Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 20. szám - Az Országos Ügyvédszövetség az igazságügyminiszternél

78. oldal. Jogesetek Tára 20. szám. tokra nézve az 1848. évi január hó 1-seje után határozott időre, avagy a visszavétel jogának fenntartásával határozatlan időre szóló ujabb szerződés köttetett. Nem mellőzhető a már emiitett tanúnak vallomása s általában a felperesek a bizonyítástól ily irányban el nem zárhatók, már csak azért sem, mert a fenti körülmények valamelyikének beigazolása az ingatlan megválthatóságát kizárja (1896 : XXV. t.-c. 2. §.), a minek folyománya az 1896 : XXV. t.-c. 44. §-a szerint az, hogy a meg nem váltható birtokterületek tekintetében fennálló jogviszony a magánjog általános szabályai szerint Ítélendő meg. Alaki jogszabályt sértett tehát a felebbczési bíróság mikor a fenti tanúvallomást, meg nem álló indokból, általában mellőzte s a mikor ezzel elvben kimondotta azt is, hogy felperesnek e perben nem áll jogában a fenti törvény 2. §-ában irt körülmények valamelyikének fennforgását kimutatni. Ennek folytán tekintettel arra, hogy a felebbczési bíróság a vitás ingatlan curiális zsellértelek minőségét jogszabálysértéssel mondotta ki, egyfelől, mert e tekintetben az összes döntő körülményeket nem vette figyelembe, másfelől, mert felpereseknek az ezt megdönteni alkalmas bizonyítékát téves jogi alapból kiindulólag nem vette figyelembe: a felebbczési bíróság Ítéletét, figyelemmel még arra is, hogy a megállapított tényállás alapján a kir. Ítélőtábla a vitás ingatlanra vonatkozólag fennálló jogviszony tekintetében dönteni nem tud, a S. E. 204. §-a alapján feloldani s a felebbezési bíróságot további eljárásra s megfelelő tényállás megállapítása mellett uj határozathozatalára utasítani kellett. Ennek folytán a további panaszok ezúttal tárgytalanná váltak. 1913. március hó 10. A S. 83. §-ákoz. Anuaü a megítélése, hagy a fél által hivatkozott tana kihallgatására van-e szükség, a biróság belátására van bizva s amennyiben a biróság meggyőződése szerint ez a szükség fenn nem forog, a ta:iakihallgatást mellőzheti. 71. í: 13. G. 7/4. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság ítélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmének lényeges tartalma szerint azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság a S. E. 82. §-ának figyelmen kivül hagyásával mellőzte M. J. és M. J. felperesi tanuk kihallgatását, holott ezek kihallgatása fontos körülményre kéretett. A panasz alaptalan, mert a S. E. 82. §-a szerint annak ;i megítélése, hogy a fél által hivatkozott tanú kihallgatására van-e szükség, a biróság belátására van bizva s amennyiben a biróság meggyőződése szerint ez a szükség fenn nem forog, a tanúkihallgatást mellőzheti s a S. E. 64. §-a szerint csak az a kötelessége, hogy a mellőzésre vonatkozó meggyőződésének okait Ítéletében előadja. A felebbezési biróság ezen indokolási kötelezettségének eleget is tett, mert kifejtette, hogy a tanuk által igazolandó tényt (t. i., hogy a pertárgya egész terület nagyobb részét A. V. jogcím nélkül használta), a jeien perben ügydöntőnek nem tartja, amely jogi megítélését a kir. Ítélőtábla is helyesnek tartja, más részről előadta, hogy a tanuk kihallgatását azért is szükségtelennek találta, mert a rendelkezésére álló cgyébb adatokat meggyőződésének megalkotására elegendőknek Ítélte s mert ezek alapján (az első biróság elfogadott ítéleti indokai szerint) tényként meg is állapította, hogy az A. N. után örökölt jutalékok (mely B. 14. a) van a tkvben bekebelezve) annak halála után felperes használta. További panaszának lényege, hogy — noha alperes tartozott bizonyítani, hogy ellentétben az írásbeli szerződéssel nagyobb jutalékot vett meg, mint amennyi nevére bekebeleztetelt — alperes sem természetben körülirt nagyobb terület, sem a telekkönyvben jelzett nagyobb jutalék megvételét nem igazolta s ennek következtében már azon tény alapján, hogy a periárgya jutalékot felperes öröklés cimen szerezte meg s az telekkönyvileg nevén áll, a keresetnek helyt adni s a viszonkeresetet elutasítani kellett volna. Ez a panasz is alaptalan, mert felperes az A. N.