Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 3. szám - A parlamenti kormányrendszer Magyarországon [könyvismertetés]

3. szám. Erdélyr^szi Jogi Közlöny. 19. oldal. Ez a körülmény teszi azután lehetővé, hogy ügyes üzletemberek a tudományos irodalomban tájékozatlan férfiközönséget hangzatos jelszavak alatt becsapják szellemi tartalom nélküli munkákkal. Azonban az üzlet — üzlet. A publikum pedig egyenesen reánevelödött, hogy minden vonatkozásban a jelszavak után és jelszavakból él. A kiábrándításra az egyes esetek nem elég drastikusok, a szükségérzet pedig ezidöszerint még nem kényszerítő. A saját tapasztalatomból és helyi vonatkozásba* classicus példának tekintem a széles látókörű, nagy római jogász esetét, aki megírja a tudományos munka minden kiválóságá\al ékeskedő könyvét és szállóigévé lesz: érthetetlen. Széles e hazában sok helyen megfordulva, illő móddal, csak ugy juxból megkérdeztem a jelszavas kritikusokat s rendszerint azt a választ kaptam: olvasni, nem olvastam, de ugy hallottam. Szóval egy értékes és a források éles kritikája következtében nagyon is világos munkáról 100 (erre illetékesnek látszó) ember közül 99 hirdeti — habár soha sem olvasta : érthetetlen. Ezzel kapcsolatban egy másik eset. Megjelent az utóbbi időkben egy időszerű s tárgyánál fogva is a mindig politizáló magyarokat látszatra érdeklő közjogi munka: a pailamenti kormányrendszer Magyarországon. Hézagpótló munkát végzett írója: Dr. Deák Albert. Az író és a kiadó cég tudnák számszerűleg megmondani, hogy hány példány kelt el. De én tájékozódás után állíthatom, hogy több emberrel beszéltem erről a könyvről, mint a mennyi az elkelt példányok száma. S ennek dacára azt a benyomást szereztem, hogy a könyvről kialakult vélemény ez: hírlapi cikksorozat. Kitűnően tájékozódoltnak vélt kritikusainkról megállapítható volna egy kis tapogatózás után, hogy a könyvet egyikök se olvasta. En — kevés időm fölhasználásával — jelét akarom adni annak, hogy a jelzett értékes közjogi monográfiát nemcsak láttam, nemcsak hallottam róla, nem csupán a lartalommutatóját néztem meg, hanem el is olvastam. Sőt az alábbi vázlatszerű följegyzésekbe foglalt vélemény alakult ki bennem, a meleg szeretettel, aggodalmaskodó, de bizó hazafias lélekkel megírt becses munka olvasása közben. A magyar jogirodalomnak a legnagyobb hiánya az, hogy nincsenek monográfiái. Ennek a hiányában nem is születhetnek jo összefoglaló munkák. Ez áll a jogirodalom minden ágára s igy a közjogra is. Az utóbbi években ugyan a monograficus irodalom, mintha nagyobb lendületet vett volna, de a tankönyvszerű közjogi munkákon kívül alig látható haladás az összefoglaló munkák írása tekintetében. Dr. Deák könyve azok közé tartozik, amelyek alkalmas anyagot fognak nyújtani egy összefoglaló s a nagyközönség számára szükségesnek mutatkozó tudományos közjogi munka megírása. A útszéli politizálás elvégre föl kell, hogy váltsa a tudomány igazságaival megvilágított programm alapján való politizálás, mert enélkül nem alakulhat ki Magyarországon egészséges, az igazság erején nyugvó közszellem. Már pedig enélkül párterkölcsröl nem is lehet szó, holott a pártok voltakép a társán a Imi érdekek hordozói. A pártok semmi egyebek, mint a társadalmi fejlettség s ennek következtében öntudatosságra emelkedett érdekek hordozói; olyan keretbe foglalt tükrei, amely keretet az államérdekek kényszerű respektálása szabott reájok. (4i. 1.) Eme gondolatmenet juttatja el az írót annak a megállapítására, hogy: a pártok jellemvonásai azok, amelyekből kialakid a parlamentnek ugy külső képe, mint egész pszichológiája (47 1.), mert a parlament működése tulajdonképen a parlamenti pártok működése : a parlament tulajdonkép a pártokban létező energiák eredője. Ebből világos — mondja a neves szerző — hogy valamely ország parlamenlarismusát csak akkor ismerhetjük meg, ha amaz ország és parlamentjének párt mozgalmait tesszük vizsgálódásunk tárgyává. Szerző épen ezért részletesen tárgyalja a 67-es alapon szervezkedett pártok és a függetlenségi pártok mozgalmait és mindkét irányzattal szemben a tudományos vizsgálódás objectivitásával állapítja meq a keserű igazságokat. Megállapítja, hogy a balközép taktikája téves irányba terelte a parlamenti pártalakulásokat s nyiltan kimondja: A balközép eme kétségkívül káros politikájáért a felelősség nemcsak a partot, de annak vezérét: Tisza Kálmánt is éri. A parlamenti kormányrendszer szükségszerüleg pártkormányzás lévén, finomult közjogászi érzékkel helyezi előtérbe a közjogi pártbázis káros hatását és br. Bánffy Dezső politikájának ismertetésével kapcsolatban állapítja meg, hogy az ujabb események fényesen igazoljak, hogy: a közjogi pártbázis hovatovább mindjobban halványodik (141. 