Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 26. szám - Bünsegély és társtettesség. 5. [r.] A büntetőjogi uj irányok kihatása a bünsegély és társtettesség elhatárolására

102. oldal. 2f>. szám. ellenkezőjét, t. i. azt állapította meg, hogy II. r. alperes a L. F. és fia cégnek tagja nem volt, hanem az üzletben csak mint fia, L. Á. cégtulajdonos családjának tagja, segédkezett. Felperes ugyan ezen tényállást is megtámadta a S. E. 197. §-a által megengedett azon az alapon, hogy a felebbezési bíróság azt az eljárási szabály, t. i. a bizonyítási teherre vonatkozó szabály megsértésével ' állapította meg, de ez a támadás sem alapos. Felperes ugyanis azt vitatja, hogy törvényes vélelem szól a mellett, hogy társas cég alatt valamely társaság működik s ennélfogva annak bizonyítása, hogy ezen cég alatt egy személy rejlik, az ellenfélnek állott kötelességében s ennek a bizonyításnak csak ugy lett volna helye, ha azt is bizonyította volna, hogy neki erről tudomása is volt, mindkét alsó bíróság mégis öt, a felperest tekintette bizonyító félnek. Felhozta továbbá felperes még azt is, hogy ezáltal, hogy a II. rendű alperes az üzletben oly ténykedést vitt véghez, amely rendszerint a tulajdonos munkakörének felel meg s hogy eskü alatti vallomásában beismerte, hogy ö is ezen üzlet jövedelméből él, bizonyítottnak vehető, hogy alperesek egy hallgatólagos megállapodás alapján folytatták a közös cég alatt az üzletet s II. rendű alperes nem valamely más viszonynál fogva (pl. fizetés mellett történt alkalmaztatás, elszámolási viszony stb.) vett abban részt. Ezek a panaszok azért nem alaposak, mert az 1868 : LIV. t.-eikknek a S. E. 13. §-a értelmében a sommás eljárásban is alkalmazandó s a bizonyítási terhet szabályo/ó 152. §-ban foglalt szabálynál fogva minden ténybeli állítást az a fél tartozik bizonyítani, aki arra jogát vagy kifogását alapítja. így felperesnek kellé bizonyítania, hogy II. rendű alperes neki adós, be nem jegyzett közkereseti társaság tagja, mert vele szemben követelési jogát erre a tényre alapítja s mert az idézett t.-c. 153. §-a értelmében a törvényben nem gyökerező vélelem nem ment fel a bizonyítás kötelezettségétől, a felperes által felállított vélelemnek pedig törvényes alapja nincs. A K. T. 19. §-a állit fel ugyan vélelmet a bejegyzett cég megváltozása vagy megszűnésében a cégjegyzékbe való bejegyzésének elmulasztása esetére, ez a vélelem azonban az eset különbözőségénél fogva ebben az ügyben nem alkalmazható. A másik panasz pedig, mely szerint az előadott körülményekből az alperesek között az üzletnek közös cég alatt való közös folytatására fennálló folytatólagos megállapodás lett volna bizonyítottnak veendő, azért nem alapos, mert a II. rendű alperes eskü alatti vallomásának világos tartalmával, mely szerint a II. rendű alperes az üzletben csak mint családtag foglalatoskodik, ellenkezik. A felebbezési bíróság által megállapított, sikerrel meg nem támadott s ennélfogva a S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint tehát nincs bizonyítva, hogy II. r. alperes az I. r. alperes társascégnek tagja lett volna s minthogy ennélfogva terhére a K. T. 88. §-án alapuló egyetemleges felelősség sem állapitható meg, nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, midőn felperest ezen alperessel szemben, az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával, keresetével elutasította. — 1913. évi április hó 28. Jóhiszeműség vélelme. Sincsen olyan általános birói jojSTKyaIiorl.il, IIOK.Y a rokonok közötti tulajdon átruházásnál a tulajdonjog megítélése szempontjából a vélelem a rosszhiszeműség; mellett szólna, minden esetben s a jóhiszeműséget kellene bizonyítani. Ellenkezően : már a birtok mellett a jogszerűség és a jóhiszeműség jogi véSeime áll. 94. 1913. G. 74/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felebbezési biróság Ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy ujabban megtartandó szóbeli tárgyalás és netalán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás foganatba vétele után ebben a végzésben kifejtettekre figyelemmel, a tényállásnak szabályszerű megállapítása mellett határozzon újból. Indokok : Az alperes anyagi s eljárási jogszabályok megsértése miatt támadta meg a felebbezési biróság ítéletét. A panaszok az alább kifejtettek szerint lényegileg alaposak. A felebbezési biróság megállapította, hogy: 1. nem vitás, mikép a pertárgya ingatlannak a tagosítás előtti egyenértéke az ö.-i 1027. számú telekjegyzőkönyvben felvéve volt 3090., 497/1. és 4599. hrsz. a. ingatlan! 2. ez az ingatlan az özv. P. M.