Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 24. szám - A "Tervezet", különösen az örökjogi rész

24. szám, Erdélyrészi Jogi Közlöny 237. oldal. ügyeivel. Ezzel elérnük azt is, hogy a fiatalok ügyének intézésére teljes munkaerőket kapnánk, akik felszabadítva másnemű birói functióktól, egészen a fiatalok ügyeinek szentelnék magukat s igy hamarosan kiváló speciálisakat nyerhetnénk e fontos és nem könnyű feladat betöltésére, másfelől épen ez juttatná a közönség előtt is kifejezésre, hogy a fiatalok birája nem büntető biró, hanem a veszélyeztetett fiatalok atyja, gondozója, felügyelője, aki nem egyszerűen ügydarabokat intéz, hanem az elébe állított gyermekek és fiatalok erkölcsi megmentését, talpraállitását, teljes irányban való nevelését tekinti igazi feladatául. Minden intézmény sorsa, diadala, vagy bukása az azt megvalósító emberek kezében van letéve. A fiatalkorúak bíráinak gondos és szerencsés megválasztása, a gyermekek és fiatalok sorsa iránt melegen érdeklődő, humánus, de egyszersmind jó gyakorlati érzékű s paedagogiai tappintattal, türelemmel és jó emberismerettel biró egyének beállításával remélhetjük az uj intézmény teljes sikerét. Ahol ily kiváló bírákat lehet az uj intézmény szolgálatába állítani, ott a közönség gyakorlatilag fogja látni és megtanulni, hogy mi a fiatalkorúak bírósága s bizonyára nem fogja összetéveszteni azt a megtorlás elvét alkalmazó rendes büntetőbírósággal. E cél elérése és biztosítása végett felette kívánatosnak látszik speciális tanfolyamok sz ervezése, melyekbe a fiatalok biráiul kiszemelt bírák (esetleg a fiatalkorúak ügyészei) e feladatokra szakszerűen kiképeztetnének. Örömmel jelenthetjük, hogy Magyarországon mindjárt a fiatalkorúak bíróságáról szóló uj törvény megalkotása után, 1913 május havában az igazságügyministerium négy hetes tanfolyamot rendezett a fiatalkorúak birái, ügyészei s a pártfogó tisztviselők részére, amelynek gazdag programmja felölelte az uj törvény átértéséhez és hel3'es alkalmazásához szükséges összes elméleti és gyakorlati ismereteket. X g „Teruezet", különösen sz öröfejciji rész. Irta: Dr. Heppes Béla. A társadalmak előhaladási rendjén vajúdó föld az utolsó száz év alatt ugy látszik, oly termékenységre erőlteti magát, amely példátlan a kulturhistóriában. Egy évtized alatt az emberek feje fölött századok .suhannak át. Eszmék születnek millió számra fülsiketítő lárma között egymást hajtva s a régieknek még a porait is szerte fújja a szél. A technika összetolta a világ végeit. Nemzeteknek és nemzetiségeknek csak képzelt határai léteznek. A régi társadalmi osztályok eltűntek, helyettük mások keletkeztek, uj jelszavakkal, uj csatakiáltásokkal. A régi patrícius osztály nincs többé. Uj mágnácia keletkezett. Az értéktőzsde arisztokráciája, a réginek minden hibájával, de százados erényei nélkül. Az alsóbb társadalmi osztályok felkeltek fekvő helyzetükből. Viselkedésükből eltűnt az, ami nem volt emberi: a Servilismus. Óriási agrár és ipari hadseregekbe gyülekeznek, kalapács- és pörölylyel tolják maguk előt a kort és némelykor lázonganak is a föld forgó felüietén. Forradalom van a jogokban ! az eszmékben! az emberi élet tartalmi valóságaiban! A technika csodákat művel. Hét millió mértföld táviródrót, mint egy óriási elektromos idegrendszer kapcsolódik bele az emberiség élő testébe. Száz kilóméter sebességű gőzvasutak, gőzhajók, motorok és fel sem sorolható más technikai csodák tarkítják a közpompát, amelyben most már az ember akár hatezer méter magasról repülőgépről gyönyörködhetik. Minden tiz esztendő egy egész más világ, más emberekkel, más eszmékkel, más társadalmakkal, melyek nem a régiek romjaiból, hanem a semmiségből, vagy talán a chaos mélyéből kerültek elő. Apa és fiu nem kortársak többé, mindegyik másmás gyermeke az Időnek. Minden forma gyorsan ölt uj alakot, minden lényeg percenként uj tartalmat. Ami ma dogma, holnap előítélet, ami ma ábránd, holnap megvalósulás. A szociális haladás, a társadalom-tudomány, a közgazdaság, kereskedelem, ipari fejlődés hihetetlen arányú átalakuláson mennek keresztül s mint valami óriási gépezetek sebes forgással fonják a complikált emberi viszonyok lebonyolításának szálait. A művészetben és irodalomban is uj felfogás uralkodik — s ha e felfogás még egy kissé csiszolatlan, mosdatlan és durva, ez nem jelenti azt, hogy holnap nem válik-e belőle tökéletes szépművészeti forma. Minden a mi e földön létezik egy pár évtized szülötte. Azt a mit ma emberi életnek nevezünk a gőzgép feltalálásával kezdődik, ami ezelőtt volt az emberi részről csak sajnálatos vegetálás és ide-oda tologatása volt az időnek. Egyszóval láthatatlanul — mert benne élünk — egy nagy újjászületés korában vagyunk, melyet az emberi evolúció történetében nyugati művelődés nevezete alatt fognak ismerni az utódok. Ez a kor fényesebb, mint Perikies kora volt Athénben, Caesar korszaka Rómában és Nagy Károly kora Galliában. A tudomány a mai korban győzelmesebb, mint Napóleon minden hadserege, nem egy ország, hanem az egész emberiség értelmi határait szélesítette ki. El nem idegeníthető igazságokat hódított meg, nem pedig néhány silány tartományt. Csak a magánjogtudomány kullog csigalasusággal a kiaszott, régi sablonok utján. Ezen tudományágnak mindig az volt a szerencsétlensége, hogy antique múmiák tartották a kezeik között. Németországban — ahonnan mi élünk — elaggott okoskodók kultiválták, akik képesek voltak napokig gondolkozni egy magánjogi fogalom gyökén és nem vették észre, hogy ezalatt az idő alatt a létező világ ezer és ezer uj jogi fogalmat produkált, melyeknek gyökére nem a római jogban, hanem a való életben lehet rátalálni. Egy villanyos körte többet ér, mint az egész római jog. A gyakorlati értelem világossága többet, mint az egész philosopháló német jurisprudentia és annak gótikus homálya. Különösen korunkban áll ez, midőn Ember és Világ létfeltételeiben átváltozott annyira, hogy a mult tapasztalata nem lehet többé a jövő kalauza. A régi szokások nem lehetnek kutforrásai a legújabb kor magáajogi evolúcióinak. A tervezet második szövegének közrebocsátása alkalmával nem akarok ugyan, mint ünneprontó az ünnepi lakomához ülni és nem is az a célom, hogy a tervező tisztelt bizottság elismert óriási tevékenységének értékét csak egy fikarcnyival is csökkentsem, de hazám jövendő törvénykönyvéről lévén szó a személyekre való tekintet nélkül ki kell jelentenem, hogy a Tervezetet általánosságban és az örökjogi részt részleteiben is a dolog meritumára nézve sikerültnek nem tartom. A megalkotás munkája ha jól emlékszem egy negyed századdal ezelőtt kezdődött. Ezalatt az idő alatt találták fel az explóziós motort, a grammofont a mozgó- és színes fényképezést, a Dreadnoughtot a géppuskát, a rádiumot, a Rigler-féle tejet, az automobilt, a kormányozható léghajót, drótnélkélküli távírót és a repülőgépet. Rostand ezen idő alatt irta meg a Cyranot, a L'Aiglont, a Chantechlert. Böcklin festet vagy 30 világhírű képet. Volt 16 háború. Átfúrták a Panama-csatornát, restaurálták a Basilicát és még a keleti kérdést is megoldották. Meghalt és született egy milliárd ember. Jogosan érthető, ha a magyar jogászvilág oly hosszú idő után a törvénykönyv iránt roppant várakozással volt eltelve. Azt hittük, most születik meg a legújabb kor evangéliuma: Az Emberiség kikristályosodott magánjogi Chartája. E helyett megkaptuk a régi coturnusokat uj öltözetben — paragrafusokba szedve. Semmi sem uj a nap alatt! Régi magánjogi jegyzetek, melyekből még egy törvény positiv imperativusa is hiányzik. Lehet ugyan e határozatlanság tekintetében azzal érvelni, hogy a törvény a birói méltányosságnak óhajt teret nyitni, de eltekintve attól, hogy egy törvény nem kizárólag a biró részére van hozva, ezen testületnél is azt fogja eredményezni, hogy határozatlan kérdéseknél jogforrást kutatva vissza fog térni az eddig egyedül üdvözítőnek decretált curiai dötvényekhez és az eddigi gyakorlati esetekhez. Egyszóval ezen szerkesztési sistemának és a Tervezet alaphangjának az lesz az eredménye, hogy a Polgári törvéngkönyv soha sem fo(j a magyar magánjogrendszer egyedüli és kizárólagos ősforrásává válni. Ez a Tervezetnek általános és rögtön szembeötlő külső hibája. Benső általános hibája, hogy nincs benne szociális érzék. Egymásutáni sorozata jogszabályoknak, melyek az egész vagyonjogot felülelőleg intézkednek. De e jogszabályok ridegek, némák s tartalmaik egyetemességében az ujabbkori emberi kinyilatkoz tatások eszméi — mint iránytűk — nem foglaltatnak. Álljunk meg egy szóra! A jelenkori társadalmi evolúció egyik legérdekesebb és igen nagyfontosságú jelensége a modern socialismus és annak haladása. A szocialismus mindenütt egyetemes akarattal politikai egyenlőségre és politikai jogokra törekedett. Más országokban különösen Amerikában, Angliában célját már elérte. A közviszonyok teljes politikai jogegyenlőség mellett bonyolittatnak le. És mégis mi történt ? Gazdasági eredmények az alsóbb, szegényebb néposztályok javára nem mutatkoznak sehol. Angliában és Amerikában ezen társadalmi osztályok helyzete kétségbeejtő. Lealjasodott, vagyonából teljesen kifosztott conglomeratumokból állanak, ugy, hogy némely államférfi már azon is gondolkozik : „miként lehetne ezen turbulens osztályokat közköltségen vagyonilag megerősíteni."