Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 24. szám - Bünsegély és társtettesség. Folytatás

238. oldal. Erdélyrészi Jogi Közlö>iy 24. szám. Hogyan történt ez ? A szocialismus azért törekedett politikai hatalomra, hogy azt elnyervén, az államtól a maga társadalmi és vagyoni kiváltását kierőszakolja. Ámde •— ugyanezen idő alatt a vagyonos osztályok trösztökbe, syndicatusokba, ringekbe, bankokba és más érdekcsoportozatokba szövetkeztek és egymással összekapcsolódva oly hatalmat alkottak, mely egyrészről az államnál a szociális erő befolyását mérsékelte, másrészről az államtól a szocialismus által a szegényebb néposztályok részére mégis nyert igazságos vagyoni előnyt, mint felesleget a maga részére cartelekkel, az árak és kamatok mesterséges felemelésével, uzsorával, gazdasági-, birtok- és egyéb vagyonjogi spekulációkkal lefelezte és az apró törzsvagyonokat is bosszúból kifosztotta. Tehette ezt azért, mert a modern gazdasági és kereskedelmi élet féktelensége — mely pénzügyi és közgazdasági válságok árán sem szabályozható — a gyengébb néposztályokat az ős magánjogi állapotban találta. Micsoda tehát egy modern állam helyes szociális politikája, ha e tekintetben kivánt eredményeket sem közjogi, sem gazdasági és kereskedelmi téren történő intézkedésekkel el nem érhet ? Az erős védtöltésü magánjog -politika ! Nálunk még ki sem vivták a gyengébb néposztályok a politikai jogegyenlőséget és kis vagyonkájuk már is az érdekszövetkezetek, kufárok és megszámlálhatatlan hitelintézetek kezében Csáky-szalmája. Elvek már nem elegendők ide többé. Bruttó erő kell és gyakorlati érzék. Azt vártuk volna a Tervezettől, hogy körültekintő provi dentialismussal a jogegyenlőséget nem tantételekben, hanem az erős és gyenge egymáshoz való materiális viszonyában keresve az egész emberiség bámulatára egy altruistikus hitvallássu, mérsékelten szociális rendszerű magán jogpolitika alapköveit itt Magyarországon tegye le. Ha a Tervezet erre az alapra áll, ugy a hallhatatlanságon kivül kézzelfogható gyakorlati eredmények is mutatkoztak volna. Hazánkban ugyanis ennek következtében az egymással küzdő társadalmi osztályok még a politikai jogegyenlőség kérdésében is megértették volna egymást és megtörténne az, ami még seholsem : Magyarországon a szocializmus fenségesen, mint valami isteni kinyilatkoztatás gördülne le világtörténeti magaslatáról és az emberi jogokban, tényekben és a modern élet feltételeiben, mint egy valóra vált eszme kezdené meg a legújabb kort. (Folytatjuk.) X Eünsegéfy és társfeítesség. Irta: Dr. Irk Albert. (Folytatás.) Hagánokiraihamisitásnál tettes, ki az adásvételi szerződést mint tanú, illetve eladó aláirta s vádlott társának felhasználás végett átadta.1 De a Curia gyakran a hamisítót csak segédnek minősiti, ha hiányzik a felhasználás kritériuma.2 Magzatelhajtásnál a gyakorlat meglehetősen ingadozó. így mig egyik curiai Ítélet szerint társtettes az is, ki a teherben levő nőt az elhajtást végző nőhöz viszi és azt kifizeti,3 addig egy másik szerint a nő, kin a műtét végrehajtatik, csak segéd.4 Erőszakos nemi közösülés esetén a gyakorlat szintén ingadozó. Mig a C. az objektív causalitás következetes alkalmazásával helyesen mondotta ki több izben, hogy e bűntettben társtettesek mindazok, kik a kényszerítésben erőszakkal vagy fenyegetéssel résztvettek, addig ismét több ítéletében teljesen szubjektív felfogást vall. így mig egy esetben a két alsófoku bíróság az erőszakos nemi közösülés bűntettében mint segédeket mondotta ki bűnösnek azon két vádlottat, kik a sértett nőszemélyt erőszakkal lefogták oly célból, hogy társuk, ki szintén közreműködött az erőszak elkövetésénél, házasságon kivül vele nemileg közösüljön, a Curia mindhármat mint társtettest mondotta ki bűnösnek a következő helyes indokolással: „Tekintettel arra, hogy a bűnvádi eljárásban bebizonyíttatott az, hogy a vádlottak a panaszosnőn az erőszakot, mely az erőszakos nemi közösülésnek a Btk. 232. §-ában foglalt ismerve, mindhárman együtt követték el stb...."5 Indokolatlan szubjektivizmus jut azonban előtérbe ama gyakorlatban, mikor az érdek szempontját állítja oda a társtettesség és bünsegély válaszfalául. így segédnek minősiti azokat, kik a leányt lefogva tartják az alatt, mig társuk vele közösül. Közvádló semmiségi panasza elutasittatik: „mert X. Y. vádlottak fennebbiekben jelzett tevékenységükkel a nemi közösülésnek 1 B. J. T. LVI. 73; 75. 