Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

154. oldal. Jogesetek Tára 39. szóm. forgó körülmények között is alkalmazandó-e ? Vagyis kérdés, hogy az alperes köteles e minden ügybeli irat kiadását külön elismerni? A jelen esetben első sorban is nem lehet figyelmen kivül hagyni azt, hogy a részvénytársaság és volt jogtanácsosa közötti megbízási viszony teljes megszűntéből folyóan az Ügyv. Rts. 44. §-ában érintett iratok kiszolgáltatásáról van szó. A megbízási jogviszony természetéből és abból, hogy ezt a jogviszonyt teljesen megszüntető felek közül felperes lakóhelye, továbbá az a helyiség, hol az átadás tárgyait képező iratok kezeltetnek s az alperes részvénytársaságnak székhelye ugyanazon egy helyen (K.-t) van, az folyik, hogy a felperesnek első sorban arra kellett volna törekedni, hojjy az ugyanazon fél az alperes által, bár különböző időkben, adott megbízás teljes megszűnésének folyományaként az iratok a felperes irodájában, mint ellenkező kikötés biján törvényszerű átadási helyen, adassanak át az alperesnek és ez utóbbihoz első sorban felhívást kellett volna intézni avégből, hogy az összes iratok átvétele céljából az alperes meghatalmazottja az iratokat kezelő vagy kezeltető felperesnél megjelenjen és ennek folytán az összes vonatkozó iratok számbavétele mellett történjen az átadás, illetően az átvétel, melynek eredményében az alperes abba a helyzetbe juthatott volna, hogy egy összesített jegyzék aláírása mellett már oly okiratot szolgáltathatott volna a volt megbízottnak, mellyel az átadást szükség esetén bárkivel szemben is utóbb igazolhatta volna. A felperes nem is állítja, hogy ő az iratok kiszolgáltatásának ezt a módját óhajtotta volna, hanem válaszában maga mondja, hogy naponta 30—40 csomag iratot, összesen 400-nál is többet küldött az alperesnek, tehát 400-nál is több darab elismervény kiszolgáltatása lett volna igy az alperes feladata. Az a körülmény, hogy az alperes az A/, alatti levélben a folyamatban levő peres ügyekre vonatkozó iratoknak beküldését, de nem egyúttal azt is kérte, hogy ezek postán küldessenek neki, nem gátolhatta a felperest abban, hogy a teljesítés helyén való szolgáltatás céljából első sorban a fennt kiemelt felhívást intézze az alpereshez, melynek eredménytelensége esetében az iratoknak birói letétbe helyezése következhetett volna be. Az iratoknak fennt kiemelt nagyobb számát e perben nem lehetett figyelmen kivül hagyni, mert bár e perben csak egy iratnak átvételéből folyó egy elismervény adására irányul a kereseti kérelem, de e perben is kiemelendő körülményt képez az, hogy az állandó birói gyakorlat szerint a pervitel tartama alatt az ügyvéd az ügyfél érdekének kíméletével tartozik és azt nem terhelheti nem célirányos költséggel; következően áll ez a megbízási viszony megszűnte esetére is, mikor miként jelen esetben is, a megbízási viszonyból folyóan az ügyv. rts. 44. §-ának rendelkezéséhez képest teljesít szolgáltatást. Ha tehát az ügyvéd az ügyiratok átadásának, mint tőle eredő szolgáltatásnak a fentiek szerintitől eltérő módját választva, postai uton ajánlva küldi meg volt ügyfelének a vonatkozó ügyiratokat, egyfelül az iratok netáni elvesztése az ö hátrányára esik, miután szó sincs arról, hogy az elküldésnek ezt a módját alperes meghatározta, vagy jóvá hagyta volna, másfelöl ily körülmények között minden egyes ügybeli iratra vonatkozó külön elismervény adását nem követelheti a következő okokból sem: Nem lehet vitás, hogy az ajánlott leveleknek cimzett részére való kézbesítése alkalmából a postahivatal a feladó megbízottjaként jelentkezik és hogy ekkor a postai kézbesitökünyvbe a cimzett vagy meghatalmazottja az átvételt az idő megjelölésével bejegyzi, következően a címzettnek ez a ténye, a fenforgó esetben azonos hatályú azzal a ténnyel, mintha az ajánlott levél átvételének elismerését a cimzett a feladó részére teljesítette volna. Ha pedig a feladó azt is kívánja, hogy az átvételnél tény leg és megfelelően való megtörténte külön okirattal igazoltassák, ez módjában állott volna, mert a postai tarifák és posta üzlet szabályzat I. rész 13. §-a értelmében az ajánlott levél postai küldéséről — a postai megbízások kivételével — tértivevényt kívánhat. A szakasz 5-ik bekezdése szerint pedig a postahivatal a tértivevényt is aláíratja a címzettel. Az aláirt tértivevényen a kézbesítést igazolja s a tértivevényt közönséges levél módjára a feladónak kézbesiti. A 6. pont szerint a tértivevény melletti kézbesítés utólag is kérhető. Esetleg felszólamlás utján a postahivataltól a kézbesitőkönyv adatai alapján elismervényt kaphatott volna a felperes arról, hogy a cimzett részére a kézbesítés valóban megtörtént, aminthogy ez a jelen esetben nem is vitás, valamint az sem, hogy dr. M. J. alaperesi ügyvéd még a kereset beadása előtt kijelentette, hogy a szóban forgó iratot az alperesi részvénytársaság átvette. E részben a felebbezési bíróság ítéleti indokolásából kitetszően a felperes azt vitatta ugyan, hogy a nevezett ügyvéd az erre adott meghatalmazást fel nem mutatta, igy a szóbeli elismerés már azért is értéktelen, de azt már nem is állította a felperes, hogy a meghatalmazás igazolását sikertelenül kívánta volna. Minthogy pedig a perben az alperes részv.