Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 26. szám - Bünsegély és társtettesség. 5. [r.] A büntetőjogi uj irányok kihatása a bünsegély és társtettesség elhatárolására

104. oldal. Jogesetek Tftra 26. szám. feladott tanúnak a kihallgatását, hogy öt alperes és fia tettleg is bántalmazták. Minthogy pedig olyan jogszabály nincsen, amely az elsőfokú bíróság előtt felajánlott s utóbb mellőzni kért, de a peres fél által a felebbezési eljárásban ismét kihallgatni ajánlott tanuk kihallgatását tiltaná s minthogy a felebbezési bíróság által eként elmellözött tanuk az ügy eldöntésére lényeges körülményre vonatkoznak, amely körülményeknek a tisztázása nélkül az ügy eldöntésre nem is alkalmas: a felülvizsgálati kérelem is az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. §-a alapján a feloldás szükséges. 1913. évi május hó 28. A «. E. SÍMí. g-ához. I. Az 1893. XVÍBÍ. t.-c. 197. §. értelmében a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállást a felülvizsgálattal élő fél csupán azon az alapon támadhatja meg, hogy az Ítéletben valamely jogszabálysértéssel voltak tények megállapítva, ügyeimen kívül hagyva, vagy felhozottakuak tekintve ; s e részben bizonylléknl csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel. II. Sincsen oly kötelező jogszabály, mely a féllel rokonságban, vagy más érdekeltségi viszonyban :';i!<> tanti vallómásának !>ízonyi(ékt!l való felhasználását tiltaná. XGV. 1913. G. 185/2. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokolás: Az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. értelmében a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást a felülvizsgálattal élő fél csupán azon az alapon támadhatja meg, hogy az ítéletben valamely jogszabálysértéssel voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve; s e részben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és melléklet használhatók fel. A tárgyalási iratokból egyáltalában nem tűnik ki, hogy alperes elismerte volna azt, hogy a keresetbe vett 400 korona vételár hátralékkal felperesnek tartozik; minden alap nélkül való tehát felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy alperesnek erre vonatkozó elismerése után előterjesztett az a védekezése, hogy a 400 koronát kifizette, figyelembe vevető nem lett volna. Hasonlóképen nincsen semmi alapja ama további felülvizsgálati támadásának sem, hogy a felebbezési bíróság a 400 kor. követelés fennállása tekintetében Jelperes képviselőjének és felperesnek eskü alatti kihallgatását jogszabálysértéssel mellőzte, mert a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyv és Ítélet tanúsítása szerint felperes ily kérelmet elő sem terjesztett; s igy csupán a felülvizsgálati kérelemben felhozott ez a kérés az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. szerint figyelembe nem vehető. A felebbezési bíróság különben az elsöbiróság ítéleti ténymegállapításait és indokolását teljesen magáévá tevén, ez utóbbi ítéletben tüzetesen meg van indokolva, hogy dr. K. Gy. lelperesi képviselőnek tanukénti kihallgatását miért nem tartotta szükségesnek, s igy alapját veszíti az a felülvizsgálati panasz is, hogy a l'elcbbezési bíróság ezt a tanúkihallgatást minden indokokis nélkül mellőzte. Egyébként a felebbezési bíróság az első bíróság ítéletének elfogadott tényállása szerint a kihallgatott tanuk vallomása alapján vette megállapítottnak, hogy a 400 kor. vételár hátralék nem felperest, hanem ennek édes anyját illette s hogy ezt alperes részben kifizette, részben pedig a felperes időközben elhalt édes anyjának hagyatéka javara letétbe helyezte ; úgyszintén azt is, hogy alperes a leiperes ingatlanai közül 4 drbot a felperes beleegyezésével vett birtokba. Nincsen olyan kötelező jogszabály, mely a téllel rokonságban, vagy más érdekeltségi viszonyban álló tanú vallomásának bizonyítékul való felhasználását tiltaná ; súlytalan tehát felperesnek arra alapított felülvizsgálati panasza, hogy a felebbezési bíróság ténymegállapításánál ily tanuk vallomásának is bizonyító erőt tulajdonított; annak megállapítása mellett pedig, hogy alperes a jelzett ingatlanokat a felperes beleegyezésével vette birtokba, az a körülmény, hogy ez a beleegyezés mily okból történt, döntő súllyal nem bír s igy a tényállásnak ebben az irányban való meg nem állapítása sem képez jogszabálysértést. Az 1893. XVIII. t.