Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 25. szám - A "Tervezett", különösen az örökjogi rész. Folytatás

246. oldal. Krdélyrészi Jogi Kö/lö»iy 25. szám. A szervezet szerint az intézet élén az igazgató áll. Az igazgatón kivül a szabályzat értelmében alkalmazva vannak: családfők, családfő-segédek, lelkészek, orvos, gondnok, iparos munkavezetők és a szükséghez mért szolgaszemélyzet. A javítóintézet nem letartóztatási intézet, hanem nevelőintézet. A nevelés a tanítás és foglalkoztatás kereteiben megy végbe. A tanítás az elemi- és ipariskolai oktatásnak felel meg. A javítóintézetek személyzete erre való figyelemmel kezdetben az igazgatótól elkezdve a tanítók köréből vétetett. A munkavezetők tanult iparosok voltak. Az aszódi javítóintézet ettől az alaprendszertől ma a fejlődés irányának megfelelően lényegesen eltér. A célirányosnak és kiválóan beváltnak tekinthető rendszer az intézet iparágaival harmonikusan olvad egybe. Jelenleg az igazgató: gépészmérnök. Az ipariskolai szaktanár szintén mérnök. A családfők: részben tanitók, részben technológiát végzett egyének. A szervezetnek eme vegyes rendszerét csak örömmel üdvözölhetjük, mert a technikai haladás mindinkább megkívánja, hogy szakszerű kiképzésben részesüljön mindenki, ahol csak elérhető. A redlis pályák ma oly fölénynyel érvényesitik az egyéneket, hogy a szellemi munkás is leginkább ebben az irányban találja meg a tehetségének megfelelő működési teret. Annál szükségesebb, hogy ez a helyes irányzat az ipari és gyári munkára utalt javítóintézeti növendékek neveléésnél érvényesüljön. A lehetőséget figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy az aszódi javítóintézet a támasztható igényeknek ma mindenekben megfelel. Sőt kiemelem és aláhúzom, hogy csak az aszódi javitóintézetet tekintem ma olyannak, amely a javitónavelésre Ítéltek egyéniségének és életviszonyainak megfelelő családi beosztást foganatosíthat. Ebben a javítóintézetben ugyanis a kocsigyártó ipariskolán, a szabó- és cipészipari, a magas fokon álló kertészeten és szőlőgazdaságon kivül tehenéssettel kapcsolatos mezőgazdaság is van. Hangsúlyozom: mezőgazdaság. Az ipari állam felé haladó, kifejezetten agrár jellegű országunkban azt mondhatjuk, hogy a javitóintézatek (legalább részben véve) mezőgazdaság nélkül esonkaintézetek. A magyar társadalom különböző rétegzettségeiből származó züllött (vagy züllésnek indult) fiatalkorúak rétegzetisegi karakterüket még a züllés utján sem veszilik el. Amiként a törvény korlátain belől mozgó társadalmi egyedek a buta, vagy furfangos paraszttól föl a nagyvárosi élet fényben uszó társadalmáig a társadalmi fejlődés közetszerüségét tárják elénk, uoy e különböző kőzetekből kikerülő javítandó egyének is az ö egész millieu-jüket hozzák magukkal. Az egyén az ő környezetével áll előttünk s így kapjuk meg a tömegben a színárnyalatokat. E színárnyalatok kiválasztása a kísérleti családban történik. A kísérleti család feladata a javitó nevelés sikere érdekében a jellembeli hibák megfigyelésén fölül különösen abban csúcsosodik ki, hogy a Madách tudósának lelkiismeretességével határozza meg azt, hogy mely munkanemre való kiképzés biztosítaná leginkább a fiatalkorú jövőjét. És itt lép előtérbe az, hogy a bíróságok hiányos kiválasztását a javítóintézet megkorrigálhatja, ha alkalmas foglalkoztatási ágak vannak a javítóintézetben. I Az aszódi javítóintézet az ö mezőgazdaságával ily szerencsés helyzetben van a többi javítóintézetek felett. Az aszódi javítóintézet 7—8 hold belső területén (kertészet, szőlőgazdaság) kivül és az intézettől távolabb 183 hold bérelt földön folytat mezőgazdálkodást. A mezőgazdaságot 30 tagu család tanulja, Szükség esetén 2 család is foglalkozást talál. Az ily családokban a nevelést eszközlő csa!ád!ökön kivül gazdasági tanintézetet végzett egyének teljesitik a szakszerű kioktatást. A tejgazdasággal kapcsolatos mezőgazdasághoz beosztott növendékek a gazdaságon épített egészséges és tiszta lakásokban vannak elhelyezve a fölváltva állandóan jelenlevő munkavezetők felügyelete alatt. A földmives nép életmódjának megfelelő, egészséges kosztolásról az intézet gondoskodik. Zárt edényekben viszik a meleg ételt a gazdaságba.2 A vezetőkkel való eszmecsere arról győzőit meg, hogy a kellő miveltség hiányát a növendékek nagy része az ipari foglalkoztatásban nehezen pótolhatta. Valósággal nyomasztólag hatott azok kedélyére és hátrányosan befolyásolta őket az előhaladásban. Ezek a primitívebb műveltségű s rendszerint a falusi társadalomból kikerült növendékek valósággal