-társaság tette azt a kijelentést, hogy a nevezett ügyvéd az iratok átvételét elismerte, ebből nyilvánvaló, hogy ez a szóbeli elismerés az alperes megbízása alapján megtettnek tekintendő. Ez a körülmény azonban csak az átvételnek tényleges megtörténtére vonatkozhatik, de iratszerü adatot nem pótolhat. Igaz ugyan az is, hogy a szolgáltatás tárgya sem a postai kézbesítő könyvből, sem a netán nyerhetett térti-vevényből ki nem tűnhetik, de ha felperes a közte és a volt megbízója közötti jogviszonyból folyóan a fentiek szerint kiemelt átadási módtól egyoldalúan eltért, a jelen esetben nem kívánhatja a külön elismervény átadását, mert a felperes, mint pénzintézeti volt jogtanácsos és az alperes részvénytársaság között a megbízásból folyó jogviszony egységesnek tekintendő, habár minden a megbízó érdekében vitt ügyre vonatkozóan külön meghatalmazást kapott is, de ez csak kifelé, a képviselt ellenfelével szemben bírhat befolyással, ellenben a megbízó s a megbízott ügyvéd közötti jogviszony egységességét a fenti körülmény azonban meg nem szüntetheti. Ebből folyóan a felperes az általa volt megbízójának átadott iratokra vonatkozóan csak egységes elismervényt kívánhatna, vagyis az ellenszolgáltatást csak oly módon kérhetné, mintha a fent kiemeltek szerint, vagyis egységesen történt volna az átadás, melynek eredményében egy összesített elismervényt esetleg kaphatott volna. A telebbezési bíróság ítéletében megnyilvánult az a jogi álláspont, hogy az Ügyv. Rts. 66. és 68. §-ai rendelkezéseire is tekintettel, a kötelességszegés vádjával szemben való védekezés sikeréhez is elismervényre lehet szüksége a felperesnek és igy annak kiadására ez alapon is kötelezendő lenne, jelen esetben azért nem bir megállható alappal, mert a felperesnek, mint megbízott ügyvédnek, érdeke a volt megbízójának netáni kötelességszegés vádjával (Ügyv. Rts. 66. §.) szemben meg van védve már azáltal, hogy a szóban forgó irattal egyidejűen levelet is küldött a címzettnek, amelyben kiemelte, hogy mi az átadás tárgya. Ha a cimzett nem a levél tartalma szerinti dolgot kapja, erről az adóst késedelem nélkül értésiteni tartozik, hogy az adós a szükséges reklamációkat a postahivatalnál idejekorán megtehesse. Ha ezt a cimzett, miként a jelen esetben az ajánlottlevélnek 1911. évi november hó 22-én történt elküldéséből a keresetnek 1912. július 8-án történt beadásáig meg nem tette, ez esetben nyilvánvaló, hogy a címzettnek lenne feladata kimutatni, hogy az adós-levelében feltüntetett Latot az ajánlottlevél átvételének elismerése mellett sem kapta meg, mert a kötelezett szolgáltatásának elfogadása az annak elfogadója részéről annak elismerésére mutat, hogy a teljesítés megfelelő volt. Továbbá nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy az ügyvédi könyvek vezetése tárgyában 1876. március hó 12-én 3567. I. M. sz. alatt kelt rendelet XX. pontja értelmében a rendeletben felsorolt könyveket maga az ügyvéd, vagy a saját felelősségére a személyzet egyik tagja vezeti, melyek iratszerü adatot kell, hogy tartalmazzanak arra nézve, hogy az ügyvéd a fél részére minő szolgáltatást tett (V. pont bekezdése). Ebből folyóan és tekintettel arra, hogy a feljegyzési s a főkönyvek a rendelet II. pontja szerint hitelesitendők és azok vezetése tárgyában tüzetes a rendelkezés, különbséget is kell tenni az ügyvéd, mint megbízott által teljesített szolgáltatásból folyóan a megbízóval szemben támasztható s azon igény között, mely a fizető oly más adóst szolgáltatása alapján megilleti, a kinek a törvény vagy törvényes rendelet nem nyújt alapot arra, hogy a saját szolgáltatásának igazolására saját Írásbeli feljegyzései is bizonyítékot nyújthassanak egyéb más iratszerü adatok mellett. Ha tehát nem is alapos az alperesnek az a panasza, hogy a postai feladóvevény birtoka elegendő az irat elküldésének igazolására, mert az iratnak postára ajánlottlevélben történt feladása folytán annak tényleges megkapása szempontjából, a feladóvevény magában véve bizonyítékot nem nyújt, de eltekintve a postára adást igazoló feladóvevény birtokától, a fentiekből kétségtelen, hogy a fennforgó körülmények között is a szóban forgó iratok kézhez kapásának bizonyítására szolgálnak: a kézbesítéstől számítva csak három év múlva kiselejtezett postai kézbesítőkönyvnek az átvétel elismerését tárgyazó adata s további időre is és pedig a szolgáltatás tárgyának megjelölésére is, az ügyvédnek a hiteles könyvekbe történt vonatkozó feljegyzései, melyek együttvéve kellő adatot szolgáltatnak a netáni kötelességszegés