Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 27. szám - Bünsegély és társtettesség. Folytatás

266. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 27. szám. kczménye az, hogy az összes nem causalis előfeltételek büntetőjogilag indifferens körülmények. Vagyis az ő absztrakt és konkrét kategóriáihoz visszatérve : nem causalis tényezők felvétele esetén a hipothetikusan eliminált eredmény: Ai a konkrét eredménnyel: 4-val lenne egyenlő. Részünkről azon Írókhoz csatlakozva, kik a bünsegély causalitását vitán kívülinek tartják, kérdezzük: tehető-e megkülönböztetés a tettesség és bünsegély között az objektív tényálladék szempontjából ? Feleletünk itt is tagadólag hangzik. Az uralkodó felfogással szemben u. i., mely szerint az, ki magára okoz: tettes; ki másoklcaT együtt okoz: társtettes; az pedig, ki csak az eredmény egyik feltételét valósítja meg: segéd, mi azt valljuk, hogy az, ki az eredmény valamelyik feltételét létesítette, az eredményt maga okozta, ezért tehát büntetőjogilag ö felel. Ezek után tehát megállapíthatjuk, hogy a tettesség és bünsegély között sincs a tényálladék objektív oldalát tekintve: fogalmi határválasztó. Lássuk most a szubjektív tényálladékokat. A tettes dolusa, a Liszt-féle képzet elmélethez csatlakozva, a következőket foglalja magában: az akarati tevékenység, vagy fiziológilag meghatározva, az izom innerváció képzetét, azután a bűnös eredmény képzetét és végül a kettő közötti okozati összefüggésről levő képzetet. Thyrén szerint pedig az eredmény képzete soha sem lehet valamely konkrét (A) eredmény képzete, hanem mindig egy ilyen konkrét eredmény absztrakt (W) kategóriájáé. És viszont aT akarati tevékenység és eredmény1 közötti okozati kapcsolatról való képzetnek is a konkrét eredmény absztrakt kategóriájára kell vonatkoznia. Vagyis a tettesnek képzete kell legyen arról, hogy cselekménye által a TT absztrakt eredmény bekövetkeztének lehetősége nagyobbodott. Ha a tettes dolusa mellé a társtettesét állítjuk, azt látjuk, hogy ez ugyanazon elemekből áll, mint a tettesé. Vagyis, hogy ;t társtettes szándéka megállapítható legyen, ép ugy szükséges, hojf képzettel rendelkezzék az akarati tevékenységről, illetve az eredményről és a kettő közötti okozati kapcsolatról, mint maga a tettes. Kérdés tárgya tehát csak az lehet, hogy mennyiben nő a társtettes képzete szerint az eredmény létesülésének lehetősége a másik tettes cselekményének bekövetkezése által? Amennyiben az egyik társtettes, mondjuk: A, a maga cselekménye által minél nagyobbnak látja az eredmény (W) bekövetkeztének lehetőségét, annál kevésbé fog egy másik társtettesnek, mondjuk: Z?-nek tevékenységére számítani. A társtettes dolusa tehát itt a tettes dolusához igen közel áll/' Ha pedig fordítva .4. az eredmény létesülése lehetőségének nagyobbodását ép a másik tettesnek, B.-nek cselekményében látja, annál csekélyebb lesz a maga bünösségi foka. Tehát látható, hogy hiányzik minden olyan objektív alapon nyugvó mérték, mellyel az elhatárolás e szempontból is lehetséges volna. Nincs ez másként a bünsegélynél sem. A bűnsegédnek is, hogy cselekménye dolosusnak legyen minősíthető, képzettel kell rtnrklkeznic s-yM izom íniw.cicj i xl, a bűnös eredményről es ezek causalis összefüggéséről. Vagyis mint Cohn helyesen mondja : a segédnek vagy arról'lehet képzete, hogy az ő tevékenysége által az eredmény (II') létesülésének lehetősége nagyobbodik vagy arról, hogy nem. Mely utóbbi esetben természetesen dolus fennforgásáról nem beszélhetünk. Ha pedig a bűnsegéd képzete az eredmény beállta lehetőségének nagyobbodására vonatkozik, ugy a segéd dolusa ugyanazon elemekből áll, mint a társtettes dolusa. Vagyis, ha a segéd: X egy másik személyt: F-t tettesként képzel el, ugy ugyanazon képzetet alkotja, mint a társtettes, hogy t. i. az 1' részéről várt cselekmény az eredmény beálltának lehetőségét nagyobbítja. És a mit az eredmény bekövetkezésének lehetőségéről a társtetteségnél mondottunk, áll itt is, vagyis az elhatárolás objektív kritériumokon nyugvó mértéke hiányzik. Látjuk tehát, hogy amiként nem sikerült qualitativ különbséget tennünk a tettes és társtettes dolusai között, akként nem tudtunk ilyen alapon nyugvó válaszfalat húznunk a segéd és tettes dolusa közé. A különbség pusztán quantitativ: a tettes és segéd dolusa között a képzetek eröfokában megnyilvánuló különbségeknek megfelelően. Ugyanez a helyzet a cselekmény motívumát illetőleg is. Arra, hogy a cselekmény motívuma egymagában nem lehet a demarkáció alapja, már reá mutattunk: Itt még csak a következők megemlítésére szorítkozunk. A legtöbb büntetendő cselekmény motívuma valamely önző érdek. Nem lehet tehát a segéd cselekményét a tettesétől egyszerűen azzal elhatárolni, hogy a segéd pusztán egy idegen érdeket akar előmozdítani. 