Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 23. szám - Osztrák judikatura. Optkv. 1325. §

92. oldal. Jocesetek_T6ra •23. szám. kir. ítélőtábla hivatalból sem észleli, tartalom nélküli panasz, mert a felebbezési bíróság megtámadott ítéletében részletesen foglalkozik felperesnek különiratában előterjesztett indítványaival és kifejti, hogy ténybeli meggyőződésének megalkotására a további bizonyítási eljárást szükségesnek nem tartja. E szerint a felebbezési bíróság indokolási kötelezettségének az 1893. XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében megfelelt, az irányadó eljárási jogszabályt tehát meg nem sértette. Ugyancsak jogilag súlytalan felperesnek pusztán hivatkozása az 1893. XVIII. t.-c. 185. §-ának a) pontjára. A felülvizsgálati kérelem a megsértett anyagi jogszabályt meg sem jelöli s e ponton a támadás más tényállásra van alapítva. A tényállásnak a bizonyítékok és peradatok szabad mérlegelése utján való kiderítése azonban a ténymegállapitó bíróság jogkörébe esik s a mérlegelés eredményét a kir. Ítélőtábla az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében felül nem bírálhatja. A peres felek jogvitáját eldöntő anyagi szabályokat a felülvizsgálati bíróság 1912. évi október hó 8. napján 1912. G. 328/3. sz. a. kelt végzésében már kijelölte, a midőn a felebbezési bíróság az azok alkalmazására szükséges ténybeli adatokat jogszabály sértés nélkül megállapította. Az anyagjogi szabályoknak az emiitett végzésnek megfelelő alkalmazásával szemben intézett támadás alap nélküli. A pusztán bizonyítási eljárás el nem rendelésére fektetett felülvizsgálati kérelem, mely sem eljárási, sem anyagjogi szabály megsértésére kifejezetten nem is utal, teljesíthető nem volt; és minthogy ily üres és az 1893. XVIII. t.-c. 185. §-ában irt kellékeket nélkülöző felülvizsgálati kérelem a fél jogi érdekét nem szolgálhatja, a kir Ítélőtábla csakis a készkiadásokat és másolási dijat állapíthatta meg az ügyvéd részére felével szemben. Egyébként a felülvizsgálati költség viselésére vonatkozó rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-c. 168. és 204. §-ában, az ügyvédi munkadíj költségmegállapitására vonatkozó pedig az 1863. LIV. t.-c. 252. §-ában találja. 1913. évi május hó 6. napján. Harmadik személyek részéről adott hozomány — ajándékozás. Optkv. 1218., 1235., 1330—1331., 943., OIS. §§. LXXXV. 1913. G. 135/3. sz. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itéli : A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Az optkv. 863. §-ában foglalt anyagjogi szabály értelmében a szerződési akaratot nemcsak kifejezetten szavakkal, hanem hallgatólag is lehet nyilvánítani. A felebbezési bíróság által megállapított és az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-a irányadó tényállás értelmében, az esküvő alkalmával, midőn alperes a belsőségnek felperes részére való átengedése iránti nyilatkozatot tette, és pedig többesszámban, tehát jelen volt neje nevében is, H-od rendű alperes mitsem szólt és felperesnek, valamint férjének kézcsokban megnyilvánult köszönetét elfogadta. Ebből a tényből kapcsolatban azzal, hogy a ténymegállapítás szerint, előzően az eljegyzés alkalmával, alperesek a belsőség átengedésére vonatkozó Ígéretet együttesen tették: a felebbezési bíróság jogszerűen állapíthatta meg, hogy II-od rendű alperes a férje részéről a belsőség átengedésére nézve tett ígérethez a maga részéről hallgatólag hozzájárult és igy az e tekintetben érvényesített felülvizsgálati támadás sem sikeres. Alperesek nem sorozhatók ugyan azok közé a személyek közé, akik az optkv. 1220—1224. §§-ai értelmében hozományadásra törvény szerint kötelezve vannak; minthogy azonban az optkv. 1218., 1225. §§-ai értelmében hozományt harmadik, hozományadásra a törvény szerint nem kötelezett személy is rendelhet (dos voluntaria): egymagában véve abból a tényből, hogy alperesek felperesnek nem közeli rokonai, még nem lehet arra következtetni, hogy hozományadás esete fenn nem forogna. Minthogy azonban oly esetben, midőn hozományadásra nem kötelezett fél rendel a nőnek hozományt, a nőnek gazdagodása és igy ajándék forog fenn : a felebbezési bíróság a szóban forgó jogügyletet ajándékozásnak az anyagjogi szabályok helyes alkalmazásával minősítette. Az optkv. 