Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 25. szám - Az élet, a törvény és a gyakorlat. Az aszódi javitóintézet

VI, évfolyam. 25. szám. Kolozsvár, 1913. június 22. ERDÉCVRÉSZnOBI ROZLONV R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki blrő. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, birók, ítélőtáblai tanácsjeggzök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolossvár, Deák Ferencz^utcza 42. szám. Megjelett minden vasárnapon. Előfizetési dij: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Az élet, a törvény és a gyakorlat. Irta: Dr Tóth György kir. tszéki biró. — A ,Tervezet'', különösen az örökjogi rész. Irta : Dr. Heppes Béla. (Folytatás). — Bünsegély és társtettesség. Irta: Dr. Irk Albert. (Folytatás). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek táia. —Elvi jelentőségű liatározatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. )( flz éieí, a töruény és a gyakorlót. Irta: Dr. Tóth György kir. tszéki biró. Az aszódi javítóintézet. Egy előző cikkemben reámutattam, hogy az emberi társadalommal szemben közveszélyes, vagy az erkölcsileg zöllött, avagy züllésnek indult egyedek kiválasztása már intézményszerüleg történik és az állam a szociális intézmények közé sorozott gyermekmenhelyek és javítóintézetek utján igyekszik a nemzet fáján sárguló levélként mutatkozó egyéneket az államra nézve hasznos, erkölcsileg egészséges polgároknak nevelni. Ezzel szemben a társadalom fejlődését hatékonyan előmozdító qualitások kiválasztására az állam semmi súlyt nem helyez, pedig minél nagyobb társadalmi problémák várnak megoldásra, annál számosabb nagy qualitásu vezetőre van szüksége az államnak is. A technika az erőpróbák alapján annyi pillért és oly méretekben alkalmaz, amennyire és a minő teherbíró pillérre szükség van az építendő műhöz. Szóval számol a bekövetkezendőkkel. Az emberi társadalom is ráutalva van az efféle pillérekre: a társadalmi kiválóságokra, nagyságokra. Szükségtelen a történelmi korszakok nagyságaira hivatkoznom, hisz a szemünk előtt megy végbe az a folyamat, amely a társadalmi qualitások: vezető nagyságok hiányában a közéletet roskadozóva, zilálttá teszi. Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy az állami és társadalmi összeroppanások mindig akkor következtek be, amikor az egészet tartó, erős oszlop helyébe gyöngébb, a teherpróbát nem biró utód lépett. Nem volna tehát fölösleges Ostwalt, kiváló természettudós ama gondolatára is súlyt helyezni, hogy amiként a hülyék, erkölcsileg züllött gyermekek külön yondozásba vétetnek, uqy a nagy formákat mutató, kiváló képességeket eláruló egyedeket is különös gondozásban kellene részesíteni, hogy az egyensúly meg legyen. A társadalom egészséges, egységes fejlődése ezt megkívánná, mert a nagyképességü emberekre állandóan szükség van. Nem lehet a békés irányban fejlődő társadalomnak várnia, hogy hosszú vajúdással a katasztrófák váltsák ki a tömegből a megváltót. Ezt az ellentétet azért állítottam be, hogy amikor a javítóintézetekmesés fejlődését szemléljük, más oldalon lássuk meg azt a ' Az előző cikket 1. az 1912. X/13-án megjelent 41. számban. A Jogtudományi Közlöny az előző cikkről elismerőleg emlékezett meg az 1912. évi 42. számban. Megjegyezni kívánom, hogy a mult évi jogi továbbképző hatása alatt a kolozsvári javítóintézetben tartott előadáson kivül tapasztalataimról több irányú cikksorozatban kívántam beszámolni, azonban elfoglaltságom megakadályozott ebben. hiányt, amely a szegény, anyagiakkal nem rendelkező szellemi kiválóságok elválódását eredményezi az erkölcsi züllés nülkül. Az élet nagy szakács. Néha a társadalom alsóbb néposztályában született egyéneket is olyanná Ízesíti, hogy az egész világ szellemi csemegézésének a tárgya lesz évszázadokon, sőt évezredeken át. A magyar föld e tekintetben is nagyon termékeny. Csak ugy hányódnak a tehetségek, de a kiválasztódás föltételei hiányoznak s így nagyon kevesen válnak az élet: a kiváló szakács utján is világhírű, sőt országos értékű csemegévé. A javítóintézetek és más intézmények azonban hatékonyan működnek abban az irányban, hogy a csökkent szellemi és erkölcsi képességű egyének megjavíttassanak. Az 1878: V. tc. a javítóintézeti nevelésről rendelkezett ugyan, de arra nézve, hogy az intézetekben a büntetés mi módon hajtassék végre, milyen legyen az intézet szervezete és működésének iránya, törvényhozási intézkedésünk a Bn. életbeléptetéséig nem volt. Innen származott azután az a mély szakadék, amely a javítóintézetek és a bíróságok között a legutóbbi időig fennállott. Egy uj büntetőjogi irány korszaka kellett, hogy bekövetkezzék, amely most már a javítóintézetek és a javilónevelést elrendelő bíróságok közötti ürt áthidalja. A Bn. és a vonatkozó rendelkezések azonban csak ugy nyernek életet, ha a bíróságok a javítóintézeteket mai szervezetükben megismerik, mert — valljuk be őszintén — a bíróságok tagjai túlnyomó részben csak annyit tudnak a javítóintézetekről, amennyit a szó grammatikai értelme elárul, de ennél többről (a valóságról) halvány sejtelemmel sem birnak. Az egyik javítóintézetben a vezetőség valósággal megbotránkozott azon (de ennek kifejezést nem adott), hogy a javítóintézetet meglátogató törvényszéki elnök a növendékek kerti foglalkozásának szemlélése közben ekként kiáltott fel: De hát ! hol vannak a fegyveres örök ?! Ebben a felkiáltásban benne van a bíróságok gondolkodásának egész lényege. A bíróságok a börtönrendszertől a javitónevelés rendszeréig valósággal marathoni futást kell hogy végezzenek, hogy az uj irány győzelmét a maguk részéről kellő időben bejelenthessék. A bejelentés a javitónevelés mai rendszerének gyors megismeréséből és még gyorsabb figyelemreméltatásából fog állani. Mintha hallanám a közbevetést: a javitónevelés nem tartozik a bíróságra. A fiatalkorúakkal szemben követendő eljárás szabályozására vonatkozó tervezet, illetve most már az 1913. évi a közbevetésre megadja a választ, aminek a lényege az, hogy a bíró a végső célt: javulást kell, hogy szem előtt tartsa. Minő alapon ítélhet tehát a biró jaritónevelésre, ha a javulás eszközlésére szolgáló intézményt belszervezetében nem ismeri. Ehelven a mintaszerű aszódi javítóintézet szervezetével kívánok foglalkozni, hogy legalább halvány képét adjam annak az intézetnek, ahová a magyar állam bármely külföldit büszkén kalauzoltathat s amelynek a megszervezésére és példás vezetésére kiváló igazgatója: Ducker Ödön büszke lehet. Tudnunk kell, hogy a ma létező javítóintézetek közül az aszódi a legrégibb.1 1 Felállítva 18J4-ben. Ezt követte a kolozsvári 1886-ban, a rákospalotai leány-javitóintézet 1890-ben, a székesfehérvári 1895-ben és a kassai 1903-ban.