Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 27. szám - A cégjog köréből

VI. évfolyam. 27. szám. Kolozsvár, 1913. július 6. ERDEEVRESZnOGI HOZLOHY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, birők, ítélőtáblai tanácsjeggzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : A cégjog köréből. — A „Tervezet", különösen az örökjogi rész. Irta : Dr. Heppes Béla. (Folytatás). — Bünsegély és társtettesség. Irta: Dr. Irk Albert. (Folytatás). — A kir. Guria és a stornódij. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X íl cégjog köréből. (Sz.) Gyakran érezhető a jogélet terén, hogy bizonyos helytelen felfogás annyira meggyökeresedik, hogy azt csaknem mindenki axiómának, megdönthetetlen igazságnak tartja anélkül, hogy eredetét, értelmét és következményeit alapos kutatás tárgyává tenné. Ha egy-egy ilyen téves felfogás csak az elméleti jogászok közt talál követőkre, annak hatása csekély, de exisztenciákat tehet és sokszor tesz is tönkre, ha a gyakorlatban is meghonosodik. E cikk keretében két ilyen nézettel kívánunk foglalkozni, melyet a .jogegység" nevében érintetlennek tart. a jogtudományon kívül a gyakorlat is. * Ilyen mindenekelőtt a cég, helyesen az üzlet áruházásának kérdése. A K. T. 12. §-a erre vonatkozóan azt rendeli, hogy „aki valamely kereskedelmi üzletet szerződés vagy örökösödés utján szerez meg, azt a volt tulajdonos, vagy jogutódainak beleegyezésével az addigi cég alatt az utódlást kifejező toldással vagy anélkül használhatja." E rendelkezésre vonatkozóan irodalmunkban Neumann Ármin (A keresk. törv. magyarázata I. köt. 58. 1.), Nagy Ferenc (Keresk. jog I. köt. 116. 1.), Klupathy Antal (Keresk. jog L köt. 91. 1.) és Vályi Sándor (Magyar cégjog 164. 1.) azt tanítják, hogy ez csak a bejegyzett cég átruházására vonatkozik s indokul a kifejlődött birói gyakorlatra hivatkoznak. A birói gyakorlat pedig a K. T. 16. §-ának második bekezdésében foglalt ama rendelkezés alapján, hogy „a kereskedő cégének bejegyzése előtt nem részesülhet azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít", mondja ki a fenti elvét. A budapesti kir. ítélőtábla 5028/78. sz. határozata kategorikusan jelentette ki, hogy „be nem jegyzett cég átruházásnak tárgyát nem képezheti sem szerződés, sem örökösödés utján." Ugyanily elvet mondott ki ez a tábla az 5089/93., 5048/93. és 5028/98., valamint a kir. Kúria a 250/905. sz. határozatában (feltalálhatók Márkus döntvény gyűjteményében.) Ennek a nézetnek, illetve gyakorlatnak helytelen volta azonnal kitűnik, ha vizsgálat tárgyává tesszük, hogy mi a cég, hogy van-e cé^átruházás és hogy a K. T. 16. §-ának hivatkozott második bekezdése a kereskedők részére fentartott jogok alatt érti-e az üzletátruházást is ? A K. T. 10. §-a szerint a cég azon név, mely alatt a kereskedő (az 5. §. rendelkezése folytán csak a teljes jogú kereskedő) keresk. üzletét folytatja. A cég tehát csak név s nem önálló jogi személy. (Klupathy i. m. I. köt. 77. 1.) Neve az üzletet folytató személynek és nem az üzletnek mint vagyonösszességnek. S mint ilyen személyes, a személytől el nem választható jog. Tehát átruházhatatlan. Ily értelemben nem is a cég, hanem csak az üzlet képezheti átruházás tárgyát. Maga a törvény is (K. T. 12. §.) az üzletnek s nem a cégnek átruházásáról szól. Hasonlóképen üzletátruházásról beszél és intézkedik az 1908: LVII. t.-c. is. Minthogy pedig eszerint cégátruházásról beszélni csak fikció, azért azt, hogy az átruházott üzlet esetén a törvény az előbbi cég használatát megengedi, csak a cégvalódiság elve alóli kivételnek kell tekinteni. Ebből folyóan arra az eredményre, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a K. T. 12. §-ában körülirt esetben a cég bejegyzett volta az átvevő által való céghasználatra nézve teljesen közömbös. Ugyanezen eredményre jutunk akkor is, ha a K. T. ismertetett 16. §-ának helyes értelmét kutatjuk. Mit is mond ezen § második bekezdése, melyre a gyakorlat az előrebocsátott álláspontját alapítja ? Azt, hogy „mig a bevezetés meg nem történt, a kereskedő azon jogokban, melyeket a jelen törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet, azonban elvállalt keresk. kötelezettségeiért, harmadik személyek irányában, a jelen törvény értelmében felelős." Eltekintve már most attól, hogy ez az intézkedés következetesen keresztül nem vihető, mivel a jogok és kötelességek egymástól szigorúan el nem választhatók (Nagy Ferenc i. m. I. köt. 87. 1.), nem vonható a jogok fogalmi körébe a cég, helyesen az üzlet átruházása, mert ezt, mint jogot a törvény külön sehol sem emliti. A K. T. 12. §-a is csak az átruházott keresk. üzletnek az addigi cég alatti folytatásáról tesz említést s ez okból legfennebb arról lehet szó, hogy az átvevő az átruházó cégét a cégjegyzékbe való bevezetéséig nem használhatja, de azt, hogy a cégnek már az átruházás idején való bevezetett volta lenne szükséges, ebbe a szövegbe bele nem magyarázható. Klupathy Antal (i. m. I. köt. 96. 1) szerint is a kereskedői minőségtől független jogokat a be nem jegyzett kereskedő is igénybe veheti és ezen véleményének mintegy kiegészítéséül (i. m. I. köt. 99. 1.) a cégbitorlásra vonatkozóan mondja, hogy a birói gyakorlat szerint a cég bevezetett volta a cégbitorló elleni kereseti jog szempontjából közömbös. Ha pedig ezt a cégbitorlásra vonatkoztatva elfogadjuk, nem lehet okunk arra, hogy cégátruházás esetében sokkal szigorúbb álláspontra helyezkedjünk. Szakítani kell tehát az ismertetett gyakorlattal, mert csakis az általunk helyesnek jelzett irány lesz képes megszüntetni azokat az exisztenciákat tönkre tevő eseteket, melyekre Schuszter Rudolf (Jogtud. Közi. 1909. évf. 451 lap) utal. Ritkábban előforduló, de nem kisebb jelentőségű eset az, hogy a cégbitorlás esetén a hozott határozat csak akkor tétetik közzé, ha a panaszlott marasztalva lett. Ez az álláspont a K. T. 24. §-ának utolsó bekezdésén alapszik. De csak látszólag, mert abból más következtetés is levonható. A K. T. 24. §-ának utolsó bekezdése ugyanis csak azt mondja ki, hogy „a törvényszék.... a sértett fél kérelmére hozott határozatának a marasztalt fél költségén leendő közzétételét is elrendelheti." "Ezt a rendelkezést általánosan akép magyarázzák, hogy a panaszlott a felmentő határozat közzétételét nem kívánhatja, mert a törvényben csak a sértett fél kérelme folytán való közzétételéről van szó (Neumann i. m. I. köt. 82. lap.) Ugyanez a birói gyakorlat is. Gondolatunk szerint azonban ez is téves. A törvény kelet-