Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 24. szám - A fiatalkoruak biróságának hatásköréről

VI. évfolyam. 24- szám. Kolozsvár, 1913. június 15. ERDEEVRESZnOBI R0ZL0HY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. td'rv.-széJci bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ti. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső", birók, ítélőtáblai tanácsjeggzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Félévre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézetidők. TARTALOMJEGYZÉK : A fiatalkorúak bíróságának hatásköréről. — A „Tervezet", különösen az örökjogi rész. Irta : Dr. Heppes Béla. — Bünsegély és társtettesség. Irta: dr. Irk Albert. (Folytatás). — A magyar polgári törvénykönyv. KÜLÖNFÉLÉK." MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X A fiatalkorúak bíróságánál? hatásköréről* Az a páratlan népszerűség, melyben a fiatalkorúak bírósága világszerte részesült, az a gyors elterjedés, mellyel alig egy évtized alatt Északamerika és Európa összes jelentősebb kulturállamait meghódította, kétségtelenül elég biztató jelenség arra nézve, hogy az uj intézmény be fogja váltani a hozzá fűzött szép reményeket s a gyermekvédelem és a fiatalkorúak, bűnelkövetők erkölcsi megmentése terén csakugyan azzá a vezető központi szervvé fog kialakulni, a mivé az intézmény eredeti hazájában, Eszakamerikában megindult. Felbátorít erre a jó reménységre az a körülmény is, hogy az új intézmény meghonosítása iránt alkotott legújabb európai törvények közül általában azokat tekintik legsikerültebbeknek, melyek legbátrabban karolták fel az északamerikai társadalomnak az erkölcsileg veszélyeztetett fiatalság iránti humánus és gyakorlatias felfogását és az előbbi inhumánus és célszerűtlen jogszabályok reformálása terén tanúsított radikalismusát. Az 1912 május 15-iki belga törvény s ahoz legközelebb álló 1913. évi 7. sz. magyar törvény (a fiatalkorúak bíróságáról) azzal biztosították maguknak az elsőséget a hason tárgyú európai törvények közt, hogy a fiatalkorúak bíróságát nem mint egy speciális büntető bíróságot, hanem egyenesen mint az erkölcsileg veszélyeztetett összes kiskorúak (elhagyott és bűnelkövető gyermekek és fiatalkorúak) ügyeiben intézkedésre jogosított, azok erkölcsi megmentésére, gyámolitására hivatott hatóságot szervezik s ezzel elfogadják azt a vezérelvet, hogy a fiatalkorúakat általában ki kell venni a megtorlási elv uralma alól és velük szemben különleges anyagi jogi intézkedéseket és külön eljárási szabályokat kell megállapítani. Bizonyára nem a véletlen müve és nem ephemer jelentőségű körülmény, hogy a mélyebb tudományos irodalommal és fejlettebb, szabatosabban codifikált jogrendszerekkel dicsekvő európai államok az ifjú Eszakamerikának egy jogintézményét restelközés nélkül veszik át, még olyanok is, amelyek az idegen jog recipiálása iránt eddigelé idegenkedéssel viseltettek. E tény magyarázata csak az lehet, hogy az európai államok is teljesen meggyőződtek az uj amerikai intézmény alapeszméjének helyességéről, s ha nem is utánozzák is azt betű szerint, ha a részletekben jelentékeny módosításokat tartanak is szükségesnek, de fentartás nélkül elfogadják annak kiindulási pontját, az alapvető gondolatokat, melyek a fiatalkorúak bíróságát megteremtették és népszerűvé tették ezek az alapvető gondolatok, amelyeknek helyessége felett ma már felesleges is vitatkozni és szakemberek előtt * Dr. Finkey Ferenc egy. tanárnak, az Erdélyi Pártfogó egyesületnek 1913. június 2-án tartott választmányi ülésén előterjesztett véleménye. szót emelni, adják meg a felelet a jelen kongresszus