Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 20. szám - Az Országos Ügyvédszövetség az igazságügyminiszternél

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 20. számához. Kolozsvár, 1913. május 18. Jogesetek a kolozsvári kiír. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor, kir. törvsz. biró. Az 1890: XXV. t.-c.-hez. I. Az esetben, ha az 1848. év előtti idő óta birt belsőségen már 1848. év előtt ház volt és a ház a volt földcsnr tulajdonát képezte, megváltásnak méK abban az esetben sincs helye, ha a régi ház helyett alperes uj házat épített, vagyis nincs megváltásnak helye s ekként nincs cnsiális zsellérviszony, ha a peres ingatlan tekintetében az osztott tulajdon esete nem áll fenn. 70. 1913 G. A kolozsvári m. kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati I Íróság végzett: A kir. Ítélőtábla, felperesek felülvizsgálati kérésének helyet ad s a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja és a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy e végzés indokaiban kifejtettekre is figyelemmel állapítson meg szabályszerűen indokolt tényállást s a kifejlendőkhöz képest hozzon az eddigi, valamint az alább megállapított felülvizsgálati eljárási költségek viselésének kérésére is kiteijedő ujabb határozatot. Indokok : Előre bocsájtja a kir. Ítélőtábla, hogy bár helyes a felebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy amennyiben a kereset kizáróan bérleti viszony megszüntetésére irányul, a pertárgya értékéül az egy évi bérösszeg tekintendő, mégis az általa megállapított érték (31 korona 20 fillér) abból a szempontból, hogy a jelen ügyben van e helye felülvizsgálatnak, vagy nincs, irányadó nem lehet — és pedig azért nem, mert a kereset a peres ingatlannak szívességből való átengedésére is van alapítva, ebből a szempontból pedig a per tárgyának maga az átbocsátott ingatlan tekintendő s a per tárgya értékének megállapításánál irányadóul ez az ingatlan értéke szolgál. Minthogy pegig felek nyilván ebből a szempontból indulva ki, az 1912. Sp. 310/7. számú jegyzőkönyv tanúsítása szerint, a pertargya értékét 1000 koronára tették, ennélfogva a kir. Ítélőtábla ugy találta, hogy a felülvizsgálati kérésnek helye van s azért a felülvizsgálati kérését érdemi elbírálás alá vette. Felperesek a S. E. 185. §. a. és c. pontjaira alapított felülvizsgálati kérésükben elsősorban is anyagi jogszabály sértést panaszolnak amiatt, hogy a felebbezési bíróság a közöttük és az alperes között a peres ingatlan tekintetében fennálló jog- : viszonyt curiális zsellérviszonynak s az általuk, illetve jogelődük által, alperes jogelődjének átbocsátott ingatlant curiális zsellérteleknek helytelenül minősítette s ennek folytán keresetükkel az ! anyagi jog megsértésével utasította el. A panasz, az alább kifejtendők szerint lényegileg alaposMindenekelőtt kiemeli a kir. ítélőtábla, hogy helyes a felcbbezési bíróság álláspontja a tekintetben, hogy a vitás terület jogi természetének vizsgálatába bocsátkozott, mert a felperesi i keresettel szemben, mely lényegileg felperes által a peres felek jogelődei között létrejöttnek vitatott kötelmi viszony megszűnte- j tésére s csak ennek folyományaképen a peres ingatlan birtokának visszabocsátasára irányul, — alperes a perben azzal véde kezett, hogy a felperesek és közte nem bérleti, vagy más használati viszony, hanem curiális zsellérviszony áll fenn s igy a vitás ingatlan birtoka jogszerűen őt illeti meg s ekként az alperesnek ez a kifogása, mint az anyagi jog köréből vett kifogás, sikeresen leihozható és elbírálható ezen a S. E. 185. §. d. és 1. pontjai értelmében a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozó perben is. Azonban a felebbezési bíróság a peres ingatlan curiális zsellértelki minőségét jogszabálysértéssel állapította meg. Az ingatlanok jogi természetének megállapításánál azok a tények szolgálnak irányadóul, mely tényekből az 1896: XXV. t.