-től örökölt s az e—i 137., 136. hrsz. alatti ingatlannak a B. 14. alatti bejegyzés szerint nevén álló eszményi telekkönyvi jutalék tulajdonjogának elismeréseért és ezen jutaléknak megfelelő közös birtokba adásáért perelvén, alperes védekezéséhez képest csak azt tartozott bizonyítani, hogy ö felperesnek ezt a B. 14. alatti (A. N. által örökölt) eszményi telekkönyvi jutalékot megvette. Ebben az irányban pedig az alperes bizonyítékokat szolgáltatott, amelyeket az alsó bíróságok ítéleteikben részletesen fel is sorolnak, méltatnak s amelyek alapján bizonyítottnak fogadták el azt a tényt, hogy felperes az A. N.-tól örökölt, B. 14. sorszám alatt bekebelezett jutalékát is eladta I. r. alperesnek. Minthogy ez a ténymegállapítás kifejezetlen, megtámadva nincsen, illetve abban az irányban, hogy ezt a tényállást a felebbezési biróság valamely és minő lényeges eljárási szabály megsértésével állapította volna meg, (eltekintve a M. J. és M. J. tanuk kihallgatásának mellőzésére vonatkozó alaptalan panasztól) semmi határozott panasz előadva nincs, ez a tényállás a S. E. 197. §-a értelmében itt is irányadó. Ebből a tényállásból önként következik, hogy felperesnek az anyagi jogszabályok megsértésére vonatkozó összes panaszai is, amelyek lényegileg arra vonatkoznak, hogy közte és alperes között érvényes szerződés létre nem jött, alaptalanok. Az optkv. 887. §-ának megsértésére vonatkozó panasz pedig azért alaptalan, mert az Írásbeli szerződésben csak általánosságban (közelebbi meghatározás nélkül) akként van megjelölve a szerződés tárgya: „eladja az e — i 2. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1., 2., 3. rendszám 98., 136., 137.. 143. hrszámu ingatlanokbeli jutalékát" s mert ezen megjelölés határozatlanságánál fogva a biróság feladata volt megállapítani azt, hogy a felek kinyilvánított szerződési akarata minő (közelebbről meghatározott) jutalék eladására irányult s mert ennek folytán a telebbezési biróság által megállapított tényállás (hogy t. i. felperes a B. 14. sorszám alattt jutalékát is mint A. N.-tól már korábban örökölt és birtokolt jutalékot is eladta (az Írásbeli szerződés tartalmával nem ellenkezik. 1913. április 1. Közös okirat. 1868 : MY. t.-cikk 188. §. értelmében az alkereset kelléke, hogy a fél, aki az ellenfele birtokában levő okiratot közös okiratként kívánja használni, ennek az okiratnak tartalmát előadja, továbbá, hogy szabatosan jelölje meg kérelmében azt, hogy az okirat elő nem terjesztése esetén minő jogi következmény álljon be. 72. Szám: 1374/1911. I. A kolozsvári királyi Ítélőtábla végzett: Az elsőfokú biróság végzésének alpsrest a hozzá F. S. utazója által az 1910. évi november havában intézett levél és boritéka, esetleg sürgöny, mint közös okirat beadására kötelező felebbezéssel egyedül megtámadott rendelkezését az elutasító rész érintetlen hagyása mellett megváltoztatja, felperest alkeresetével elutasítja. Indokok: A közös okiratok közlését tárgyazó aikeresetnek az 1868. évi LIV. t.-c. 188. §-a lényeges kellékéül állítja föl, hogy a fél, ki az ellenfelének birtokában levő okiratot közös okiratként kíván bizonyítékul használni, szabatosan jelölje meg kérelmében azt is, hogy minő jogkövetkezmény álljon be azon esetre, hogyha ellenfele az előterjesztendő közös okiratot vele nem közölné vagy a törvényben szövegezett felfedező esküt le nem tenné. Felperes alkereseti kérelme hézagos, mert jogkövetkezmény kimondását nem kéri. Alkeresete már ebből az alaki okból is elutasítandó. A most felhívott 188. §-ban az okirat elő nem terjesztése esetére az a jogkövetkezmény van megszabva, hogy az okiratnak a követelő fél által állított tartalma bebizonyitottnak tekintendő. Ebből ;i szempontból lényeges tehát az, hogv a követelő fél alkeresetébeo az okiratnak tartalmát előadja.