Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 24. szám - A fiatalkoruak biróságának hatásköréről

236. oldal. Erdélyrészi Jogi_ JtLözIöny 24. szám. molitó erkölcsi nevelés alá veszi, azoknak tisztességes és szorgalmas polgárokká kinevelését tekinti a fontosabb és hasznosabb feladatnak. Az északamerikai társadalomnak ez az egészséges, emberies és egyúttal gyakorlatias felfogása szintén logikai szükségszerűséggel vezetett a fiatalkorúak bíróságának intézményéhez, mint az elhagyatott és bűnelkövető ifjakkal szemben szüséges összes hatósági teendők végzésére hivatott külön szervezet megteremtéséhez. Az a bűnelkövető ifjakat általában (a fennt emiitett kitételeklől mindég eltekintve) ki lehet, ki keli vonni a rendes anyagi büntetőjogi szabályok alól, ha ezekkel szemben az alkalmazandó állami és társadalmi intézkedések vezéreszméje az erkölcsi gondozás, erősítés és a javitónevelés, tehát ugyanaz, a ami a csupán elhagyatottakkal szemben ezesetben az ily bűnelkövető ifjakkal szemben az általuk elkövetett büntetendő cselekmények miatt, nincs helye a rendes büntető eljárásnak sem, sőt egyenesen káros is őket a felnőttekre megállapított formalisticus és elsősorban az egyéni szabadságnak a hatósági önkénnyel szemben való biztosítását célzó perrendtartási szabályok alá venni. Ha pedig igy a bűnelkövető ifjak ügyeinek elkülönített intézésére önálló bizottságot szervezünk, amely nem is mint büntetőbíróság jár el, hanem egy lelkiismeretes és gondos gyám módjára igyekszik a fiatalkorú egyéniségét kiismerni s a jövőjére legalkalmasabb intézkedést megállapítani s annak helyes végrehajtását irányítani és ellenőrizni, ez esetben erre a külön biróra célszerűen és teljes megnyugvással bizhatjuk a csak elhagyatott, vagy züllésnek indult gyermekek és ifjak ügyeiben és a szükséges hatósági teendők végzését s ezzel egy központi szervet teremtettünk az összes erkölcsileg veszélyeztetett ifjak ügyeinek egységes és helyes irányú vezetésére. Ez a gondolatmenet teremtette meg a fiatalkorúak bíróságának eredeti amerikai typusát, melynek főjellemvonásai, hogy a fiatalkorúak bírója nem büntetőbirónak tekinti magát, nincs köze a büntetöperrendtartás szabályaihoz, hanem egyesíti magában a birói és a gyámi szerepet és ebből folyólag nemcsak a bűnelkövető, hanem az elhagyatott, vagy elhanyagolt ifjakra is hatáskörrel bir, sőt jogosítva van az erkölcsileg veszélyeztetett fiatalkorút saját szüleivel, vagy hozzátartozóival szemben is megvédni, vagyis a szülői hatatom korlátozása, esetleg megszüntetése iránt is intézkedni. Igaz, hogy ez az ily teljes jogkörű fiatalkoruság Eszakamerikában sem lett még általánossá, kivétel nélküli szabállvá. Egyes nagy államok (igy különösen New-York) még mindig csak a bűnelkövetés (és az „elhanyagolt") ifjakat utalják a fiatalok bírósága elé, a csupán elhagyatottakat és a gyámügyi intézkedéseket a közigazgatási hatóságok hatáskörében hagyták meg s a fiatalok bírósága előtti eljárásban is sokat tartottak meg a bűnvádi perrendtartásból (formaszerü főtárgyalás), azonban kétségtelen, hogy az emiitett teljes hatáskörű fiatalok bírósága tekinthető az eredeti és legsikerültebben kiegészített ily bíróságnak (Hlinois, Indiána, Pansijloania, Massachutts stb.) ez az mint-a, melyet az európai szakemberek a törvény hozások-nak rendszerint