Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

156. oldal. Jogesetek Tára 39. szám. ságok előtt érvényesítve nem volt, itten már sikeresen érvényesíteni nem lehet. Az eként irányadó s különben is felperes beismerésével egybevágó s arra fektetett tényállásból pedig helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a peres ékszerek alperesnek átadott hozományt képeztek (optkv. 1218. §.), mert azok a házasság megkötése alkalmával s kétségen kivül a hozományra vonatkozóan a peres felek között létesült megállapodás folytán kerültek alperes birtokába s helyes a jogi következtetés arra nézve is, hogy alperes ezeket az ékszereket nem ajándékozta vissza felperesnek akkor a mikor felperes nyakába akasztotta. Ezen a ponton a kir. ítélőtábla ugy találja, hogy az ékszerekké alakított aranypénz megszűnt forgalom tárgyát képező pénz jellegével bírni s eként a peres ékszereket nem tekinti ugyan helyettesíthető, illetőleg elhasználható (optkv. 1227. §. utolsó pontja) dolgoknak és épen erre való tekintetlel, ha alperes azokat a megállapított tényállás szerint felperesnek a nyakába akasztva azzal a célzattal, hogy azt használja, visszaadta, azoknak a hozományi jellege meg nem szűnt, mert azokról maga alperes is — a lemondás kivételével — állagukat illetőleg aként, hogy azoknak hozományi jellege megszűnjék, jogosan nem rendelkezhetett; annak a megállapítására pedig, hogy az ékszernek felperes nyakába akasztása, a megkapott hozományról való lemondást jelentette volna a megállapított tényállás alapot nem nyújt. Maga a tény csak annyit fejez ki biztosan, hogy alperes felperesnek, a hozományul átvett ékszerek viselését egyelőre megengedte. Minthogy pedig az optkv. 1227. §-a nem zárja ki azt, hogy hozomány tárgyát képezhesse olyan vagyontárgy is, amely rendeltetését tekintve rendesen női külön vagyontárgy jellegével bir, minthogy az ékszer a házassággal járó terhek könnyebb viselésére — akár elzálogosítás, akár az ékszer pénzzététele utján — felhasználható s minthogy anyagjogilag helyes a felabbezési bíróság álláspontja abban is, hogy a hozományt a házasság fennállása alatt a férjtől (optkv. 1227. §-a) visszakövetelni nem lehet: felperes felülvizsgálati kérelme, amennyiben az arra van fektetve, hogy a felebbezési bíróság anyagjogi szabályt sértett szintén alaptalan. A minden ponton alaptalan felülvizsgálati kérelemnek tehát helyet adni nem lehet. A válasziratot alperes a 20 napi tárgyalási időköz 14-ik napján adta be s eként az 1863. évi XVIII. tc. 194. §-ra tekintettel elkésettnek tekintendő. Ebből következik, hogy a válasziratot, mint ilyent, díjazásra méltatni nem lehet. 1913. évi május hó 13. Kezesség (keresk.) A kereskedelmi forgalomban, minden olyan kinyilatkoztatás, a melynek az a célja és a mely erre alkalmas is, hogy a hitelezőben megnyugvást keltsen az iránt, hogy az adós tartozását annak idején ki fogja egyenlíteni, a nyilatkozó részéről a jótállás természetével bir. CXLV. 1913. G. 155/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság itélt : A. kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja s végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy felperesnek tökét, kamatot, per, felebbezési és felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: A felebbezési bíróság az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is iránytadóan azt a meg sem támadott tényállást állapította meg, hogy 1912. évi augusztus hó 18-án, M. J. a felperes cégtől lisztet akart hitelbe vásárolni, de felperes cég M. J.-nak nem volt hajlandó hitelezni és felperes cég M. J.-nak a 747 kor. 50 filL értékű lisztet mégis hitelbe csak azért szolgáltatta ki, mert alperes kijelentette, hogy M. J. az ő sógora és hogy felperes M. J.-nak hitelezhet. E tényállás szerint alperes részéről, felperes irányában tett nyilatkozatnak a kir. Ítélőtábla megítélése szerint, az volt a célja, hogy felperesben megnyugvást keltsen az iránt, hogy M. J.