6 Cohn: i. m. 34. Igen gyakran ez érdek-alárendeltségben nagyon is fő-érdekek lappanganak burkolt formában. A cselekmény motívuma jóval túlnyul a látszólagos célon. És az egész segédi tevékenység az a bizonyos mesebeli köpeny, mely alatt szabadabban lehet operálni. Fejtegetéseink eredményeit összegezve, megállapíthatjuk, hogy sem a bűnsegéd dolusában, sem cselekménye motívumában nem található meg a qualitativ elhatárolás alapja. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. = Szentesített törvények. A hivatalos lap holnapi száma közli a Japánnal 1912 október 23-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés becikkelyezéséről szóló 1913. évi XIX. törvénycikket. = A magyar polgári törvénykönyv. A budapesti ügyvédi kamara választmánya dr. Brüll Ignác elnöWéte alatt legutóbbi ülésében foglalkozott a magyar polgári törvénykönyv tervezetével. Dr. Balogh Jenő igazságügyminiszter ugyanis leküldötte a magyar polgári törvényvöyv tervezetét az ügyvédi kamarának azzal a kéréssel, hogy azt tegye beható kritika tárgyává és észrevételeit közölje a miniszterrel ez év szeptember 15-ig. A kamara választmánya dr. Papp József kamarai elnökhelyettes elnüklésével bizottságot küldött ki e lontos munkálat előkészítésére. Hogy a kamara abban a helyzetben legyen, hogy ezt a nagy anyagot mentől behatóhban és alaposabban megbírálhassa, négy csoportra osztotta a kiküldött bizottságot. Az első csoport, amelynek elnöke dr. Medgyes Simon, foglalkozni fog a személyi és családi joggal. A második csoport, amelynek elnöke dr. Köves Béla, feldolgozza a dologi jogot. A harmadik csoport elnöke dr. Gold Simon és dr. Kőnig Vilmos. E csoport a kötelmi jogot fogja tanulmány tárgyává tenni. A negyedik csoport pedig, amelynek elnöke dr. Baracs Marcel, a kamara ügyésze, az öröklési jog kérdéseivel fog foglalkozni. A négy csoportban összesen negyven kamarai tag működik mint előadó és mint véleményező. = Parlamentarizmus és mentelmi jog cim alatt a Jogtudományi Közlöny legközelebbi számában (26.) szigorú bírálat tárgyává teszi az országgyűlés mentelmi bizottságának a mentelmi jog felfüggesztése körül követett legujabbi gyakorlatát, mely minden a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérés tartalmát képező feljelentésben a képviselő zaklatását látja. És „Mit jelent ez? Bariamentárizmust ? Mentelmi jogot? Önkényt? Vagy pajtáskodást ?" — szavakkal végzi. = A magántisztviselők nyugdíjjáruléka. A Curia kereskedelmi-, váltó- és csődügyi jogegységi tanácsa június 7:én a kir. Curiának eddigi gyakorlatától eltérően, arra a kérdésre, hogy a munkaadó érvényesen kikötheti-e, hogy az alkalmazott abban az esetben, ha a szolgálatból önként kilép, a nyugdijalapból az abba nyugdíjjárulék címén fizetett összegeket vissza nem követelheti és a nyugdijalaphoz való igényét is elveszti — iqenlölcQ felelt. A kir. Curia polgári jogegységi tanácsa folyó évi június 21-én tartott ülésében a kérdésre szintén iqennel felelt. = Hiteljogi határozatok. 1. A férj cipészüzletéhez tartozott és árverésen eladott ingókat a feleség az árverési vevőtől megvette és a saját házában, ugyanabban a helyiségben, hol férje üzlete volt, önálló cipészüzletet nyitott és férjét üzletvezetőül alkalmazta. Kimondatott, hogy az 1908 : LVII. t.-cikkben meghatározott üzletátruházás a szerződési vétel és az árverés megtartása körül az árverési vevőt, valamint a feleséget terhelő rosszhiszeműség hiányában nem forog fenn. (C. 1053/1913. IV. p. t.). 2. Az alapszabályoknak az az intézkedése, hogy az igazgatósági tagoknak nem mindenike jogosult a cégnek együttes jegyzésére, a K. T. 184. §-ába ütközik. (C. 183/1913). 3. Az oly kikötés, mely szerint a főnök kötbér fizetése nélkül megtagadhatja az alkalmazottnak szolgálatba felvételét, mig az alkalmazott csak 4000 korona inagas kötbér fizetése mellett szabadulhat a szolgálatba való belépéstől: az alkalmazott ipari szabadságának ily módon való lekötése a felperes, mint a főnök előnyösebb helyzetének a gazdaságilag gyengébb alperesre nézve aránytalanul súlyos feltételek mellett való biztosítását célozza, tehát a jó erkölcsökbe ütköző szerződéses megállapodásnak tekintendő. (C. 687/1912. IV. p. t.). 4. Uj gép helyett régi gép szállítása a K. T. 350. §-ába ütköző csalást képez. (C. 731/1912. IV. p. t.). (Hiteljogi Dtár VII. sz.).