mint a legtökéletesebbet ajánlanak, ez az az ideál, melyet ha Európában még a legtöbb állam nem mert is meghonosítani (részint a jogászi conservativismus iránti tiszteletből, részint a gyakorlati aggályok miatt), de amelyhez a fejlődés törvénye szerint mind erősebben közeledni fognak s amelynek teljes kiépítése tekinthető ugy Amerikában, mint Európában a közel jövő egyik legfontosabb és legáldásosabb kriminálpolitikai feladatának. Ez elvi álláspontból kifolyólag, nézetem szerint a kongreszszus I. csoport II. kérdésére teljes határozottsággal igenlő választ kell adni. Bármennyire elismerem a gyakorlati kivétel nehézségeit, a magánjogi és közigazgatási jogi törvények megfelelő módosításával járó aggályokat ugy vélem, a kongresszusnak, midőn elvi álláspontot akar elfoglalni, tul kell tennie magát a törvény technikai akadályokon, vagy a kivitelnél felmerülő rendszerinti nehézségeken s azt a megoldást kell helyeselnie, melyet a helyesnek itélt intézmény alapelveivel megegyezőnek s a felállított ideál megközelítésére legsikeresebbnek vél. Ha egyáltalán szükségesnek és célszerűnek ismerjük el a fiatalkorúak külön bíróságát, ha e célból leghelyesebbnek tartjuk a birói és gyámi hatáskör egyesítését egy birói hatóság kezében, ha ebből folyólag helyesnek véljük, hogy e hatóság ne büntetőbíróság gyanánt s rendszerint ne a büntető perrendtartás alakiságai szerint járjon el, ha igy nyugodtan reá merjük bizni a fiatalok birájára az elhagyott gyermekek és fiatalkorúak ügyeinek hatósági intézését is: akkor nincs semmi alapos akadálya annak, hogy a fiatalkorúak bíróságát az erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és liatatkoruakra vonatkozó összes hatósági intézkedések megtételére, igy az atyai hatalom felfüggesztésére, gyámság kérdésére is kiterjedő hatáskörrel ruházzuk fel. A szülei hatalom korlátozása, esetleg felfüggesztése, a gyám kirendelése, felügyelete is lényegében birói functió, melyeket legtöbb helyt polgári vagy gyámügyi bíróságok végeznek. Ha már most lesz egy speciális bíróság, mely ugyan nem az összes gyámügyeket, de az erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és ifjak ügyeit intézi s ha ennek hatáskört adunk az eddigi környezetében erkölcsi romlásnak kitett gyermek, vagy ifjú sorsa és jövője tekintetében oly mélyreható intézkedésekre, minők a szülei helyett más felügyelő (pártfogó) kirendelése, vagy más alkalmas családba helyezés, vagy javitóiskolába utalás ez esetben ez a bíró, aki épen köteles a veszélyeztetett, elhanyagolt, vagy bűnelkövető fiatal életkörülményei, családi és környezetéti viszonyait kinyomozni, legalkalmasabb lesz a veszélyeztetett gyermeket, a fiotalkorut szüleivel, vagy eddigi környezetével szemben is biztosítani s evégből az atyai hatalmat korlátozni, esetleg megszüntetni, gyámot kirendelni. A fennálló rendes gyámhatóságok ezzel megszabadulnak egy jelentékeny és reájuk épen felette kényes csoportjától a fiataloknak, vagy pedig kisegítő, esetleg felülvizsgálati (felebbviteli fórum) szerepet tölthetnek be a fiatalok bírósága mellett. Az európai törvényhozások ezen a ponton még túlságosan conservativek s a fiatalok bíráját ily gyámügyi vagy gyámjogi birói í'unctióval sehol sem ruházzák fel. Igy az uj magyartörvény (1913 VII. 67. §) a fiatalkorúak bíráját felhatalmazza ugyanarra, hogy