1.). Világosan jelzi, hogy br. Bánffy képviselte első izben a lelépett magyar kormányolnökök között azt a helyes parlamenti gondolatot, hogy a bukott kormányférfiunak az ellenzéken van a helye. A coalitiora pedig — a többségi elvvel kapcsolatban — kimondja, hogy parlamentaris tekintetből teljesen visszás dolog volt és a parlamentarismus minden álupprincipiumába beleütközött. A közjogi pártbázisra visszamutatva kiemeli, hogy a többségre jutott függetlenségi párt kényszerült működése alapjául a 67-es közjogi bázist acceptalni. Ezek eredményében mondja: a modern politikai felfogás abban a tételben foglalható össze: a függetlenség eisö s egyszersmind legfőbb bázisa néma közjogi theoria, hanem a vagyyonos, erős és szolidaris magyar társadalom, a belülről teljesen kiépített egységes magyar nemzeti állam. (141. lap.) Kiemeli, hogy a fii gyet enséqi programm fokozatos megvalósításának elve (erdélyi programm) nagy közeledést jelent a parlamenlalizálódás felé és hogy ebben nagy szerepe van az euröj>ei látókörű, higgadt és nem közönséges államférfiúi képességekkel megáldo't Kossuth Ferencnek. Ugyanezért egy csöppet sem csodálható — mondja szerző —, ha a függetlenségi pártok figyelme a meddő közjogi viták helyett mindinkább a magyar földbirtok-, kereskedelmi- és ipari politika: a bank; a munkások, a hivatalnokok, a kisemberek, lelkészek, tanítók, cselédek, — szóval a társadalom mindmegannyi égető kérdései felé terelődik stb. Ilyen tárgyilagos tudományos megállapításokra nem a politikus, hanem a fegyelmezett eszű és széles látókörű jogász képes csak. Szerző a pártorganisatiora vonatkozó értékes fejtegetései után a tanulságokat vonta le. (145—176. 1.) Ennek a kivonalolását nem tartom a szeizö mély értelmű munkájához méltónak. Ha valaki a mai fölfordult parlamenti élet eredő okait s a pártok működésének a közélet kívánalmától eltérő törekvéseit meg akarja érteni, az vegye kezébe szerző munkáját s abban megtalálja a történelmi fejlődés helyes irányát. Az megérti, hogy miért más a parlamenti élet Angliában és miért olyan Magyarországon, aminő előttünk áll az államfővel szemben való viszonyúban. Szerző szerint: Az angol pártok váltakozó uralma és az ezek által a hatalom polcára emelt pártvezérek bölcsessége, — szóval a nemzet maga emelte föl önmagát a kormányzat legmagasabb tőkelyesbülésére: az önkormányzatra. A korona döntő hatalmát pedig az angol pártviszonyok automatikus váltoyazdnsága telte illuzoriussá. feleslegessé. Ellenben: a magyar parlament s ebben a képviselőház erkölcsi ereje, hatalmi korántsem az a vitathatatlanul túlsúlyban levő trö és hatalom s jelesen nem az államfő ereje és hatalma mellett és azzal szemben, mint Angliában. Ebből foly logikai kényszerűséggel, hogy ha a magyar király sokkal parlamentárisabb hajlamú uralkodó akarna lenni, mint ant;ol uralkodó társa, ha még ugyabban igyekeznék is cselekedeteiben, uralkodó kötelességei teljesítésében az angol példához, a mai angol parlamentarizmushoz alkalmazkodni, ez reá nézve épen ugy fizikai, vagy még helyesebben pszihikai: a magyar parlament rizmus pszihejéböl folyó lehetetlenség. Az értékes munka tudományos rendszerrel kifejtett álláspontja mindenkit meg fog győzni arról, hogy nagy tehetségű, de a mi közállapotaink között nem megfelelően értékelt irója e munkája által az erdélyi hegyek elzáró vonalán magasra fölül emelkedik és országos hire fog fényt vetni hírében tetszelgő városunkra. Akkor talán mi is más látószögből fogunk Dr. Deák Albertre nézni, aki munkáját ezzel a méiyen átérzett fenséges gondolattal zárja be: ,A jelen csüggesztő lálomó.nyai előtt szemlchunyva, lelkem egész erejével iyyekszem a történelmi Ítélkezés hideg távlatába menekülve biztatni magamat és nemzetemet: e rettentő krízis nem a magyar parlament bukására, hanem uj életre kelésére fog vezetni!" Dr. Deák Albertnek e munkájában az intelligens magyar társadalom tisztult felfogásával, nemes liberalismusával és erős fajszeretetével szólalt meg. Szerző szépirodalmi qualitásai alkalmasok voltak arra, hogy zengzetes, szép magyar nyelven mondja el a száraz közjogi tényeket. Dr. Deák Albert megengedte magának azt a nemes szellemi fényűzést, hogy tudását munkája alakjában bőkezűen szórta szét a társadalom részére. Szerző előttünk ugy ismeretes, mint aki széles látóköre mellett alaposan képzett szakember is. Megállapíthatjuk azonban, hogy nagy qualitásait csak szűkebb körben tudják megfelelően méltányolni, mert anagyibb tömeg nem birja ma még el, hogy egy emberben annyiféle qualitás oly nagy méretekben egyesüljön, amint ezt szerzőnél láthatjuk. Mi e rövid ismertetésben munkatársunk iránt kívántuk leróni régi tartozásunk egy részét. Lapunk szűkebb keretben igyekezett méltányolni azt az