2 B. J. T. IX. 216. 3 Jogtud. Közi. 1901. * B. J. T. XIII. 23. » B. J. T. XIII. 42. Hasonló Ítéletek: B. J. T. IX. 436; Jog 1894. nem önmaguk, hanem nevezett társaik által való véghezvitelét — célozták . . ."6 Helyesen hangsúlyozza e tarthatatlan gyakorlattal szemben Angyal, hogy e felfogás lehetővé teszi azt, „hogy csupán mint bűnsegéd vonassék felelősségre az, ki bár tényálladéki selekvésben vesz részt, de akaratát, szereplését társának alárendeli." 7 b) Bünsegély. A bünsegély legális definíciója a következőkép hangzik : „A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett, vagy vétség részese az: ... 2. aki a bűntett vagy vétség elkövetését előmozdítja, vagy könnyíti; vagy annak előmozdítására, vagy könnyítésére mást reábir; úgyszintén aki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért." Kritériumai tehát: szándékosság, büntetendő alapcselekmény és segitő tevékenység. A judikatura álláspontja a főbb büntetendő cselekményeknél a következő. Ggilkosság. Segéd, ki társával a gyilkosságot elhatározta s jelen volt a véghezvitelnél, de nem tette reá kezét a megöltre;8 ki az ölésnél világított." Mig a budapesti kir. ítélőtábla a komoly előkészítés és tervezés fel nem jelentését bünsegélynek minősítette a következő indokolással: „tekintettel, hogy a kérdéses gyilkosság tervezéséről és kivitele elhatározásáról biztos tudomással bírtak s hogy mégis annak megakadályozására semmi intézkedést nem tettek, nyilván azt bizonyítja, miként a tervbe vett kérdéses gyilkosságot megakadályozni nem kívánták s h >gy ekként azt — szándékosan könnyítették és mozdították elő;" addig abban a Curia nem látott bünsegélyt.10 A Curia ellenkezően az alsóbiróságok ítéletével bűnsegédnek minősítette a nőt, ki egy másfél éves gyermeket ölében tartott s kezeit lefogta, mig anyja a mérget a gyermek szájába öntötte.11 Nem állapított meg társtettességet, minthogy a gyermek részéről hiányzott az ellenállás. A túlzó objektivizmus jut továbbá kifejezésre ama ítéletben is, mely bünsegélyt állapított meg vádlottra, ki két halálos ütést mért sértettre, de a halál nem az ütés, hanem a másik vádlott késszurása következtében állott be 12 Ugyanilyen a következő eset: L. Gy. egy lövéssel leteríti K. Gy. csendőrt s ekkor L. M. a földön vergődőt egy bottal fejbe üti. Az orvosi vélemény szerint a L. Gy. lövése: „feltétlenül halálos" sérülést okozott. L. M.-tól eredő botütés bár „nem feltétlenül halálos, de életveszélyes" sérülést. A halál tehát: „lövési sebzésből származó belső elvérzés következtében" állott be. A kir. törvényszék és kir. Ítélőtábla L. M.-t, kitől az életveszélyes botütés származott, szándékos emberölés bűntettének kísérletében, a Curia pedig a szándékos emberölés bűntettében mint segédet mondotta ki bűnösnek. Szándékos emberölésnél segéd, ki a bűntett elkövetésénél jelen van és nem akadályozza meg. „Jelenlét valamely büntetendő cselekmény elkövetésénél, mint ennek elősegítése csak akkor büntethető, ha be van bizonyítva, hogy a vádlott a tettessel a tett elkövetése iránt előzetesen egyetértett és jelenléte a tett könnyebb elkövetésére szolgált."13 Segéd, ki előzetes egyetértés mellett társának ajtót nyit, hogy ez a megölendő egyénhez hozzáférhessen.14 Segély: pisztoly átadása.15 Segéd, ki a halálosan megsebbzett embert életveszélyesen bántalmazza.16 Testisértésnél segéd, ki erre irányuló előzetes megegyezés mellett bottal a kezeben kergette a sértettet.17 Bünsegély a községi biró ellen, ki birói hatalmát a jogtalanul letartóztatott és sanyargatott nő védelmére nem foganatosította.18 Segély ellenséges indulatból történt puszta jelenlét által19 „minthogy — mondja a Curia indokolása — M. J . . . a K. L. által kifejtett huzamosabb tettlegesség elkövetésekor folytonosan jelen volt s így egyrészt K. támadó erejét fokozta, másrészt pedig a sértettnek védekezését csökkentette stb." Hasonlón a Curia 1907. január 17. döntvényben. ° B. J. T. XLVII. 365. Hasonlóan: B. J. T. XXXI. 321 ; XX. 354; XXXIV. 25; LXV. 98. ' B. J. T. LXV. 98. 8 B. J. T. VIII. 305. » B. J. T. XVI. 351. i° B. J. T. XVI. 40. » B. J. T. III. 403. 12 B. J. T. XXXVI. 101. « B. J. T. L. 147. » B. J. T. LVI. 105. w B. J. T. XLV. 47. 16 B. J. T. XXXII. 286. " B. J. T. LVI. 5. is B. J. T. XXXI. 325. " B. J. T. LV- 17.