Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 40. szám - Észrevételek a második szövegben közzétett magyar polgári törvénykönyv tervezetének. 1. Házassági vagyonjogára és 2. Örökösödési jogára. Folytatás

40. szám. Eiáélyrészt Jogi KSalöny 377. oldal. Más szavakkal és rövidebben: Ha a házassági szerződésben a közszerzeményre nézve olyan időköz vagy olyan időpont van meghatározva, amelyben a házastársak nem éltek együtt, a közszerzemény megállapítása szempontjából a szerződésbeli időköz, illetve időpont veendő a házasfelek együttélésének időtartamául, illetve időpontjául. Világosabban : Ha a házastársak házassági együttélésük időtartama alatt szereztek ugyan vagyont, de nem az alatt az időtartam alatt, sem nem abban az időpontban, amelyet a házassági szerződésben a szerzeményi közösségre megállapítottak, s amely időszak alatt s illetve időpontban nem is éltek együtt, a közös szerzés a házassági szerződésben kikötött időtartamban, időszakban, időközben, időpontban tekintendő megtörténtnek. Talán egész világosan: Ha a házastársak házassági szerződésben egy későbbi időszakot vagy időpontot állapítottak meg arra nézve, hogy minő vagyon tekintendő rájuk nézve közszerzeménynek, de ebben az időszakban, illetve időpontban nem éltek együtt, ilyen esetben azt a vagyont, melyet a házastársak akár a szerződésbeli időközt vagy időpontot megelőzőleg, akár követőleg, de együttélésük időtartama alatt szereztek, olyannak kell tekinteni, mintha azt a házassági szerződésben a közszerzeményre nézve megállapított időszakban vagy időpontban szerezték volna. Ha a kérdésben forgó 82. §. második bekezdésének az általam a fentebbiekben taglalt értelmet kellene tulajdonítani, akkor annak szövegét újból, világosan s akként kell megszerkeszteni, hogy azt minden nehézség és találgatás nélkül más is megértse; ha azonban annak nem az, amit én gondoltam, hanem más volna az értelme, akkor már annál inkább kell annak szövegét teljes világossággal újból megszerkeszteni, hogy a tartalma ne maradjon talány a nagyközönség előtt, hanem azt mindenki megértse, mert a törvény mindenkire kötelező, ugy de annak betartása csak ugy követelhető jogosan, ha az ugy van megszerkesztve, hogy mindenki megértse. Végül még megjegyezni bátorkodom, hogy a polgári törvénykönyv tervezete úgy látszik előszeretettel használja a „házasság ideje" kifejezést, holott, a miként ezt fentebb az 55. §-hoz fűzött szerény észrevételeimben is megjegyeztem, jogilag a házasság idejéről nem is lehet helyesen szólni, mert házasság alatt maga az intézmény értendő, ha pedig átvitt értelemben az intézményt a friggyel felcseréljük, akkor a „házasság ideje" alatt a „házassági kötelék fennállásának egész időtartamát — tekintet nélkül arra, hogy a házasfelek együttélnek-e vagy sem?" — kell érteni és különös, hogy a polgári törvénykönyv tervezete a „házasság idejét" minden más, csak épen ebben az értelemben nem használja. Ezért nehéz a 82. §. második bekezdésének 4 (négy) rendbeli „idejét" megérteni. V. ö. különben az 53. §-hoz fűzött megjegyzést is. 83. §. Ezt a szakaszt, szerény véleményem szerint, hozzá kellene fűzni a 82. §. első bekezdéséhez. Mert: az elvi álláspont mind a két szakaszban azonos. Ha az összekapcsolás helyesnek fogadtatnék el, az általam a 82. §-nál javasolt kiegészítés helyén leend; ha ellenben a 83. §. mint önálló szakasz tartatik fenn, a 82. §-hoz javasolt kiegészítés ide is vonatkoztatandó. 84. §. Ebben a szakaszban ismét kisért a „házasság ideje" kifejezés, melyre elég bőven kifejtettem szerény s igénytelen felfogásomat a 53. és 82. §§-nál. Azt hiszem, hogy ebben a szakaszban a „házasság ideje" alatt nem a házastársak „együttélésének", hanem a „házassági kötelék fennállásának időtartamát" kell érteni. Igénytelen nézetem szerint e helyen a „házasság ideje" helyett a „házassági kötelék fennállásának időtartama" teendő, mely a dolog természete szerint a „házassági együttélés időtartamát", valamint a „házastársak különélésének időtartamát is felöleli. Támogatja ezen szerény felfogásomat a dolog természete, valamint a szakasz szövegében lévő „a házasság ideje alatt is" kitétel. íme, mennyi aggályt idézett elő egyetlen kifejezés: „a házasság ideje" nem eléggé szabatos kitétel. Még valamit e szakaszhoz: Ha a 68. §. első bekezdésére nézve a pénzzel való kielégítés mellőzésére vonatkozó igénytelen észrevételem netán figyelemre méltattatnék: az esetben a 84. §-ból ez a két szó: „összeg szerinti" kihagyandó volna. 