-tól a hitelbe adott liszt árát majd megkapja. Alperesnek e nyilatkozata a megnyugvás keltésére alkalmas is volt. A kereskedelmi forgalomban, minden olyan kinyilatkoztatás, a melynek az a célja és a mely erre alkalmas is, hogy a hitelezőben megnyugvást keltsen az iránt, hogy az adós tartozását annak idején ki fogja egyenlíteni, a nyilatkozó részéről a jótállás természetével bir. Alperes tehát, mint a ki ezekből megállapíthatóan, M. J.-ért a kereseti liszt áruk nem vitás vételárára vonatkozóan M. J.-nak kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségéért felperes irányában kezességet vállalt, — mint kezes az 1875. évi XXXVII. t.-c. 270. §-ának az utolsó bekezdése értelmében felperes keresete követeléséért egyetemlegesen felelős, ezt a követelést felperesnek egyetemleges adósként megfizetni köteles. Ezeknél fogva a felebbezési bíróságnak, felperest keresetével elutasító ítélete, PZ 1875. évi XXXVII. t.-c. 270. §-ában irt anyagjogi szabályt sérti. És igy felperesnek e miatt emelt az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-ának a) pontjára fektetett panasza alapos, egyébb felülvizsgálati panaszai pedig ebből a jogi álláspontból kifolyóan súlytalanok. — 1913. évi május hó 14. Ágyassági viszony. Ágyassági viszonynak folytatása mellett a nő részéről a férfi háztartásában teljesített oly tevékenység, milyent kisbirtokosnak háztartásában a feleség rendszerint végez, nem ellenérték nélküli munkateljesítmény, hanem oly szolgáltatás, melyet az ágyas nő, épen mert munkájáért bért nem köt ki s annak idején nem követel, az együtt, élés folyamában élvezett ellátás utján maga is megtérültnek vesz. Az ily háztartásbeli munka végzésével tehát az ágyas nő és a férH között munkabéri viszony — mely külön megállapodás hiányában is a nőt szolgálatának ellenértékéül külön munkabérnek követelésére feljogosítaná — nem létesül. CXLVI. Sz. 88/2—1913. G. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás — megtámadás hiányában — itt irányadó. Felperesnek felülvizsgálati panasza lényegileg az anyagjogí szabályok nem helyes alkalmazására vonatkozik. É panasz azonban helyt nem álló. Ágyassági viszonynak folytatása mellett, a nő részéről a férfi háztariásában teljesített oly tevékenység, milyent kisbirtokosnak háztartásában a feleség rendszerint végez, nem ellenérték nélküli munkateljesítmény, hanem oly szolgáltatás, melyet az ágyas nő, épen mert munkájáért bért nem köt ki s annak idején nem követel, az együttélés folyamában élvezett ellátás utján, maga is megtérültnek vesz. Az ily háztartásbeli munka végzésével tehát az ágyas nő és a férfi között munkabéri viszony — mely külön megállapodás hiányában is a nőt szolgálatának ellenértékéül külön munkabérnek követelésére feljogosítaná — nem létesül. A tényállás szerint a felperes részére a gazdaság körül teljesítendő szolgálatáért bér külön kikötve nem volt. Egymagában tehát a szolgálatoknak ily körülmények közt való végzése, a keresetben igényelt munkabérnek megítélésére jogalapot nem adhat. De nem adna a keresetben jogalapul külön felhozott az a körü'mény sem, hogy alperes (a férfi) az együttélés idején felperesnek megjutalmazását általában ígérte. Mert ha ez az ígérete a gazdaság körül végzett szolgálatokra is vonatkozott volna, ez, mint puszta jutalom, vagyis ajándék Ígérete az Optkv. 943. §-a értelmében Írásbeli alakot igényel s anélkül az ily Ígéretből követelésre való jog nem származik. Felperes tehát az előadottakból kifolyólag külön ellenszolgáltatásként munkabért egyáltalán s az előbbi állapot, helyreállításául jogtalan gazdagodás cimén sem követelhet, mert jogtalan gazdagodás alperes részén, aki viszont felperes ellátásáról gondoskodott, nem forog fenn s az előbbi állapot helyreállítása cimén felperes ellátása költségével alperesnek maga is tartoznék. A fent kifejtett okokból tehát helyes a felebbezési bíróságnak döntése, mellyel felperest jogalap nélkül támasztott kereseti igényével elutasította s felülvizsgálati kérelem pedig nem. teljesíthető. — 1911. évi március hó 11.