, ami azonban a pertárgy értékének meghatározhatása szempontjából nem jöhet kérdés alá. Mindezekből az következik, hogy az előleges birói szemle költsége a per folyamán foganatosított szemlének költségével egy tekintet alá esik. a minek az állandó birói gyakorlat már kifejezést adott és amelyet az 1911. í. tc. 386. §-ának utolsó bekezdése határozottan a per költségéhez számitandónak mond ki. Nem lehetvén tehát kétség az iránt, hogy az előleges szemlének költsége a perbeli követelésnek csupán járulékát képezi: az a pertárgy értékének meghatározásánál számításba nem jöhet. Minthogy pedig a S. E. 181. §-a értelmében a felülvizsgálatnak nincs helye, ha a kereset tárgyának értéke, járulékok nélkül 400 korona (200 frt) értéket meg nem halad: a felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítani kellett. A céltalanul benyújtott felülvizsgálati kérelemért tehát az alperesi ügyvédnek saját felével szemben sem lehetett dijat megállapítani, ellenben miután a felülvizsgálati kérelem benyújtása szolgáltatott alapot arra, hogy a felperes válasziratot adjon be, az ezzel felmerült költséget az I. r. alperesnek kell viselnie. 1913. évi szeptember hó 23. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Horváth Dezső kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. Kereskedelmi vétel. Átvétel jogi jelentősége. (1875. XXXVII. tc. 347—348. CXLVI. Sz. 526/3—1912. G. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság végzett: A felebbezési biróság ítéletét feloldja. Indokok: A pernek a felebbezési biróság ítéletének indokolásában foglalt adataiból, ezek között a felperes által szállított áru minőségéből és mennyiségéből kitűnik, hogy a felek között ingó dolgok továbbadási szándékkal történt vételére vonatkozó szerződés, tehát az 1875. XXXVII. t.-c. 258. §-ának 1. pontja alá eső tárgyilagos kereskedelmi ügylet jött létre ; minélfogva az ebből származó jogviszonyokra a felek foglalkozására való tekintet nélkül, a kereskedelmi törvény rendelkezései alkalmazandók. Felperes kereseti követelésével szemben alperesek azt vitatják, hogy a küldött áru (Karácsonyfa) nem volt megfelelő és hogy ők ennek fotytán azt felperesnek rendelkezésre bocsátották, rendelkezés hiányában kényszerűségből eladták ugyan, de a