ujjongnak, ha a gazdaságba kikerülnek. Kedélyük felfrissül, munkakedvük foko2 A tejgazdaság a javítóintézet céljaira szolgai. zódik, testben igen gyorsan megerősödnek. A nép életmódjának megfelelő környezet a gazdaságban foglalkozókat rendes, megelégedést érző egyénekké teszi s a foglalkozás folytán lazább felügyelet dacára megszökés csak nagy ritkán fordul elő. Ha azonban a városi társadalomból kikerült egyén jutott régebben ily családba (ujabban a helyes beosztás ezt feltétlenül mellőzi) az elégedetlen, renitens lett s az egész családot megmételyezte fegyelmet nem tűrő magatartásával és elütő észjárásával. A declassificatio ilyetén hatása, a hozzáértők szerint elmaradhatatlan. S viszont a városi elem az ipari és gyári foglalkoztatásban fenomenális eredményekre jut. íme! E pár sorban benne van a tapasztalat quintessentiája és oda a helyes ut a jövőben követendő irány szempontjából. A falusi társadalomból kikerült javító-nevelésre szoruló egyének ugyanis csak válogatva o-zthatók ipari munkára (a fejlettebb szellemi képességűek). Amennyiben a bíróságok az ilyenekkel szemben eredményesen alkalmazható próbárabocsátás helyett a javitó-nevelést tömegesebben alkalmaznák, a falusi gazdálkodásnak megfelelő telepek létesítése által az állam nagyjelentőségű sikereket érhetne el. Az épületek egyszerűbb és olcsóbb volta s a fenntartás csekélysége kézzelfoghatóan nyújtják a remélt előnyöket. Az aszódi javítóintézetnél e mezőgazdálkodást szerjnesésen egészíti ki a szőlőgazdaság. Erről az elmondottak után nem kívánok bővebben megemlékezni, de nem mellőzhetem annak a megemlítését, hogy az ezzel foglalkozó családba elsősorban a szőlőtermő vidékről származók utalandók be, mert a paraszt szeret mindig visszatérni a szülőföldjére, vagy annak vidékére. Már pedig a kökény nem fog szőlővé válni a javultan megtért növendék kedvéért. A kökény javithatatlan. Zárszóval még csak ennyit: Az emberi intézmények csak akkor válnak hasznára a társadalomnak, ha az összes socialis viszonyoknak megfelelnek. Minden intézmény csak addig állhat sikerrel egy eszme szolgá latában, amig az eszme gyakorlatias megoldásra képes. Ellenkező esetben az emberek az eszmét tekintik közszerütlennek s ez az intézmény halálát jelenti. X fl „Termet", különösen az örökjogí rész. Irta: Dr. Heppes Béla. (Folytatás.) A Tervezet tehát nem egy uj vallás és akik készítették nem apostolok. És mégis, ha a Tervezetnek nincs is papi öltönye, mely az udvarokhoz első helyen jár be, de van rajta egy első minőségű középeurópai egyenruha és ha őt ebben az öltözetben négy magánjogrendszer központjába: a Montblanc csúcsára állítjuk, itt is, még ebben az arcticus levegőben is, ahová az elfogult fajszeretet forró napsugarai sem hatolhatnak már fel többé, büszkén mondhatjuk : Szép a Kárpátok leánya! La Francé és Germania, akik mindketten szintén nőneműek, vitathatják, hogy az övék volt a probléma, —• mi csak azt állítjuk, miénk annak helyesebb megoldása. Ennélfogva, ha szerzőket nem is illeti meg a nagy vallásalapitókat követő rajongás, de megilleti a dolgos méhek nyomában járó becsülés, elismerés és tisztelet. Ezek azok, amiket nagy általánosságban a tisztelt bizottság működéséről és a tervezetről mondhatok; ezek azonban az örökjogi részre nem vonatkoznak. Ezt alább tárgyalom. Célom volt bizonyos elvek és rendelkezések tekintetében gyakorlati összehasonlítást tenni a francia, a svájci és a Tervezet által elfoglalt álláspontok és azoknak bekövetkezhető eredményei között és ezenkívül kifejteni és körvonalozni egy erős védtöltésü vagyonjog alapjait. De közbejött egy csalfa körülmény ! Őfelsége első minisztere parlamenti bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy a Polgári törvénykönyv-tervezet javaslatát még ezen évben a Ház asztalára leteszi. A bírálat sok mindenre képes, de az időt forgásában meg nem állithatja, sőt azt hiszem, nem is akarja megállítani, mert szükséges és óhajtott érdek, hogy Magyarorszögon minél előbb polgári törvénykönyv legyen. Ebből azonban következik, hogy nagyobb elvi változtatások ezen rövid idő alatt már nem eszközölhetők, miért is még azon kicsinyességeket megemlítve, hogy a Tervezet szövegében sok a germanizmus és a latinizmus, az analytikai kritika odahagyja az általános benyomások ködös és az elvi tartalmak bizonytalanul változó légkörét és gyorsan, mint egy fiatal keselyű, merész ívvel az örökösödési rész földön fekvő szerves testére száll, hogy onnan — ha még nem késő — eltávolítson egy pár holttetemet. A végrendeleten és szerződésen kívüli örökösödési rend