-c. 64. és 95. §. értelmében a bíróság belátása szerint határoz a fél eskü alatti kihallgatásának szüksége felett; s ezt, — amennyiben a perben szolgáltatott más bizonyítékok által valamely tényt a fél eskü alatti kihallgatása nélkül is megállapíthatónak tart, — mellőzheti is. A felebbezési bíróság az alperes által szolgáltatott b zonyitékokra való tekintettel mellőzte alperesnek az ingatlanok birtoklására vonatkozó eskü alatti kihallgatását; jogszabálysértés tehát e ponton sem állapitható meg. A felebbezési bíróságnak az előadottak szerint sikertelenül támadott ítéleti tényállása az 1893. XVIII. t.-c. 197. §. szerint itt is irányadóul szolgál, ezen az alapon pedig az ítéletnek anyagjogi döntése is megáll. Ugyanis nincsen semmi elfogadható alapja az egyedüli anyagi jogszabálysértésként felhozott annak a felülvizsgálati' panasznak', hogy alperes egynehány felperesi ingatlannak birtoklását beismervén, már e beismerés alapján marasztalandó lett volna, a birtoklás folytán felperestől elvont haszonban ; mert a marasztalás szempontjából e beismerés mellett az alperes által a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint is bizonyított az a tény, hogy az ingatlanok birtokba vétele a felperes beleegyezése alapján történt, feltétlen figyelembe veendő és döntő sulylyal biró körülményt képez; s mert a felperes belegyezésében megnyilvánuló s az ingatlanok birtoklásáról alperes javára történt felperesi lemondásnak alperes részérő! való elfogadása már azzal a megállapított ténynyel megtörtént, hogy alperes a jelzett ingatlanokat a beleegyezés után tényleg birtokába vette. 1913. évi május hó 28. Szülők tartása. Az optk. 151. S-a alapján kifejlődött joggyakorlat szerint a tartásra szorntő szülő több gyermekei közül a természetbeni tartást választása szerint veheti igénybe bármelyiknél is ; eként a tartási köteSezettség mindenik gyermeket egyaránt terhelvén, az ax egyetemlegesség elvei szerint bírálandó cl. XCVI. 1913. G. 179/2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság üélt: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokol:: Eljárási jogszabálysértést a felebbezési bíróság nem követett el azáltal, hogy özv. S K.-né tanukénti kihallgatását és alperesek eskü alatti kihallgatását el nem rendelte, mert az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. második bekezdése szerint e tekintetbe itten irányadó tárgyalási jegyzőkönyv és Ítélet szerint alperesek a felebbezési bíróság előtt kérelmet egyik irányban sem terjesztettek elé s következésképen mindkét irányban a panasz alaptalan. A tényállás ellen irányuló egyéb panasz hiányában következésképen az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §-ára tekintettel, itten is a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó. Eszerint pedig megállapítást nyert, hogy özv. S. K.-né peresfelek anyja munka- és keresetképtelen volt, vagyon és jövedelem hiányában gyermekei eltartására szorult, ezért öt éveken át s igy az utolsó három évben felperes tartotta el s hogy naponként tartása legalább 1 koronába belekerült. Ezt a tényállást véve alapul, a febbezési bíróság anyagjogi döntése megáll: mert az optk. 154. §-a alapján kifejlődött joggyakorlat szerint a tartásra szoruló szülő több gyermekei közül a természetbeni tartást választása szerint veheti igénybe bármelyiknél is, mert a tartási kötelezettség eként mindenik gyermeket egyaránt terhelvén, az az egyetemlegesség elvei szerint bírálandó el, mert eszerint az a gyermek, aki a természetbeni tartást szolgáltatta, jogosítva van az optk. felhívott 154. §-sa és 896. §-sa alapján, a többi tartásra kötelezett gyermektől a tartásért aránylagos megtérítést igényelni s mert következésképen a tartásra kötelezett gyermekek egyike sem vetheti ellen ilyen esetben azt, hogy a maga részéről a tartást szülejének felajánlotta, de az azt tőle el nem fogadta. A kir. ítélőtáblának ebben elfoglalt jogi álláspontja pedig kizárja a felülvizsgálati kérvényben anyagjogi szabálysértés címén érvényesített összes panaszok alaposságát. Az eként alaptalan felülvizsgálati kérelemnek következésképen helyet adni nem lehet. 1913. évi május hó 28.