Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 26. szám - Bünsegély és társtettesség. 5. [r.] A büntetőjogi uj irányok kihatása a bünsegély és társtettesség elhatárolására

A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIK. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrfszi Jogi Közlöny 26. számához. Kolozsvár, 1913. június 29. Jogesetek kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Stornőclij.* A stornódij ugyanis a hitelezőnek az adós résziről valamely hosszú lejárata kölcsönnek lejárat eJőtti visszafizetése esetére biztosított kártalanítása dij. t.bből pedig Következik, hogy az a hitelezőnek csak usy jár: 1. ha a kölcsön tényleg íoSyósittatott: 3. ha az adós u szerződés ellenére a kölcsönt lejárat előtt önként visszafizeti és pedig csakis a lejárat előtt visszafizetett összeg után és 3. következik továbbá, hogy az a hitelezőnek nem jár, ha az az adósát az időclötti visszafizetésére maga kényszerül, vagy ennek erre egyébként okot ad. 92. 1913. 53/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletét feloldja és utasítja a felebbezési bíróságot, hogy szóbeli tárgyalás és szükség esetén további bizonyítási eljárás után hozzon az indokokban kifejtettek figyelembe vételével szabályszerű tényállást is tartalmazó és az alább megállapított felülvizsgálati eljárási költségek viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozatot. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletét alperes támadta meg s a 3. E. 185. §-ának a) pontja alapján azt panaszolja: 1. hogy a felebbezési bíróság az optkv. 993. §. és az 1877: VIII. t.-c. 2. §-án második bekezdésében foglalt anyagi jogszabályt mellőzte, mert tényállásként meg lévén állapítva az, hogy felperes az egész kölcsöntőkét és ennek 8u/i> kamatát fizette vissza, alperes ezt meghaladólag stornódijat is követelni nem volt jogosítva s ha felperes kényszerhelyzetében ilyen fentartással mégis fizetett, az neki visszajár, továbbá 2. hogy váltókölcsönről lévén szó, a váltó természeténél fogva mindennemű mellékkötelezettség kikötésének lehetősége kizártnak tekintendő s igy a stornódij sem volt érvényesen kiköthető. Az idézett §§-ban foglalt jogszabályokat, valamint a váltótörvény vonatkozó rendelkezéseit sérti tehát a felebbezési bi:óság ítélete az által, hogy az alperesek a neki tartozatlanul és fentartással fizetett stornódij visszatérítésére nem kötelezte. Ezek a panaszok nem alaposak. Elfogadja ugyan a kir. Ítélőtábla is felperes azon álláspontját, hogy a stornódij az 1877: VIII. t.-c. 2. §-ában emiitett s kamat természetével biró melléktartozások foqalma alá esik és ennélfogva az idézett t.-e-ben foglalt korlátozások erre is állanak. De az idézett t.-c. 9. §-ában foglalt esetek valamelyikének fennlorgása esetén ezen korlátozások alkalmazhatósága ki van zárva s igy kizártnak tekintendő az idézett §. a) pontja alapján a jelen esetben is, mert váltóval fedezett kölcsönről, tehát váltókövetelésről van szó. A stornódij tehát a 8°/o kamaton felül is követelhető lévén, a fentebb ismertetett panaszban felhozottt anyagi jogszabályok mellőzéséről nem lehet szó, miután alperes az érvényesen kikötött stornódij visszafizetésére nem kötelezhető. Úgyszintén nem alapos a váltó jogi természetéből folyó azon jogszabály mellőzésére alapított panasz sem, hogy váltónál mellékszolgáltatások (kamat, kötbér, stornó stb.) érvényesen ki * Eltérő a Curia I. jogegységi tanácsának 1. számú polgári döntvénye (Magánjogi Dtár f. évi 129. szám alatt.) nem köthetők, a jelen ügyben is tehát a stornódij érvényesen kikötöttnek nem tekinthető, mert az említett jogelvből csupán az következik, hogy az ilyen járulékok a váltó alapján és váltói uton nem követelhetők, de nem szolgálhat az akadályul arra, hogy azok a váltó által fedezett ügyletre vonatkozólag létrejött és magánjogi elbírálás alá eső megállapodás alapján köztörvényi uton nem érvényesíttethessenek. A panaszban felhozott jogszabályokat tehát a kir. Ítélőtábla a jelen ügyben alkalmazhatóknak nem találta. Minthogy azonban a felülvizsgálati bíróság a S. E. 203. §-a értelmében a jogszabályok alkalmazásában nincs a felek által felhozottakhoz kötve és a felebbezési bíróság Ítéletének az anyagi jog szempontjából való helyességét a felülvizsgálati kérelem keretén belül hivatalból is vizsgálni köteles, a kir. ítélőtábla az alább elfoglalt jogi álláspontjánál fogva a tényállásnak további kiderítését és meg állapítását látja szükségesnek. A stornódij ugyanis a hitelezőnek az adós részéről valamely hosszú lejáratú kölcsönnek lejárat előtti visszafizetése esetére biztosított kártalanítási dij. Ebből pedig következik, hogy az a hitelezőnek csak ugy jár: 1. ha a kölcsön tényleg folyósittatott s igy a jelen esetben, miután a váltóbiztositéki okirat csak a jövőben folyósítandó kölcsönökre vonatkozik és abban a stornódij fizetése a kölcsön visszafizetésének esetére és nem a 10 évre tervbe vett üzleti összeköttetés megszakítása esetére köteleztetett, ha megállapíttatik, hogy a biztosítéki okiratban meghatározott összeg erejéig váltók tényleg leszámítoltának; 2. ha az adós a szerződés ellenére a kölcsönt lejárat előtt önként visszafizeti és pedig csakis a lejárat előtt visszafizetett összeg után és 3. következik továbbá, hogy a hitelezőnek nem jár, ha az az adósát az időelötti visszafizetésére) a váltó lejáratának kitöltése vagy perlésével) maga kényszeríti, v?gy ennek erre egyébként okot ad. Az a kérdés merül fel tehát, hogy alperes a felperesnek mily összegű és milyen lejáratú váltókra mennyi kölcsönt folyósított, ebből felperes mennyit fizatett a váltón kitett lejárat esetleg megpereltetése után és mennyit lejárat előtt s miután a felebbezési bíróság ítéletében ebben az irányban tényállás nem foglaltatik, anélkül pedig az ügy felülvizsglatra nem alkalmas, az Ítélet a S. E. 204. §-a alapján feloldani és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. — 1913. évi április hó 28. Bizonyítási kötelezettség. Az 1868 :1.IV. t.-cikknek a S. E. 13. §-a értelmében a sommás eljárásban is alkalmazandó s a bizonyítási terhet szabályozó 153. §-ban foglalt szabálynál fogva minden ténybeli állítást az a fél tartozik bizonyítani, aki arra jogát vagy kifogását alapítja. 93. 1913. G. 72. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság nem vette figyelembe a K. T. 64. §-ában foglalt azt a jogszabályt, hogy közkereseti társaság keletkezik, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt folytat. Ennek a panasznak törvényszerű alapja azonban csak az esetben lenne, ha a felebbezési bíróság a S. E. 197. §-a értelmében ehelyütt is irányadó tényállásként azt állapította volna meg, hogy II. rendű alperes az I. rendű alperesi cég alatt valakivel, pl. III. rendű alperessel kereskedelmi üzletet közösen folytatott, szóval, hogy ezen alperes ezen társaságnak tagja volt. i A felebbezési bíróság azonban tényállásként ennek épen az