85. §. Ennél a szakasznál csak feltételesen merészkedem szót emelni: Ha ugyanis az a megtisztelő szerencse érne, hogy „a halál utánra halasztás kedvezményének" mellőzésére vonatkozóan a 72. §-nál, s „a közszerzeményi jutalék elvesztésének" kihagyására vonatkozóan a 76. §-nál tett igénytelen indítványom mejhallgatható volna: a 85. §-ból a 72. és 76. §§-ra történt híva t kozást mellőzni kellene. II. Örökösödési jog. a) Általános szabályok. 1521. §. Ezen szakasz első bekezdésének 2. pontjában az „öröklésről történt lemondás", mint az örölésből való kiesés egyik módozata van felsorolva. Miután annak az örökösnek kieséséről, kit örökrészére nézve az örökhagyó még életében „kielégített", ebben a szakaszban — s általában a polgári törvénykönyv tervezetében — nincs szó, kérdéses lehet, hogy vájjon a „lemondás" a törvénykönyv tervezete szempontjából felöleli-e, magában foglalja-e a „kielégítést" is? Tudomásom szerint a gyakorlati életben a „lemondás" aránytalanul ritkább, mint a „kielégítés", mely utóbbi leginkább a köznépnél igen gyakran fordul elő s abban áll, hogy a szülő leányait férjhezmenetelük alkalmával a nekik juttatott ingókkal és kisebb pénzösszeggel örökrészükre kielégíti, hogy ez által összes vagyona fiaira szálljon. Per esetén : ha az öröklésről való lemondás forog kérdésben, a bíróság csak azt vizsgálja és dönti el, hogy a lemondás ténye fennforog-e? ellenben a kielégítés kifogásának felvetése esetén a vita és döntés tárgyát az képezi, hogy a kielégítés ténye való-e, vagy nem ?; a lemondó örökös nem akar örökölni, habár joga volna hozzá, a kielégített örökös ellenkezőleg követel még örökrészt, habár ő azt már kikapta; a perben a kielégített örökössel szemben a lemondás ténye fel sincs vetve, következőleg: a két fogalom nem azonosítható, egyik a másikkal fel nem cserélhető, sem egyik a masikat nem tartalmazza magában. Ennélfogva ha helyesnek és szükségesnek tartatott a polgári törvénykönyvben a „lemondást", mint kiesési módozatot felvenni: célszerű a „kielégítést" is felvenni, annál inkább, mert a kielégített örökös, ha el is ismerte kielégítését, örökrészéről rendszerint nem szokott lemondani is. Ezek alapján minden kétely és félreértés elkerülése végett célszerűnek tartanám a szakasz első bekezdésének 2. vontját kiegészíteni: vagy ekként: „....úgyszintén az örökhagyó által örökrészére kielégített örökös"; vagy ekként: „az örökhagyó által kielégített örökös a lemondott örökössel azonos tekintet alá esik"; azért „az örökhagyó által kieléqiiett", mert meg szokott történni, hogy valamelyik fitestvér elégíti ki leánytestvérét, vagy másik fitestvérét, mely esetben „kiesésről nem lehet szó.1 Az ezen szakaszhoz javaslatba hozott kiegészítés vonatkozik az 1792. §-ra is. b) Törvényes örökösök. 1533. §. Az ezen szakasz szövegében kifejezésre juttatott az a körülmény, hogy „az örökhagyó halála idejében házastársának egyedül vétkessé nyilvánítása mellett a házasság felbontását, vagy az ágytól s asztaltól való elválasztást kérhette s a keresetet e végett megindította", szerény felfogásom szerint még nem elegendő ok arra, hogy házastárs törvényes örökösödési jogát elveszítse; mert a keresetindítás ténye az örökhagyó egyoldalú ténye, melynek semmi joghatály sem tulajdonitható mindaddig, mig a bíróság az abban felhozott tények valóságát meg nem állapította s azok jogi következményét itéletileg ki nem mondta, már pedig az örökhagyónak ítélethozatal előtt történt elhalálozása folytán a keresetnek jogfosztó hatálya egyáltalában nem lehet, mivel a házastárs halála magát a házassági köteléket megszüntetvén, az ennek felbontására irányult kérelem tárgytalanná vált s a joghatály csak külön perrel érhető el. Erre tekintettel azt hiszem nem forog fenn törvényes akadály arra nézve, hogy az örökhagyó ne csak bontási kereset megindítása által, hanem szabályszeiü, mondjuk: közvégrendeletben foglalt intézkedés által is, a vétkesség tüzetes megjelölése mellett, kizárhassa házastársát a törvényes örökösödésből; Mert: ha keresettel érvényesiti is örökhagyó a házastárs ellen az öröklésből kizárási szándékát, illetve annak előfeltételét : a jogfosztó hatály csak ugy állhat be, ha a kizárási szándékát, illetve annak előfeltételét: a jogfosztó hatály csak ugy állhat be, ha a kizárás jogszerűségét a biróság külön perben 1 L. a m. kir. Curia: 5077—1910., 5635—1910., 5866—1910., 801 — 1911. számú határozatait.