Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 24. szám - A magyar polgári törvénykönyv

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 24. számához. Kolozsvár, 1913. junius 15. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Scvatvezeto: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. birú. Az «ptk». 111. és s ISO. Jj-áho/. I. Harmadik személynek, az optkv. IOIS. g-a értelmében másért telt költekezés megtérítéséhez való igénye az optkv. I4M>. £-a szerint 3 évi elévülés alá nnn esik. II. A szülő nagykora gyermekét csak annak keresetképtelensége esetén köteles eltartani, mely a!á azonban nem vonható a keresethaány vagy is az. hogy az illető tényleg: keres-e már. 84. 1912. G. 501/3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itéU: A kir. Ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok : A felebbezési biróság tényállásként azt állapította meg, hogy alperes fia nagykorú, egészséges, 40 éves és papi oklevéllel is biró ügyvédjelölt. Felperes azt panaszolja, hogy a tényállás alapján — anyagi jogszabályt sértéssel utasította el keresetével a biróság — azzal az indokolással, hogy alperes szülő nem tartozik a már nagykorú és oklevélhez juttatott, tehát életpályára már kitanított fia további tartásáról gondoskodnia, mert ő az alperest azon az alapon kérte a kiszolgált koszt és lakás értéke fejében a kereseti összeg megfizetésére kötelezni, mivel fia bár 40 éves és egészséges, de keresetképtelen. Szerinte pedig állandó bírói gyakorlat, hogy a szülő nagykorú gyermekét is eltartani köteles, ha az megfelelő keresethíján és vagyontalansága miatt a maga erejéből nem bír megélni. De anyagi jogszabályt sértett szerinte a felebbezési biróság azzal is, hogy az elévülési kifogásnak helyet adott, mert az optkv. 1480. §-a erre az esetre nem vonatkozik. A felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes kereseti joga az optkv. 1480. §-a szerint elévült, téves, mert harmadiknak az optkv. 1042. §-a értelmében másért tett költekezés megtérítéséhez való igénye az optkv. 1480. §-a szerint 3 évi elévülés alá nem esik. A kir. ítélőtábla azonban ennek dacára a felülvizsgálati kérelmet elutasította, mert felperesnek felhozott további panasza már nem bir alappal. A felebbezési biróság -- a megállapított eljárási jogszabály megsértése miatt meg nem támadott, a S. E. 197. §-a értelmében ennélfogva e helyütt is irányadó fenti tényállásra — az anyagi jogszabályt helyesen értelmezte a midőn kimondotta, hogy a szülő nagykorú, oklevéllel ellátott egészséges gyermekét eltartani nem köteles. Az optkv. 141. §-a értelmében ugyanis az atya gyermeke tartozásáról csak addig köteles gondoskodni, mig az önmagát el nem tartja. Az irányadó tényállás szerint alperesnek fia papi pályát végezett, 40 éves, egészséges egyén, tehát munkaképességét gátló akár testi, akár lelki betegségben nem szenved s igy önmagát eltartani képes. Minthogy pedig a szülő nagykorú gyermekét csak annak keresetképtelensége esetén köteles eltartani, mely alá azonban nem vonható a keresethiány vagyis az, hogy az illető tényleg keres-e már, ennélfogva a felülvizsgálati kérést mint alaptalant el kellett utasítani. 1913. évi március hó 12. , Szerződés értelmezése. Oly esetben, midőn az átruházás tárgyát képező ingatlanok a szerzőtlésben részletesen (telekkönyvi számok, rendszámok, sőt a jutalékarány kitüntetésével) jelöltetnek meg, I az „egyszóval összes ingatlanaimat" szavaknak észszerűen esak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy amennyiben a részletes telekkönyvi megjelölés nem volna helyes, vagy teljes, s az átruházót a valóságos telekkönyvi állás szerint az átruházás Idejében tényleg több (nagyobb jutalék, vagy más jutalék is) illette, ezek is átruházás tárgyát képezik. 85. 1912. G. 467,3. szám. A kolozsvári királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felülvizsgálati kérésnek helyet ad, az alsó bíróságok ítéleteit megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és arra ' kötelezi, hogy alpereseknek költséget fizessen. Indokok: Alperesek a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésükben lényegileg azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság a 88/896. ügyszámú okiratba loglalt szerződésnek helytelen értelmezésével s a megállapított tényekből tévesen 1 vont következtetéssel állapította meg azt, hogy: felperes a 88/896. ügyszámú okirattal a peres jutalékokat is megszerezte. A panasz alapos. Felperes a p.-i 245. számú telekkönyvben 1261., 1263. hrsz. alatti ingatlanból a B. 30., 31. sorszám alatt, a 348. számú ' telekkönyvben 1275. hrszám alatti ingatlanból B. 32., 33., sori sorszám alatt és a 39. számú telekkönyvben 567, .568., 569., I 1520., 1521. hrszám alatti ingatlanokból B. 13., 14. sorszám j alatt alperesek nevén álló jutalékokra nézve tulajdonjogának elismerését az alapon követeli, hogy az alperesek jogelődje, özv. Cz. Á.-né az 1896. évi április 28-án kelt életjáradéki szerződéssel ezeket a jutalékokat is a felperesre átruházta, ugyanekkor birtokba is adta, felperes azokat ezen idő óta birja is, azonban ezek az ingatlan jutalékok az ügyletről kiállított 88/906. ügyszámú okiratból elnézésből kimaradtak, továbbá, hogy alperesek ezen ingatlan jutalékokat 1909. év február hó 27-én rosszhiszeműen szerezték meg özv. Cz. Á.-nétól, mert felperes korábbi jogszerzéséről tudtak. A felebbezési biróság az optkv. 914. és 6. §-aira utalva, 1 csupán a 88/896. ügyszámú okiratba foglalt szerződés értelmej zése utján állapította meg azt, hogy felperes a 88/896. ügyszámú l okirattal a peres jutalékokat is megszerezte. A szerződés elfoga! dott értelmezése mellett a birtoklásra vonatkozó tényeket, a I tanuk vallomásait súlytalanoknak tekintette és egyszerűen figyelI men kivül hagyta, a hagyatéki iratok kiemelt adatait pedig hatálytalanoknak vette, mert jogi felfogása szerint azoknak nem i lehet az a hatálya, hogy özv. Cz. Á.-né az életjáradéki szerződés idején ezen ingatlanok felett ne rendelkezhetett volna. Minthogy e szerint a felebbezési biróság tisztán a jogügyletről kiállított okirat tartalmának értelmezése utján állapította meg azt, hogy az 1896. évi április hó 28-iki életjáradéki szerződésnek a felek szerződési akaratához képest a peres jutalékok is tárgyát képezték s felperes ezeket is megszerezte; minthogy ; ez a megállapítás az okirat magyarázatából folyó jogkérdést képez: ezt a megállapítást felülvizsgálat alá kellett venni. A felebbezési biróság által a szerződés 1. pontjában kifejezett szerződési indokból levont következtetés téves, mert a szerződés emiitett inkoka nem zárja ki azt, hogy az átruházó egyes ingatlanokat (amelyek az átruházás idejében telekkönyvileg még nem is állottak a nevén, s amelyekre vonatkozó joga a hagya| téki iratoknak alább ismertetett adatai szerint akkor még vitás I volt) magának fentarthasson. Az „egyszóval összes p.-i ingatta-