az eddigi környezetükben erkölcsi romlásnak kitett gyermekeket vagy fiatalkorúakat, szüleiktől, törvényes képviselőiktől vagy gondviselőjüktől elvehesse és intézetbe helyezhesse el, ily intézkedés azonban csak ideiglenes és haladéktalanul közlendő az árvaszékkel (gyámhatóság), mely végérvényesen határoz. Kétségtelenül legbátrabb e részben is az európai törvények közt az 1912-iki belga törvény, melynek első fejezete (1 —10. §) épen a szülői hatalomtól való megfosztást állapítja meg, a határozatot azonban ezekben a kérdésekben az elsőfokú (Rendes) törvényszék hozza az u. n. családi tanács közreműködésével. A hatáskörök tiszteletben tartása, vagyis a határozat szakszerűségének szempontja mindenesetre igazolja ezt a conservativismust, azonban — ha a fiatalkorúak bíróságát épen szintén szakbirósággá kívánjuk fejleszteni, mely a legalaposabban és legmegnyugtatóbban intézze el az erkölcsileg veszélyeztetett összes fiatalkorúak ügyeit s ha épen az atyáskodó, gyámkodó eljárást akarjuk az uj intézmény által meghonosítani, nem látnók sem elvi, sem gyakorlati akadályát annak, hogy a fiatalkorúak birója, akinek szintén birói képesítéssel kell birnia, mint elsőfokú hatóság ily kérdésekben is ne dönthetne. Ha a fiatalkorúak birájának joga van a hanyag vagy gyermekével kegyetlenkedő szülőt mebüntetni s gyermekét több évekre tőle elvenni, miért ne ruházhatnék fel a törvény által szabatosan meghatározandó esetekben és feltételek mellett az emiitett gyámügyi intézkedésekre is ? Természetesen szüksége; lenne a gyámügyi kérdésekben hozandó határozatoknál a fiatalkorúak bíróságára is a perrendtartási szabályok és garantiák (ügyészi indítvány, védelem szabadsága) megtartását előírni esetleg speciális garantiáktól (családi tanács meghallgatása) is gondoskodni. A kitűzött kérdés második részére, t. i. mily eszközök volnának célravezetők, hogy a következmény össze ne tévessze a fiatalkorúak bíróságának működését a megtorlás jellegével bíró rendes bíráskodással, a felelet szintén a fentebbi vezérelvek alapján adható meg. Ha e törvényhozás elfogadta azt az elvet, hogy az összes erkölcsileg veszélyeztetett fiatalkorúak ügyeit a fiatalkorúak külön bíróságának hatáskörébe utaltassanak, ez esetben az uj intézmény könnyen szervezhető ugy, hogy a közönség ne tekintse azt büntetőbíróságnak. Legbiztosabb és legcélszerűbb ez esetben — ugy mint Északamerikában több helyen keresztül vitetett — ha egészen külön álló, a rendes bírósági épülettől különfekvő helyiséget állítanak a fiatalkorúak bírósága részére, amely helyiség egyik szárnya vagy emelete szolgáljon a fiatalkorúak előzetes őrizeti helyéül, illetőleg Patronage otthon gyanánt. Egy külön birói épület mindjárt szembetűnővé teszi az uj intézmény sajátos jellegét és rendeltetését, egyúttal központja lenne a gyermekvédelmi Patronage egyesületeknek, a pártfogó tisztviselőknek, ezek egyesületének, valamint a fiatalkorúak felügyelő hatóságának. Az ily önálló gyermekbirósági épület habár csak külsőségnek látszik, lényegesen elősegítené a célt, hogy a közönség e bíróságban a gyermekvédelmi és javító nevelési actió központi hatóságát lássa. A másik eszköz, mely az óhajtott célt érdemlegesen megvalósítaná, az lenne, ha a fiatalkorúak birói tényleg nem foglalkoznának másféle ügyekkel,mint a gyermekek és fiatalkorúak