-né sz. S. A. nevére lett átirva, részben vétel, részben csere folytán ; 3. a tagosítás előtti fent jelzett hrszámu ingatlannak a tagosítás utáni egyenértékét képező 905., 906. hrsz. egy testet képező ingatlan jelenben a P. M. a M. nevén áll a telekkönyvben. Ez utóbbi megállapítást a telekkönyv adata alapján is kiegészíti a kir. Ítélőtábla azzal, hogy az alperes ezt az 1903. évi november 17-én kelt adás-vételi szerződés alapján szerezte meg tulajdonjoggal. A felebbezési biróság részéről történt ezek a megállapítások megtámadás hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadók (S. E. 197. §.) A felebbezési biróság továbbá tanuk vallomásai alapján állapította meg tényként azt, hogy a pertárgya ingatlannak a tagosítás előtti egyenértékét a néhai P. M., a peres felek közös atyja, tehát nem a fentebb 2. pont alatt emiitett neje, sz. S. A. szerezte meg részint csere, részint vétel utján. A jogügyletek jogi jelentőségének meghatározása, úgyszintén azokból a szerződő felekre háruló jogok és kötelességek megállapítása nem tény, hanem jogkérdés lévén, felülvizsgálat alá esett az a döntő kérdés, vájjon a pertárgyának a tagosítás előtti egyenértékét képező ingaLlant valóban a néhai P. M., avagv neje szerezte-e meg tulajdonjoggal? E végből tudnia kellene, hogy a férj, avagy a nő kivel, vagy kikkel, mikor és hol, minő megállapodásokra jutott, mi volt a szolgáltatás az egyik és mi volt a másik részről és így az is megállapítható kérdést képez, hogy a csere tárgyat képező és a másik szerződő télnek átengedett ingatlan a férjnek, vagy a nőnek képezte-e tulajdonát, mert az első biróségi ítélet indokai szerint a felek előadásából folyóan van megállapítva, hogy a nő (S. A.) volt a vagyonos, amiből esetleg az következtethető, hogy ö volt a szerző és ezzel összefüggésben tisztába hozandó kérdést képez az is. hogy amennyiben a szóban forgó tulajdon átruházás a férj által és annak halála előtt hosszabb idővel történt, mi lehetett annak az oka, hogy a tulajdonjog átíratása életében elmaradt ? A hosszú idő bizonyos támogató körülményei; között lehet egy olyan adat, melyből a biróság esetleg ténybeli következtetést vonhat arra, hogy nem a férj, hanem a nő volt a jogszerző. A jogügylet jogi minősítésének alapul szolgálható tények tüzetes megállapítása hiányozván, ezúttal még meg nem állapitható, hogy a férj vagy nö kivel és mikor, jogilag minő megállapodást létesítettek. Az a tény, hogy özv. P. M. sz. S. A. a telekkönyvi átalakítás alkalmával kijelentette, hogy a vitás ingatlant férje szerezte meg, a B. V. tanú vallomása alapján van megállapítva. Igaz ugyan, hogy a bíróság érdekelt tanúvallomása alapján is megállapíthat valamely tényt, de indokolnia kell, hogy a fentforgó érdekeltség dacára is miért fogadta el a tanúnak e tényre nézve magában álló vallomását; különösen szükség lesz tüzetes indokolásra akkor, ha ellenkező adatok arra mutatnának, hogy a szerzés a nö részéről történt. Az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglalt támadása folytán ezt a tényt irányadóul elfogadni nem lehetett. A megállapított az a további körülmény, hogy özv. P. M.-né S. A. az ellenérdeküeknek az átírás ellen való tiltakozására azt jelentette ki, hogy az ingatlanokat ugy sem viszi magával a másvilágra, még nem elegendő annak feltétlen következtethetésére, hogy az ingatlanok csak a tlkvi rendezés könnyebb és gyorsabb lebonyolítása végett Írattak át S. A.-ra, mert az a kijelentés, hogy az ingatlanokat ugy sem viszi a másvilágra, akép is értelmezhető, hogy az illető ez által annak akart kifejezést adni, hogy halála Után a vagyon amúgy is az örököseivé lesz. Ha az ujabbi eljárás eredményében azt lehetne megállapítani, hogy a pertárgya tagosítás előtti egyenértékét özv. P. M.-né sz. S. A. szerezte volt meg tulajdonjoggal, akkor ez tovább eladatván az ingatlant, a további kérdések tárgytalanokká lennének. Ellenben ha P. M. szerezte meg azt és ennek dacára a néhainak neje irattá azt magára jogcim nélkül, tisztába hozandó kérdést fog képezni, hogy az alperes akkor, amikor azt az édes anyjától adásvételi ügylet folytán megszerezte, tudott-e, vagy a körölményekből vélelmezhette-e, hogy az eladó nem valódi tulajdonossá a nevére átirt ingatlannak (optkv. 326. §.) Nincsen olyan általános bírói joggyakorlat, hogy a rokonok közötti tulajdon átruházásánál a tulajdonjog megítélése szempontjából a vélelem a rosszhiszeműség mellett szólna minden esetben s a jóhiszeműséget kellene bizonyítani. Ellenkezően: már a birtok mellett a jogszerűség és a jóhiszeműség jogi vélelme alatt áll és miután az alperes a peres ingatlannak a tlkvi bejegyzés szerint adásvételi ügylet folytán tulajdonosa is: a tulajdon-