elé tűzött első kérdésre is. A fiatalkorúak bíróságának, Hastings Hart helyes megállapítása szerint, egyik alapeszméje a gyermek értékének elismerése (Henderson: Correctión and Preventión IV. 253). Az emberiség haladása, a kultúra fejlődése legelső sorban attól függ, mennyire hatja át a társadalmat az emberszeretet, az emberi élet s ebből folyólag legelső sorban a gyermek őszinte becsülése mennyire képes a társadalom és az állam a gyermekek fizikai, értelmi és erkölcsi nevelését helyes irányba terelni és biztosítani. A jól gondozott, egészséges testű, értelmileg kiművelt és helyes erkölcsi felfogással, kötelességérzettel biró uj generációktól függ a jövő, a társadalom és az állam jóléte és felvirágozása. Ezt a nemes feladatot, illetőleg ennek a gyámolitásra, erősödésre legleginkább rászorult társadalmi osztályok gyermekeire vonatkozó részét: a gyermekvédelmet szolgálja és munkálja végeredményében a fiatalkorúak bírósága is, mely alapeszméje szerint voltaképen a gyermekvédelmi intézmények betetőzése s a különböző ' " --.dalmi és állami intézkedések irányítására, felügyeletére szervezett hatóság. Kétségtelen, hogy a fiatalkorúak bírósága, mint önálló uj intézmény nem váratlanul, nem ötletszerűen született meg, hanem az Eszakamerikában 60 év óta rendszeresen felkarolt gyermekvédelmi mozgalom természetes és szükségszerű fejleménye. Az elhagyatott, elhanyagolt és a züllött gyermekek és ifjak megmentése, gondozó családokhoz vagy intézetekbe való elhelyezése iránti nagyszabású activ, majd a bűnelkövető, de kevésbbé romlott ifjaknak a fogházba jutástól, ezzel a biztos erkölcsi elromlástól való megmentése végett kialakult próbárabocsátás, vagyis egy pártfogó tisztviselő felügyelete alá helyezés, romlottabbaknak pedig javitó iskolába helyezése, végül a szigorú elbánásra, szabadságvesztés büntetésre méltó súlyosabb bűnelkövető ifjak erkölcsi átalakításra szolgáló Reformatoreg nevű javító-fogházak szervezése. Mindezek az egymásután kiörlödött s egymást kiegészítő gyermekvédelmi és javító-nevelési intézmények érlelték meg és tették köztudássá az északamerikai társadalomban, hogy ugy az emberiességi, közegészségügyi, közerkölcsi, közoktatási, mint közbiztonsági és szociálpolitikai tekintetből ugy a csupán elhagyatott, mint az elhagyatottság, a hiányos vagy ferde nevelés, vagy épen teljes neveletlenség folytán erkölcsi züllésnek indult, vagy már a bün útjára került gyermekeket és ifjakat minden erővel meg kell menteni a további romlástól és elzülléstől. Ezért az erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és ifjak jogászilag megkülönböztethető két íő osztályát (az „elhagyatott'' és a „bűnelkövető" csoport) lényegileg egységes elvek szerint kell kezelni, annál inkább, mert a bűnelkövetés oka a fiatalkorúaknál rendszerint épen az elhagyatottság, az elhanyagolt nevelés, az erkölcsrontó környezet, ugy hogy a bűnelkövető fiatalok rendszerint „elhagyatottak" is. Okos és gyakorlatias törvényhozó az erkölcsi és jogi kötelességeit átérző társadalom azért, amint nem várja be, míg a veszélyeztetett gyerek valóban elsülyed és elzüllik, hanem a különböző gyermekvédelmi intézmények utján igyekezik előre megmenteni az ily szerencsétlen sorsú fiatalokat a biztos elzülléstől s ezzel a kriminalitás útjából, ugy nem nézi felvont szemöldökkel vagy épen bekötött szemmel az elhagyatott gyermek, ifjú által már elkövetett kihágásokat, vétségeket, hanem — kivéve a teljes romlottság és megrögzött bűnre hajlandóság eseteit — eltekint a megtorlás elvétől s miként a csupán elhagyatottakat, úgy az enyhébb jellegű bűnelkövető ifjakat is, gyá-