Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 40. szám - Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület müködése az 1911. - 1912. és 1913. évben

378. oldal. Erdélyrészi Jogi Köalöny 40. szám. az örökhagyó halála után ki is mondja, már pedig az eredmény egy s ugyanaz akár keresetben, akár végrendeletben fejtette ki tüzetesen a kizárás alapokát, mivel magában véve a keresetindításnak sincs több joghatálya, mint a végrendeletnek, amenynyiben ugy az egyik, mint a másik egyedül az örökhagyó indokolt kizárási akaratát juttatja kifejezésre. Ezen szerény javaslatom bekapcsolásával a jogkövetkezmények esélye a következő: a) ha az örökhagyó végrendeletben zárja ki házastársát az öröklésből, s a házastárs a végrendeleti intézkedésbe megnyugszik : örökösödési jogát elveszti; ellenkező esetben a végrendelettel szemben neki kell a pert megindítani, s a végrendeletben kifejezett kizárási ok alaptalanságát bizonyítani; b) ha pedig az örökhagyó a keresetet beadta: akkor az örökösöket kényszeritjük arra, hogy külön megállapítási perrel lépjenek fel s az örökhagyó állal keresetileg érvényesített kizárási ok alaposságát bizonyítsák s ekként annak az özvegygyei szemben birói Ítélettel joghatályt szerezzenek. Egyébiránt ebben az 1533, §-ban, valamint az 1708., 1754. és 1765. §§-ban ismét találkozunk az 53., 82. és 84. §§-ban előforduló s ott már észrevételezés tárgyává tett: „idejében" — nem eléggé szabatos kifejezéssel, mely itt abból az okból esik kifogás alá, mert a „halál idejében" kitétel alatt kizárólag csak az „elhalálozás időpontja" érthető, már pedig ebben az időpontban az örökhagyó keresetet nem is indíthat. Mindezek figyelembevételével szerénységem javasolja, hogy: a;s 1533. §. szövegéből a „halál idejében" kitétel hayyassék ki, a szakasz pedig a kifejtetteknek megfelelően kiegészítve újból s.övegeztessék. Szerény s igénytelen nézetem szerint a polgári törvénykönyv tervezetének 1533. §-a helyébe a következő szövegű szakasz volna felveendő; „A házastárs elveszti törvényes örökösödési jogát, ha az örökhagyó házastársának vétkessé nyilvánítása s a házasság felbontása, vagy a házastársaknak az ágytól s asztaltól való elválasztása végett a keresetet még életében megindította és jogerős ítélet meghozatala előtt történt elhalálozása folytán törvényes vagy végrendeleti örökösei által e végből 3 hónap alatt2 folyamatba teendő külön megállapítási perben birói Ítélettel kimondatik, hogy az örökhagyó keresetének hely lett volna adandó. Ugyanez a jogkövetkézmény áll be a házastársra abban az esetben is, ha az örökhagyó közvégrendeletben, az ok tüzetes megjelölésével, házastársát az öröklésből kizárta s a perreutasitott házastárs által folyamatba tett perben itéletileg megállapíttatik, hogy a házastárs kizárása jogszerűen történt." Azt hiszem, hogy a magyar polgári törvénykönyv bölcs tervezőit az 1533. §. megalkotásánál lényegileg ugyanez a célzat vezérelte s így még inkább helyes s óhajtandó volna ezt a célzatot nyíltan és határozottan is kifejezésre juttatni. A fentebbiekben kifejtett szerény megjegyzéseim vonatkoznak az 1708., 1754. és 1765. §§. rendelkezésére is. c) Ági öröklés. 1544. §. Az ági örökösödés intézménye egyike a magyar jogélet legsajátszerübb alkotásainak, mely a lefolyt hosszú évszázadokon keresztül a nép jogéletével annyira összeforrt, hogy abból a beláthatatlan hosszú időtartam elteltével és több nemzedék kihaltával sem lesz egészen kitörölhető. A polgári törvénykönyv tervezetében érvényesülő az az ujitás, hogy az ági öröklés a nagyszülői parentellára korlátoltatik: egymagában véve is sok keserű emléket fog maga után hagyni. Bár a joggyakorlat az ági örökösödés intézményét meleg kegyelettel ápolta s ápolja: annak a nagyszülői parentellára tervbevett korlátozása ellen különös figyelmet érdemlő kifogás alig tehető, mert a nagyszülői parentellán tul a esaládi kapcsolat lazul s a rokoni szeretet meleg érzése fokozatosan apad, ellenben sérti a népélet jogérzékét szerény felfogásom szerint a törvénykönyv tervezetének azon ujitása, mely az ági öröklés intézményét hagyományi intézménnyé construálja és még sértőbb az ági örökösök érdekeire az a rendelkezés, mely szerint az ági vagyon csak készpénzben, a Jiáridáskor volt értékben adandó ki, mely intézkedés annál visszásabb, mert köztudomású, hogy az utóbbi évtizedekben az ingatlan vagyon értéke sok helyen megötszörösödött, sőt ennél is nagyobb értéket nyert. Bizonyos korlátozással a magyar polgári törvénykönyv tervezete is megengedi, hogy a