943. §-a értelmében Írásbeli okirat csakis az átadás nélkül kötött ajándékozási szerződés érvényéhez szükséges. A jelen esetben, a nem vitás tényállás szerint, az ajándék tárgyát felperesnek rögtön átadták. Alapnélküli tehát a jelenlegi esetre nézve az a panasz, hogy írásbeli okirat hiánya miatt a kérdéses ajándékozás érvénytelen. Végül, minthogy a felebbezési bíróság a bizonyítékoknak az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-a értelmében való mérlegelése mellett azt állapította meg, hogy felperes és férje alperesekkel szemben az optkv. 948. §-ában meghatározott módon vastag hálátlanságot el nem követtek és igy az ajándékozás visszavonásának előfeltétele fenn nem forog: az optkv. 431. §-a értelmében anyagjogilag helyesen döntött, midőn a felperesek keresetének helyt adott és alpereseket birtokbaadásra irányzott keresetükkel elutasította. A felülvizsgálati panasz ezek szerint minden irányban alaptalan. 1913. évi április hó 29-én. Ideiglenes nőtartást csak a nem vétkes nő igényelhet. LXXXVI. 1913. G. 153/2. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest ideiglenes nötartásért támasztott keresetével elutasítja. Indokok: A felebbezési biróság alperest nötartási költségben elmarasztaló ítélete alapjául a büntető biróság részéről alperesnek bűnösségét megállapító ítéletet fektette, mely szerint felperest 1910. december hó 1-én olykép bántalmazta, hogy rajta testisértést okozott. Alperesnek e vétkes cselekményét pedig kellő okul fogadta el, hogy férjével az életközösséget felperes megszakította, hozzá visszatérni nem tartozik s tőle illendő tartást követelhet. Alperes a döntést a perben becsatolt levelekre hivatkozva, abból az okból is megtámadja, hogy a különválásra maga felperes célzatosan és azért készült, hogy igy nőtartáshoz jutva, más fiatal emberhez csatlakozzék s tehát az együttélésnek megszakítására voltakép felperes maga szolgáltatott okot, nem pedig a büntető biróság részéről megállapított, jelentéktelen testi bántalmazása, amely különben alperes szerint meg sem történt s csupán szavahihetőséget nélkülöző tanukkal sikerült igazolni. Jóllehet a bántalmazás ténye a büntető bíróságnak jogerős ítéletével szemben ebben a jelenlegi perben sikeresen kétségbe nem vonható, a kir. Ítélőtábla az alább kifejtendők szerint mégis JL fennforgó összes körülményeknek figyelembevétele mellett ugy találta, hogy felperes, aki a férjével szemben szintén vétkes magatartást tanúsított, e bántalmazást keresetének jogos alapjául fel nem hozhatja. Felperes ugyanis a B7. jelű levelében még bántalmazását megelőzőleg rokona'hoz arról ir, hogy a férjének akarata ellenére is ugy határozott, hogy mikor nem lesz otthon, onnan teljesen elköltözik és hogy még a férjétől való válás előtt egy Szentkatolnán levő, állítólag gazdag, ügyes fiatal embernek hívására ahhoz menni tervezik és erre a bátyjának véleményét tudakolja. E levélből tehát kétségtelen, hogy felperes megelözéleg és nem a férjének durva bánásmódja okából, hanem más fiatal és vagyonos emberhez való csatlakozás tervével el volt már készülve, hogy férjét otthagyja. Ennélfogva egymagában az a megállapított körülmény, hogy felperes a férjétől abból az alkalomból távozott ugyan, hogy öt durván bántalmazva, a nőtartás követelhetésére fel nem jogosítja. Mert ily körülmények közt a különélés állapota, melyet ugyan a férjnek is hibája okozhatott, a nőnek is korábbi vétkes elhatározásával függ össze és a nőnek már korábban az önkényi elhatározásra eltökélt akaratával megegyezik. Ez pedig kizárja, hogy a felperes nő, a férjétől való eltávozásra kényszerítő valamely külső okra s nevezetesen a szenvedett bántalmaztatására, mint kereseti alapra hivatkozhassék. Mert ekkép felperes nem csupán és egyedül a férjének hibája mratt s nem akarata ellenére kényszerítve távozott a közös lakásból s mint a különélés tekintetében maga sem hibátlan nő a férjétől ideiglenes nőtartást nem követelhet. Alperesnek felülvizsgálati kérelme tehát anyagjogi szabálysértést panaszló részében a fent kifejtetteknél fogva alapos s a megtámadott Ítélet fenn nem tartható. 1913. május hó 7.