Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 27. szám - Bünsegély és társtettesség. Folytatás

27. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 265. oldal. Összegezzük az elmondottakat és hasonlítsuk össze a multat a jelennel. Ha egy Frangepán vagy Thurzó, vagy bármelyik hübér-ur, vagy zászlós országnagy az ősiség pallos-jogos levegőjében azt mondta egy másiknak: „Odaadom feleségül a lányomat a fiadnak és odaadom Bálványosvaralját a várral és negyvenezer holdakkal, erdőkkel, mezőkkel, jobbágyakkal, de, ha a lányom magtalanul elhall, ugy nekem vagy, ha nem élnék, elsőszülött György Fiamnak ugy fogjátok azt visszaadni, miként én azt nektek adtam, mert minden vagyon a mi ősi az ősökhöz kell visszajöjjön és ha nem ugy fog történni, hát 1600 vitézeket küldök a várba és a nyakatokra". Hát ennek van teteje! Ez egy ősmagyar grandiózus kijelentése, amelyre nem lehet ellenvetéseket tenni. Az ember leveszi a kalapját és azt mondja: Ez eay ági öröklés meg nem felebhczhetö rendje. De az, hogy Nyegrutz Vaszilika az ősei jogán visszafoglalt egy mariseli vityillót, vagy hogy Rákóczi Mór visszaült a régi szeszfőzdébe, vagy hogy Balázs Pál visszahelyezés folytán Kecskeméten egy fél hold gyümölcsösből újból önkezűleg szedheti a gyümölcsöt. Hát kérem ez nem ági öröklés. Ez csúfolódás a történelmi osztályok megszentelt hagyományaival. Ez kisemmizése és veutocskolása a régi magyar nemesi és főnemesi osztály évszázados szokásainak. Nem kiirtani akarjuk ezeket a szokásokat, hanem fenntartani. Nem nevetségessé tenni, hanem azok részére, akik véralkatuk szerint ezt igénylik konzerválni. Ez pedig a megváltozott viszonyok és a demokrácia elöhaladása folytán, mint a törvényes örökösödés rendje, nem lehetséges. Találnunk kell egy fix végrendeleti formulát, amelylyel az ági öröklést az, aki vele élni akar, vagyonára nézve életbeléptetheti és amely formula az ági öröklést, a többi végrendelet szerint való örökléstől törvényben precizirozott volta miatt mégis megkülönbözteti. Ezáltal konzerváljuk a jogot, a szokásokat és az ági öröklés alapeszméjét anélkül, hogy azt a korszellem irtó ostromának kitennénk. (Folytatjuk.) \ X Bűnsegély és íársíteség. Irta: Dr. írk Albert. (Folytatás.) A bünsegély okozatosságára vonatkozólag mig az irók nagy része a eausalitás fennforgását a bünsegély büntethetőségének konstitutív elemeként tekintik, addig egyesek, igy Haupt és Cohn ezt tagadóba veszik. Ez utóbbi állásponton van egyébként a Beichsgericht is. Az elvi határozatot kiváltó eset a következő volt: Schr. abból a célból, hogy J. lopást kövessen el, ennek hamis kulcsot ad. De a kulcs nem talál és igy J. más eszközzel nyitja fel a zárt. A Beichsgesicht Schr.-t a következő indoklással bűnsegédnek minősítette: „A bünsegély tényálladékához elegendő, ha — a tettesnek az elkövetéshez segély nyújtatott még akkor is, ha a nyújtott segély az eredményre nézve minden hatás nélkül maradott."1 Tehát eausalitás nélkül: bünsegély. Haupt3 fejtegetései szerint a bünsegély megállaptásához elegendő, ha valamely cselelekmény az eredmény serkentését, előmozdítását szolgálja, vagyis, ha az utóbbi az illető cselekmény nélkül nem haladott volna olyan könnyen a megvalósulás útján előre. A tettesség és bünsegélynek ezjn alapon nyugvó szemléltető megkülönböztetését a következőkben nyújtja: gondoljunk két egymást metsző köre, melyek úgy metszik egymást, hogy egy tekintélyes részt közösen zárnak egybe. Ez a tér (A) az a terület, melyen a tettes- és segéd-cselekmények csak a dolus különböző tulajdonsága által különböznek. A metszetek egyike iB) pedig, amely e közös területen kívül fekszik a főcselekmények területét foglalja magában, a második kívül fekvő metszet (6') pedig az előkészületi és nem okozatos segely-cselekményeket. Ha most az A területet a B metszethez vesszük, úgy előttünk áll a tettes és társtettes cselekményeknek az egész területe, ha pedig az A területet a C metszettel foglaljuk össze, a bűnsegéd cselekmények területét látjuk magunk előtt. Haupt felfogására vonatkozólag jelenleg csak arra utalunk, hogy az, mit ö valamely eredmény causalitáson kívül fekvő előmozdításban lát, az maga is az okozatosság törvényei alatt áll, amennyiben valamely büntetőjogilag releváns eredmény létesítésénél tényleg szerephez jut. Erről bővebben alább Thyrén álláspontjának bemutatásánál. Továbbá Haupt visszatér a már 1 Entscheidungen des Reichsgerichts in Strafsachen Bd. 6. 