Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 40. szám - Az Országos Ügyvédszövetség jelentősége - Az országos ügyvédjelölt- szövetség

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 40. számához. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. A K. T. 161. §-ához. Óvadék. Az óvadék jogi természeténél fogva a szcrzó'dés biztosítására szolgrál és a jogszerű követelés Kielégítésére felhasználható. A részvénytársaságnak saját részvényei: megszerezni vagy zálogba venni nem szabad, de a törvénynek ebből a rendelkezéséitől még nem következik, hogy a §-ban foglalt rendelkezés ellenére történt részvényszerzés vagy zálogos vétel semmis volna, mert a § második bekezdése szériát annak meg nem tartása csak az igazgatóság tagjainak a társaság hitelezőivel szemben való felelősségét vonja maga ntán. 142. 1912. G. 489/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt : A kir. Ítélőtábla felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A felülvizsgálati kérelem magában foglalja ugyanazokat a kijelentéseket, hogy felperes az ítéletet mely alapon támadja meg és az sem kétséges, hogy az ítélet egészben van megtámadva, de nincs elkülönített és végkérelembe foglalt kijelentés arra nézve, hogy a felperes minő megváltoztatást ké; (S. E. 190. §.), mindazonáltal á felülvizsgálati kérelem 4. pontjában tett kijelentésből az tűnik ki, hogy a felperes a kereset szerinti marasztalást kéri, amiből nyilván az folyik, hogy a felperes oly megváltoztatást kér, méhnek eredményében a kereset szerinti marasztalás legyen a folyománya. Ebböí az okból a felülvizsgálati kérelmet el kellett fogadni annál inkább, mert az ellenfél sem kérte a visszautasítást. A felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi s eljárási jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési biró ság ítéletét. A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint alaptalanok. Nem vitás és a vonatkozó végrehajtási iratokból is kitűnik, hogy felperes 1909. évi június hó 2-án T. Nyikuláj ellen 469 korona töke s jár. erejéig végrehajtást vezetett és ez alkalommal le akarta foglalni a nevezett végrehajtást szenvedőnek az alperesnél letétben kezelt, az „I. ipar es gazdasági bank" által kibocsátott 10 drb részvényét, a toglalás azonban az alperesnek azon kijelentése folytán, hogy a részvények nincsenek a birtokában, meghiúsult. Ennek előrebocsátása után a felperes keresete arra van alapítva, hogy a szóbanforgó részvények tényleg akkor az alperes birtokában voltak, mit az alperes eltitkolt, azokat 1909 augusztus 2-án 1895 korona tőke és jár. iránti követelése erejéig lefoglaltatta bíróilag és utóbb elárvereztette, melynek eredményében 50 korona vételár jött be. Ennek folytán kár cimén követeli felperes a kereseti összeget. A felebbezési bíróság irányadó tényként azt állapította meg, hogy a szóban forgó részvények a felperestől megkisérlett foglalás idejében az alperes ügyésze, dr. H. A. birtokában voltak. Ebből folyóan helyesen vont jogkövetkeztetést a felebbezési bíróság arra, hogy ez a birtoklás a fenforgó körülmények között olyannak tekintendő, mintha az ügyész által képviselt intézet birtokában lettek volna a részvények. Kolozsvár, 1913. október 5. A felebbevési bíróság megállapította tényként azt is, hogy T. Nikuláj ezt a 10 drb részvényt 1906 ban az alperesi pénzintézet becsatolt alapszabályainak 28-ik §-a alapján, mint igazgatósági tag, óvadékul adta át az alperesnek és ugyanekkor T. Nikuláj és az alperes abban is megállapodtak, hogy a részvények a T. Nikuláj által alperestől felvett 1230 koronás váltókölcsön biztosítására is szolgálnak. A felperes ezt a ténymegállapítást, eltekintve attól, hogy a részvényeknek a jelzett kettős célból való átadását jogilag nem tartja lehetőnek, általánosságban csak azért támadta meg, mert szerinte a T. Nikuláj vallomása erre nézve cáfoló adatot képez. Minthogy a felebbezési bíróság ennek a tanúnak vallomása alapján is állapította meg a fenti tényt: a felperesnek ez a panasza nyilván azt foglalja magában, hogy a T. Nikuláj tanú vallomása nem a maga valóságában van méltatva az ítéletben a bírói meggyőződés megalkotásánál. Ez a panasz azonban alaptalan azért, mert ez a tanú a felebbezési eljárásban (D. 11. alszám) lényegileg azt vallotta, hogy az alperesi pénzintézetnél jegyzett 10 drb részvény ára, valamint a kölcsön vett 230 korona fejében az alperes részére váltót adott és ennek a váltókölcsönnek fedezetére tartotta vissza az alperes a részvényeket, de az első bíróság előtti eljárásban a tanú azt is vallotta, hogy már az alapszabályok értelmében visszatarthatók voltak ezek a részvények, mint ahogy más igazgatósági tagnak részvényei is visszatartva lettek. A felebbezési bíróság nem csupán ennek a tanúnak, hanem a S. Miklós és N. Ágoston tanuk vallomásai alapján is állapította meg a fenti tényt, akik közül utóbbi határozottan azt vallotta, hogy a 10 db részvény az alperestől nyújtott kölcsön fedezetére zálogul adatott, jogában állván az alperesnek azt nem fizetés esetében felhasználni, ezenkívül mint igazgatósági tag is köteles volt az alapszabályok értelmében 10 db részvényt bennhagyni. Ezek szerint magának T. Nikuláj tanúnak vallomásából is kitűnik, hogy a részvények kettős célból lettek visszatartva az alperes által és pedig az alapszabályok 28. §-a értelmében minden igazgatósági tagnak részvénye visszatartatott mindaddig, mig az igazgatóság őket a társasággal szemben minden anyagi felelősség vagy kötelezettség alól fel nem menti. A felebbezés biróság ezek egybevetése mellett, bár anélkül, hogy a tanuk vallomásait Ítéletében külön kiemelte s a lényegtelennek mutatkozó ellentéteket külön mérlegelte volna, eljárási jogszabálysértés nélkül kimondhatta, hogy a nevezett adós a 10 db részvényt, mint az alperes társaság egyik igazgatója, ebbeli kötelezettségei biztosítására tette le az alperesi pénzintézetnél, másfelöl a megállapodás az volt, hogy a 10 db részvény az 1230 korona kölcsön biztosítására is szolgáljon, mely utóbbi megállapítás a fentnevezett tanuk vallomásaira is tekintettel nyilván akként kell értelmezni, hogy a részvények a kölcsön biztosítására szolgáló zálogképi lekötés szándékával is lettek átadva és elfogadva. Ebből folyóan helyesen vont jogkövetkeztetést a felebbezési biróság arra, hogy a részvények egyfelől az igazgatói kötelességek biztosítása szempontjából óvadékul, másrészt a kölcsön biztosítására zálogul adattak. Alaptalan az a panasz is, hogyha 10 db részvény óvadékul adatott az adós, mint igazgató által, akkor ugyanaz a 10 db részvény nem szolgáltatott az alperesi váltókövetelés biztosítására is. Ez azért alaptalan, mert ez a két irányú megállapodás egyik a másikát jogilag ki nem zárhatja. Az óvadék jogi természeténél fogva a szerződés biztosítására szolgál és a jogszerű követelés kielégítésére felhasználható. A jelen esetben az 1000 koronára értékelt 10 db részvény első sorban szolgálhatott az adósnak igazgatói minőségéből folyóan netán felmerülhető kárigény biztosítására s amennyiben az óvadékot vevőnek kára nem származott, a 10 db részvény