-c. alapján megállapítható, hogy az ingatlanok megváltható szolgálmányokkal vannak terhelve. Ily tények első sorban azok, melyekből -az osztott tulajdon fenforgására lehet jogilag következtetni, miután e szempontból a telekkönyvben kitüntetett birtok állapot egymagában nem döntő. vizsgálva most a felebbezési biróság Íteletét, ugy találja a kir. ítélőtábla, hogy e tekintetben kimerítő tényállást a felebbezési biróság Ítélete magában nem foglal. Ugyanis az 1896: XXV. t.-c. 1. és 3. §§-ai szerint az esetben ha az alperes, illetően jogelődei által 1848. év előtti idő óta birt belsőségen már 1848. év előtt ház volt és a ház a volt földesúr tulajdonát képezte, megváltásnak még abban az esetben sincs helye, ha a régi ház helyett alperes uj házat épített, vagyis nincs megváltásnak helye s ekként nincs curiális zsellérviszony, ha a peres ingatlan tekintetében az osztott tulajdon esete nem áll fenn, mert a fent idézett törvény 3. és 4. §-ának egybevetéséből kétségtelen a törvénynek az a célzata, hogy megváltás alapján csak oly birtokviszony rendezésének van helye, mely az osztott tulajdon ismérveit határozottan feltünteti; ez pedig nem foros.' fenn oly esetben, ha nemcsak az átengedett terület, hanem az azon levő felülépitmény, a lakóház is a földesúr tulajdona. A peres felek között a vitás terület tekintetében fennálló jogi viszony helyes megitélhetése szempontjából vizsgálandó lett volna tehát az a döntő körülmény is, hogy a vitás belsőségen volt e már az alperesi jogelőd részére történt átbocsátás előtt ház, mert csak a fenti körülmények tisztába hozatala után lehet megállapítani, hogy a vitás belsőség curiális zsellértelket képez-e vagy nem. Minthogy pedig a felebbezési biróság Ítéletében e döntő ténykörülményre nézve ténymegállapítás nem foglaltatik, a felebbezési bíróságnak az a jogi megítélése, hogy a vitás belsőség curiális zsellértelket képez, mint nem az összes döntő körülmények figyelembevétele mellett történt megállapítás, jogszabályt sérti) s ennek folytán jogszabályt sértett a felebbezési biróság akkor is, mikor a keresetet elutasította abból az okból, mert peres felek között úrbéri természetű jogviszony forog fenn, ennek a jogviszonynak megszüntetése pedig nem a kir. járásbíróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, mert az elutasítás az anyagi jog szempontjából csak akkor állhat meg, ha a peres terület curiális zsellérteleki minősége jogszabálysértés nélkül van megállapítva. Alapos továbbá felpereseknek a Sz. Zs. tanú vallomásának mellőzése miatt előterjesztett panasza is. A felebbezési biróság ugyanis a tanú vallomását ebből az indokból mellőzte, mert a tanúnak az a vallomása, hogy a belsőség visszavétel jogának fenntartása mellett adatott alperes jogelődének, az 1890 : XXV. t.-c. 2. §-a értelmében csak az úrbéri természetű perben bírna jelentőséggel. A mellőzésnek ez az indoka azonban megállható alappal nem bir, mert a fent előre bocsátottak szerint az alperes e perben élhetett azzal a kifogással, hogy közte és a felperesek közt oly jogviszony áll fenn, mely csakis az 1896 : XXV. t.-c. szabályai szerint rendezhető, ha pedig az alperes ily kilogást érvényesíteni jogosítva van, kell, hogy érvényesüljön az a további jogszabály is, hogy a felperes viszont már e perben jogosított kimutatni, hogy az ingatlan átengedése határozott időre, avagy határozatlan időre ugyan, de a visszavétel jogának fenntartásával történt, avagy, hogy az 1848. január 1. előtt átengedett bir-