2 Haupt: Beitrage zur Lehre von der Teilnahme. Zeitschrift. XV. rég elavult felosztáshoz, mely lényeges és nem lényeges segédi tevékenységek között különböztetett. Ujabban Cohn3 kísérelte meg a német birodalmi törvényszék álláspontját igazolni: valamely eredmény tényezői között causalis és nem causalis feltételek között téve megkülönböztetést. Ez utóbbi feltételek bizonyos körülmények között Cohn szerint a bünsegély létesítéséhez elegendők. Felfogásának szemléltetésére ö is a már Haupt által használt egymást metsző két excentrikus kört használja, melyeknek közös felületét a causalis és elösegitő tényezők alkotják, Ez utóbbiakat illetőleg az objektív tényálladékból Cohn szerint nem lehet megállapítani, hogy vájjon a tettességhez vagy bünsegélyhez tartoznak-e ? A causalis előmozdító tényezők úgy társtettességet mint bünsegélyt létesíthetnek: társtettességet causalitásuk miatt, bünsegélyt: „wegen der Beziehung des Beförderns" (31 1.). Álláspontjának igazolásául hozza fel a következő példát: T megtámadja X-et. D látva ezt, a közelből X-vtí lő, mig a golyó repül, X-et már T megöli. „Itt B lövése és X halála között nincs semmi okozati összefüggés. Mégis kétségtelen — írja Cohn —, hogy a lövés elömozditóan hatott, mert a veszély, hogy X megfog öletni, a lövés által nagyobbodott". Amint látható a segítés, előmozdítás fogalmát az okozatiság kirekesztésével a kisebb vagy nagyobb valószínűség fogalmain épiti fel. És ebben van elméletének a legfőbb gyengéje, mert soha sem állapitható meg minden kétséget kizárólag, hogy vájjon valamely tényező bizonyos eredmény valószínűségét növeli-e vagy sem ? De tarthatatlan amiatt is, mert mint Delaquis is helyesen hangsúlyozza: egy nem causalis előmozdító tényező forgalmi lehetetlenség.4 A bünsegély causalitását tagadóba vevő vélemények kiindulópontja, amint láttuk, az elősegítés, sodritás (Befördern) fogalma. Lássuk tehát ezt kissé közelebbről. Az iránt kétség nem lehet, hogy miként a tettesség jogdogmatikai fogalmához a természeti szemléleti mód alkalmazása a kiinduló pont, aként a bünsegély fogalma is a „segély" tényleges jelentőségének felfejtésére vezetendő vissza. Itt tehát a felmerülő kérdés igy hangzik: egy eredmény antecedensei közül mit nevezhetünk serkentőnek, segítőnek vagy előmozdítónak? Hogy e kérdésnek eldöntése nem olyan egyszerű, legjobban Thyrén nagy elmeéllel irott fejtegetéseiből látható.5 Thyrén szerint az elömozditó vagy segítő és hátráltató tényezők fogalmi elkülönítéséhez ketlő szükséges. Szükséges először, hogy az eredmény bizonyos vonatkozásban nem in concreto, hanem in abstracto tekintessék és pedig ugy, mint két kontradiktórius , ellentét (pld. több mint 10 perc), (nem több mint 10 perc) egyike. Továbbá másodszor a beosztandó tényezők nem tekintendők élőtől fogva fixeknek, hanem olyanoknak, melyek változás alatt állanak és pedig olyan változás alatt, mely az egyik vagy másik ellentét irányából indul ki. Az első kérdésre, hogy t. i. a konkrét .A-ból mennyi vonandó ! le, hogy az absztrakt eredmény: W legyen nyerhető, válaszul azt adja: annyi, hogy W még mindig elég konkrét legyen ahoz, hogy bizonyos eredményként szerepelhessen. Arra pedig, hogy miért kell az eredmény tényezőit változás alatt levőknek tekintenünk, a következő példával ad feleletet: ha egy versenyparipának a súlymegkönnyitését vizsgáljuk és azt kutatjuk, hogy j az ezen eredmény: A absztrakt kategóriájára : W-re nézve előmozditólag hatott-e, e kérdésnek csak ugy van értelme, ha a konkrét súly megkönnyítést más tényezőkkel hasonlítjuk össze. Tehát Thyrén szerint ahoz, hogy az előmozdító és gátló tényezők közötti ellentét jogilag alkalmazható legyen, szükség van egy ; szilárd princípiumra, mert egy tetszés szerint választott többé, vagy kevésbé parallel lejátszódó causalis lánccal való összehasonlítás odavezetne, hogy az összehasonlításra felhasznált causalis lánc változásával egy tényező tetszés szerint majd előmozdítónak, majd gátlónak lenne tekintendő. Az emberi cselekvésnél tehát, mint amelyben a jogilag érdekelő tényezők a maguk kiinduló pontjukat bírják, a kísérleti objektumként szerepelő tényező hipotétikusan eliminálandó, azután pedig a hipothetikus eredményt: Ai a konkrét eredménnyel ,4-val kell össze^ hasonlítani. Ennek megfelelően végül az Ai—A sor ama másik sorral lesz összehasonlítva, mely W-fBl {A absztrakt kategóriája) kontradiktórius ellentétjéig non W-ig terjed. És amint Ai—A iránya a TF—non TF-vel, vagy non W—11-vel egybeesik, az illető tényező elősegítő vagy gátló. Amint látható, Thyrén fejtegetéseinek szükségképi követ3 Cohn: Wie scheiden sich Mittáterschaft und Beihilfe? 1904. 4 „...ist nicht einzusehen, wie er gerade von der Burichen Kausalitátstheorie ausgehend .nicht kausale" Antecedentien als befördern bezeichnen kann". Zeitschrift XXVI. 5 Thyrén: Abhandlungen aus dem Strafrechte und der Rechtsphilosophie. I. 61. és köv. 1.