természetben meglevő ági vagyon 2 A per indítására esetleg rövidebb, hosszabb időtartam állapitható meg, de mindenesetre záros határidő szabandó ki, hogy a bizonytalanság állapota korlátoztassék. természetben adassék ki; ebből a felfogásból kiindulva, talán nem minden jogalapot nélkülöző annak a kérdésnek felvetése : Nem volna-e okszerűbb s a nép jogérzületével is megegyezöbb az ági vagyont, ha megvan, természetben kiadni, ha pedig nincs meg, az elidegenítési és nem a hárulási ériékben kifizetni az ági örökösöknek ?3 A magam részéről ebben az értelemben bátorkodom javasolni a polgári törvénykönyv tervezetének az ági vagyon elöröklésére vonatkozó rendelkezéseit módosítani. 1551. §. Ez a szakasz következőleg rendelkezik: „Az örökhagyó házastársától nem lehet ági hagyományul követelni azoknak az ingó dolgoknak az értékét, amelyek közös lakásuk felszereléséhez tartoztak." A polgári törvénykönyv tervezetében nem találtam fogalom meghatározását arra nézve, hogy mik azok a közös lakás felszereléséhez tartozó ingó dolgok? A közös lakás felszerelése rendszerint a nő kiházasitási tárgyaiból kerül ki. A nő kiházasitási tárgyai közé a nő kelengyéje is tartozik. Vájjon a közös lakás felszereléséhez tartozó ingó dolgok közé veendő a nő kelengyéje is s vájjon ez is az 1551. §. rendelkezése alá esik ? Ha igen: akkor ennek nyíltan kifejezést kellene adni, hogy a fennforgó kétely eloszlattassék; ha pedig nem: akkor meg azért szükséges a kivételt megállapítani, mert különben ez a kérdés sok pert fog eredményezni és sok gondot fog okozni a bíróságoknak mindaddig, mig a m. kir. Curia végleges állást fog a kérdésben elfoglalni és talán a törvénykönyv tervezetének célzatával épen ellenkezőleg, mert a mai joggyakorlat erre hajlik* és mert a szakasz rendelkezése ezt is megtűri; következőleg már ebből az okból is helyes lenne az 1551. §. intézkedését a két alternatíva bármelyikével határozottan kiegészíteni. (Folytatjuk.) űz Országos Birói és Ügyészi Egyesület müfíödáse az 1911.—191Z. és 1913. évben. Az egyesület azt a célt, a melynek elérése végett megalakult, t. i. a birói és ügyészi kar szellemi, erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvása és előmozdítása — állandó és tudatos működéssel következetesen megvalósítani törekszik. Az egyesület igazgatósága ebben a tekintetben valóban fáradhatatlan s csak az sajnálatos, hogy a vidéki osztályok ezen nem okulnak s egy-kettő kivételével teljes inercziában leledzenek. A megelőző közgyűléseken hozott határozatok végrehajtása iránt az igazgatóság intézkedett és ezen években is az egyesület érdekeit képviselni és az egész vonalon fejleszteni igyekezett. Két kérdés volt főkép, mely az egyesület működését és az eddigi közgyűléseket uralta, t. i. az automatikus előlépés és a polg. perrendtartást életbeléptető törvényjavaslatnak az a része, mely a birák nyugdíjaztatására és áthclyeztetésére vonatkozott. Az automatikus előlépés kérdésében az egyesület ugy szóval mint Írásban ismételten előterjesztések és felszólalásokkal élt, anélkül azonban, hogy sikert elérni lehetett volna. Ez is — ugy látszik — egyike azoknak a kérdéseknek, melyeknek megérlelésére hosszabb időre van szükség. Az igazgatóság ezentúl is feladatának fogja tekinteni, hogy a kérdést folyton napirenden tartva ós megvalósítását ezentúl is megfelelő eszközökkel megsürgesse, annál is inkább, mivel csak igy sikerülhet a kérdésre vonatkozó téves nézetek kiigazítása és félreértések kikerülése és kiegyenlítése. Örvendetesebb képet találunk azonban a második kérdésben. Tudjuk ugyanis, hogy a polgári perrendtartás alkalmával oly intézkedósekket terveztek, melyek ugy az egyesület összes tagjainak egyhangú véleménye, de az egyesületen kívül álló mérvadó köröknek felfogása szerint is a legféltettebb kincsünket, alkotmányunknak egyik főbiztositékát, t. i. a birói függetlenséget veszélyeztették. Ezek az intézkedések ugyanis azt célozták, hogy a törvényhozás adja meg az Igazságügyminiszternek a felhatalmazást arra, hogy a Minister a birák nyugdíjaztatása és áthelyezése iránt bizonyos időn át, t. i. az életbelépés előtt két éven és az életbelépés után is két éven át intézkedhessék. Köztudomású ma már, hogy az egyesület egyik alaptör3 Ez az elvi álláspont hosszú időn át kijegecedett íllandó joggyakorlata a m. kir. Curiának: I. 5712/1910., 4549,1911. számú határozatokat, az elidegenítési értékre pedig: 5103/1910., 5378/1010. számú határozatokat. 4 L. a rr. kir. Curia G13/1912. számú határozatát, mely állandó joggyakorlatot képez.